2012. november 18., vasárnap

Nyírségi falatozó.

Ez bizony, nem egy Észak-Magyarországon található kereskedelmi egység neve.......hanem a legújabb késemé. Mindig gondban vagyok amikor az alapanyagokat keresem egy új késhez. Akarom mondani, csak voltam. Örömmel konstatálom, hogy sok a rendes ember. Azok pedig, akik ismernek tudják hogy minek is örülök. Ebben az esetben Katalinnak a pengét, Degunak meg a fadarabot köszönöm. A penge egy hajdanán, szebb napokat látott " Staniless Steel " márkajelű, konyhakésből lett kiszerkesztve, flex segítségével. Szép hosszú volt a lelkem, ezért a markolattüskét is kiadta, némi köszörülés után.
Majdnem végig ér a markolatban ! Apropó, markolat. Nem csodálkozom, hogy annyira szeretik az északi népek a nyírfát. Két dolog miatt is jó ! Sok van nekik belőle, és nagyon könnyű alakítani. Nekem is volt kettő fadarabkám, Degu barátom jóvoltából. Az egyiket jól fel is használtam. Sőt, még azt is kihasználtam, hogy volt benne egy kis természetes ( valószínűleg így vágták le a szalagfűrésszel ) ív. A többit ívet viszont, saját kezűleg aplikáltam bele. Harmadik nekifutásra ! Azt hittem sokkal egyszerűbb lesz kialakítani, az ujjtámasznak szánt beöblösödéseket. Jelentem nem is volt az.
Főleg azért, mert szimmetrikusnak illik lenni a markolatnak. Nálam ez soha, de soha nem szokott összejönni. Most is balos lett egy kicsit a kicsike. Sebaj, a világon minden hatodik ember balkezes. Én ezek szerint nekik készítem a késeim zömét. Ugyanezt el tudnám mondani a penge leélezéséről is. Mivel kb. 1,7 mm vékonyságú volt a " vastagsága ", ezért nem sokat kellett alakítanom rajta. De azét itt is kipróbáltam valamit, amit eddig még nem csináltam. A konvex leélezést. Amióta Fallkniven F1 tulajdonos vagyok, azóta istenítem a ezt a fajta pengekialakítást. Egyszerűen fogalmazva, később megy el az éle annak a késnek aminek a pengéjét így alakították ki. Tegnap lett kész, és ma reggel már ki is próbáltam. Katonákat csináltam kenyérből, kolbászból, sajtból, és uborkából. Pont mint gyerek koromban. Csak a bögre kakaó maradt el. Azt lecseréltem pálinkára. Jó kis Szatmári szilvára ! Többek között innen ered a neve is. No meg onnan, hogy Skandináviában is vannak nyírségek, hiszen ott laknak a Nyír-ek. Leginkább az erdőkben. Vagy talán rosszul következtetek ? He ?

2012. november 2., péntek

Csokis-diós krémes.

A fene se gondolta volna, hogy egy egyszerű házi sütemény látványától, nem a nyálelválasztásom indul be, hanem a fantáziám. Annyira adta magát az ötlet, hogy nem bírtam neki ellenállni. A kakaós, csokis piskóta közé, ( amit baracklekvárral is megkentünk )   becsomeszkoltunk, jó adag habos diós krémet. Ennyi ! Mindig a legegyszerűbb sütemények a legfinomabbak. Ezt már megtanultam az alatt a pár év alatt, amit a konyhában töltöttem. Na de most nézzük az én késem összetevőit. Nálam merbauból készült a piskóta, és diófából a habos
rész.
A baracklekvárt, pedig bőrkoronggal helyettesítettem. Mellesleg kipróbáltam, hogy milyen az amikor nem egyenesek az illeszkedő felületek. Akinek van otthon szalagfűrésze, annak viszonylag könnyű dolga volna, mert csak egymásra kellene helyeznie a két falapot, és szép ívben kell elvágnia. Ráadásul, két késtestvért tudna készíteni, amik ellentétei lennének egymásnak. De nekem nincs ilyenem, úgy hogy maradt a csiszolás, és a folyamatos illesztgetés. Nem egy könnyű dolog annak az embernek, akinél sok milliméter a tűréshatár a pontosságban. Ja, és ez én volnék ! Na ezért raktam bele a bőrkorongokat. A többi munkafázis gyerekjáték volt ehhez képest. Kicsi fúrás, egy késhegynyi reszelés, és egy csipetnyi ragasztás, amit kiegészítettem némi skandináv éles csiszolással. Hoppá, annyira mesélem a markolat receptjét, hogy majdnem elfelejtettem megemlíteni, hogy miből készült a penge ! Rugóacélból. Most már, hogy ezt is elmondtam, teljesen meg vagyok győződve róla, hogy nem vagyok normális. Mert akinek a sütiről nem a nassolás jut az eszébe, annak valami nagyon nagy baj van az agyával. De mivel nem ragályos eme elmebaj, úgy vélem hogy az emberiség nincs veszélyben.