Mindenkinek eljön az az idő, amikor olyan dologba vág bele ( szó szerint ) amit még nem csinált. Na nem arról van szó hogy tőzsdézni kezdtem, hanem arról hogy olyan jellegű kést készítettem, amilyet eddig még soha. Bár egy pár kukrin már túl vagyok, de azoknál egyszerű szablya élezést kaptak a vasak. Itt viszont............de kezdjük az elején a történetet ! A " délalföldi " kollégám kitalálta, hogy készítsünk együtt egy kést. Erős felbuzdulásában, nem átallott elküldeni nekem egy pár tervezetet. Én pedig kiválasztottam belőlük a legszimpatikusabbat. Egyetlen egy kikötése volt csak. Csináljak valami olyan dolgot ezen a késen, amilyet eddig még nem tettem. Mivel nagyon szeretem az ilyenfajta kihívásokat, rögtön tudtam, hogy egy olyan késtkészítek, amelyik két fajta élezést fog ötvözni. Nem új keletű ez a megoldás, hiszen sokan alkalmazzák már. Ilyen kés példának okáért, a Mora 2000, vagy az Extrema Ratio kukrijai. Na, bemondtam a két végletet ! Ha viszont kisebbre veszünk egy nagy kést, akkor azt már nem nagyon lehet használni olyanra mint a nagy társát. Egyszerűbben fogalmazva, más könnyebb feladatot adunk neki. Ezt a jelentéktelen problémát úgy oldottam meg, hogy díszkést készítettem. Többek között azért, mert az alapanyag ( ami KO 33-as saválló lemez volt ) a nem éppen az edzhető acélok táborába tartozik. Kicsit keményebb lesz ha megpróbálják hőkezelni, de az élét egyáltalán nem fogja tartani. Kit érdekel ? A papírt vágni fogja ! Na de a lényeg az, hogy flexeltem, csiszoltam, reszeltem, fúrtam, vágtam, ragasztottam, és ismét csiszoltam. Ebből a felsorolásból a reszeltem rész tartott a leghosszabb ideig. Próbált már valaki síkba reszelni egy olyan beöblösödést, mint amit ennél a késnél a konkáv részen lehet látni ? Minden bizonnyal. Nekem nem volt egyszerű. Annyira nem, hogy a skandináv él, konvexre sikeredett. Szóljon valaki, ha valami nem világos ! Hogy a két fajta él ( ja, mert a hegy felőli részt pedig V-re szerettem volna csiszolni ) találkozásáról már ne is beszéljek. Nem egyszerű dolog a geometria, annyi biztos. De a tudásomhoz ( ??? ) képest, végrehajtottam a feladatot. Ehhez képest a markolat elkészítése, közönséges ujjgyakorlat volt. Pontosan erre a késre várt az a micarta ( ha lehet így nevezni, a 65M gyakorlóból, és epoxigyantából készített , és satuban összepréselt anyagot) amit még pár éve készítettem. A piros fíber, és a 8x1,5-ös csőszegecsek pedig már kötelező kellékek, ha kontúros kést készítek. S hogy a végeredmény kinek fogja elnyerni a tetszését ? Remélem a kollégáét igen. Mert ha nem..............akkor lemegyek hozzá, és............kihegyezem a ceruzáját ! Azt még talán vágja a Green-Co.
Három tojás is látható a képen, de a mi a lényeg az ott van középen. Nem mondható éppen nagynak, mert éppen csak elfér három ujjam a markolaton. Azért lett ekkora, mert ennyi anyagom maradt a gépi fűrészlapból. Nem dobunk ki semmit ! Az amorf, és bevágásokkal elcsúfított acéllapból ennyit sikerült kihozni. Itt ott kicsit lekerekítettem, és pillanatok alatt ott volt a kezemben egy 50 mm " hosszú ", ámde 60 mm-es élszalaggal rendelkező penge. Abszolút legális méretű tehát. Bár nem hiszem hogy hordanám. Pedig akár a nyakamban is elférne.
Azonnal ráhívják az emberre a rend őreit, akármilyen kicsi késről is van szó. Tehát, nem.
Pedig a képen látszik, hogy alig nagyobb mint egy MARS szelet. Még a színe is hasonlít rá, hiszen a mahagóninak némi mézolajjal való beeresztés után, pont olyan a színe mint a csokinak. Persze annak nincs ilyen szép erezete. Cserébe viszont ehető. Az én kis kakukktojásom, legfeljebb a vashiányos embereken tudna segíteni. De csak azokon, akik szeretik az északi formavilágú késeket. Akármilyen kést is akarok készíteni, a végén többnyire puukko lesz belőle. Lehet hogy el kellene költöznöm a Skandináv- félsziget valamelyik országába. Ott orrba szájba készíthetném őket. Bár, szerintem van elég ember rajtam kívül aki erre adta a fejét. Ráadásul, kurva hideg is van. Én meg azt nem bírom. Nagykabátban pedig nehéz dolgozni. Klottgatyába ! Na azt már szeretem. Igaz nem kellett sokat ügyködnöm evvel a késsel, mert csiszolással, ragasztással, csőszegecs készítéssel ( bizony bizony, még az is belefért ) sem dolgoztam rajta 2 óránál többet. De az a két óra, kedvemre való volt. Ezalatt akár jó filmet is megnézhettem volna. Igen, de akkor mit babusgatnék, amikor rám jön az öt perc, és félóra lesz belőle ? Ja, hát a DVD-t. Higgyétek el, az nem okoz akkora örömet számomra, mintha a kakukktojásomat szorongathatom.
