Tőr tuning.

 Az élet néha tartogat meglepetéseket. Nekem leginkább, azok tetszenek, amik a hobbimmal kapcsolatosak. Meg lehet érteni, hogy mekkora öröm számomra, amikor az egyik kedves ismerősöm felajánlott számomra egy kést, avval kérdéssel hogy : -Tudsz evvel valamit kezdeni ? Mert akkor neked adom. Épelméjű ember, nem utasít vissza ilyen ajánlatot ! Én sem. Innen tudom, hogy ép ( bár ezt néhányan kétségbe vonják ) az elmém. Alig vártam hogy hazaérjek, és hozzáfogjak az átalakításhoz. Mert ez a tőr, nem így néz ki ám a valóságban. A Józsefvárosi piacokon lehet az eredetivel találkozni, és megvenni, ha meg tud egyezni az ember fia, a hunyorgó..... ész a madal nelvet kicit fulcán beszéló embelkékkel ! Ezeosszá ! ( 1500 HUF ) Ez az az összeg amit le kell szurkolnunk, ha jól tudunk alkudozni. Na de, ezt mindenki tudja. Azt viszont hogy milyen lesz a pimpelés után a tőr, azt csak az új gazdája..... Becsuktam a szemem, és belenyúltam a fiókomba. Az első dolog ami a kezembe akadt, egy mogyoróbokor gyökér darabkája volt. De ez igencsak kevésnek bizonyult. Főleg azért, mert elég amorf volt a lelkem. No, akkor ebből csak betét lesz ! Szem becsuk, turkálás folytat. Hohó, egy agancs ! Ráadásul pont akkora, amekkorára szükségem volt. Naná hogy megörültem neki.

Most már csak az üreget kellett kialakítani a különböző anyagokban. No meg, megrövidíteni a markolattüskét. Nekem értelmetlennek tűnt, a keresztvas fölötti pengerészen, a dupla ujjtámasz. Le is csiszoltam azon nyomban. A többi munkafázis, szinte már rutinból ment. Ami nem biztos hogy jó hozzáállás, ha pontosan akar az ember dolgozni. De itt csak a fölösleget kellett lecsiszolnom az agancsról, és kicsit feltuningolni a betétet, egy-egy bőrgyűrűvel. Aztán pedig ráilleszteni a tüske végére a markolatgombot. Kész is van. De még gyerek az idő. Akkor viszont, készítek neki egy tokot is. Mert megérdemli. Fenyődeszkát találtam. Pont jó lesz ! Hagyom ám magam befolyásolni, és úgy döntöttem, ebbe is rakok egy kis mogyoró gyökér betétet. És hogy végképp passzoljon a tőrhöz, még egy kis bőr varró szíjjal is feldobtam.Bár, tőr tuningot említek a címben, ez valójában nem volt más, mint egy kis átalakítás. De az nem hangzott volna ilyen szépen, mert nem alliterált volna.

Zephyr, az első tavaszi szellő.

Imádom amikor a nap sugarai simogatják, az évek során szinte semmit sem változott arcomat. Ilyenkor bármit is mondanak nekem, csak mosolyogni tudok. Nyári gyerek vagyok, és az egy számjegyű ( -9-től +9 C°-ig ) hőfokokat egyáltalán nem kultiválom. De ha már le kell vennem a kabátot, akkor jól érzem magam. Mivel ez azt is jelenti, hogy a késkészítéshez sincs hideg, ezért egyből beveszem magam a műhelybe. Ott kikeresem a leendő kedvenc késem, kartonból kivágott változatát. Alapanyag után kutatok, és ha mindent megtalálok, akkor kezdődhet is a munka. Munka a fenét ! Ez nekem szórakozás. Akkor volna az, ha másnak készíteném, és pénzt kérnék érte. Vagy valamit cserébe. Ekkor egy csapásra mindenki metallurgiai, és dendrológiai szakértővé válik. Pedig ha tudnák hogy az amit látnak, nem is fa, hanem egy gyantába ágyazott szálas, töltőanyagokkal megerősített, szintetikus műanyag. Azaz más néven textilbakelit.
Bocs, ha egy kicsit körülményes voltam. Na de sok a duma. Mert a lényeg az, hogy a múltkor beleszerettem ebbe az anyagba. Úgy gondoltam tehát, elkészítem Nankeen testvérét, a Zephyrt. Amit ugyanavval a munkafázissal kezdtem, mint az előző alkalommal. Készítettem egy skandináv élezésű pengét, és keresztülfúrtam a bakelitrudat. De okulva a múltbéli hibámból, most 8 mm-es fúróval dolgoztam, hogy ne kelljen annyit reszelnem és a markolattüskét is ennek megfelelően, szintén 8 mm szélesre csiszoltam le. A kettő közötti részt is a jól megszokott üverapiddal töltöttem ki. Eddig semmi különleges nincs az egészben. Eddig ! Mert én hibbant, elkövettem egy majdnem végzetes hibát. Mivel elfelejtettem készíteni, alsó és felső baknit. Nem baj. Biztos találok valamelyik fiókomban egy párat.................. Igen jól sejtitek, nem találtam. Vagyis találtam, de az csilingelt. A 20 perces ragasztó meg csak kötött csendben. Na az én agyam ilyenkor szokott a legjobban dolgozni, amikor sürget az idő. Miből lehetne negyed óra alatt baknikat készíteni. Valami puha anyag kell ! Fa ? Az ilyen vastagságban úgy reped, mint a gatya a babgulyás után. Akkor meg legyen ..........mondjuk..........őőő...........az is bakelitből ! Csak egy régi 10 mm vastag lapot kellett megtalálnom. Ehhez legalább 5 percre volt szükségem. Naná hogy utána, szintén 5 perc alatt kivágtam, kifúrtam, és kireszeltem a markolattüske helyét. Épp időben, mert a ragasztó már kissé kezdett bekeményedni. Gyorsan " beletömpöcöltem " a nyílásba, amikor eszembe jutott, hogy valamelyik nap ( nagyzási hóbortomban ) 35 forintért vettem, egy vékony piros műanyagból készült, nyugta alátétet. Hóhó, fíber is lesz benne ! Sitty-sutty összedobtam a cuccokat, és az ebédszünet után már csiszolhattam is a kés markolatát. Ez sem tartott sokáig. Csak a két oldalát nyomtam oda a csiszológép durva szemcséjű szalagjának. A finomítást kézzel, 240-es vászonnal csináltam. Az olajozást követően, büszkén konstatáltam, hogy szimmetrikus lett. Ilyet eddig még, talán nem is készítettem. Hisz eddig szinte, csak balos kések kerültek ki a kezemből. De ez ! Hanyadik késem is ez ? A végén még megtanulok kést készíteni !

Sany-O, avagy a félbetört karrier.

Úgy gondoltam, senkit sem untatnék avval, hogyan és miként került hozzám, egy törött penge................Dehogynem ! Magától a nagy Kedves Medvétől kaptam, miután megpróbálta kalapáccsal orvosolni, a kovácsolásnál keletkezett egyenetlenségeket. Vajmi kevés sikerrel. Néha a legjobbakkal is megesik, hogy nem bírják a feszültséget. Mindezek ellenére még nem kell őket ezért, a kukába kidobni. Át kell alakítani őket ! Ami, ugye tudjuk, a mi sem egyszerűbb kategóriába tartozik. Az összes óv intézkedést betartva, és mindent számba véve, egyszerűen csak átszabjuk a kontúrokat. Mindezt úgy tesszük, hogy a lehető legtöbb maradjon meg a törött pengénkből. Én a legkézenfekvőbb módszert választottam a leghosszabb élszalag megtartása érdekében. Birkaláb hegyűre változtattam át, az eredetileg hasas pengét. Nem rajzoltam rá az új formát. Inkább engedtem, hagy szaladjon a csiszológép szalagján. Azt vettem észre, hogy ilyenkor alakulnak ki a legszebb ívek. Bár mindez csak ízlés kérdése. Szépen szálltak a szikrák..........tényleg, még meg sem említettem azt hogy W8-as anyagról van a kis drága............... a pórias nevén nevezve, ezüstacélból.
Percek alatt végeztem, és közben azt is kitaláltam, hogy milyen formája lesz a markolatnak. Már csak azon kellett agyalnom, hogy melyik fa illene a nyersen hagyott kovácsolt felülethez. Éppen bele akartam túrni a fiókomba, amikor a satu pad sarkán megpillantottam, egy színezett A3-as méretű bőr darabot. Sehova tovább ! Ez lesz a befutó. Gyorsan felkockáztam kb. 31x39 mm-es darabokra, és a közepükbe pecek vágóval elnyújtott lyukakat ütöttem. Na ezeket húztam rá a markolat tüskére. Összeragasztásukra egy víz alapú faipari ragasztót használtam. Azt pedig hogy ezek a bőrkorongok ne csússzanak szét, két csont darabkával akadályoztam meg. Száradás után már csak csiszolnom kellett egy keveset. Ami viszont nem ment zökkenő mentesen. De csak addig, amíg a respirátort fel nem vettem. Csak úgy szállt a por mindenfelé. A végén úgy is én takarítok ! Hagy szálljon. A vége akkor is egy új kés lesz................! Az lett. Bár nem a legszebb. De én úgy tartom, hogy néha készíteni kell olyan kést is, ami nem teljesen olyan mint amilyet a boltok polcain tucat szám lehet találni.