Mohamaradék....avagy, hogy lehet a nagy késből, kicsit készíteni.

Először is.........el kell törni. Mondjuk egy olyat, aminek a tervezésénél elkövettem egy végzetes hibát. Furatot készítettem a pengébe. Azt hittem, ha a pókos bicskák pengéiben is lehet, akkor az enyém is " megdíszesedhet " egy kósza lyukkal. Nem is volt vele semmi probléma, mert kitaláltam, hogy a 8 mm átmérőjű lyukba, rézből készült rúdanyagot teszek. No meg a többi 3 milliméteresbe is. A terv az volt, hogy stilizált medvemancsot ábrázoljon. Ezt meg is valósítottam a Paw and Moss ( Mancs és Moha ) nevezetű késemben. Szóval a lyuk kitöltésre került, a késem pedig bevetésre.......... Ja, míg el nem felejtem. Sajnos nem tudok róla képet mutatni, mert sok képemet eltüntetett egy számítógépmumus. Fránya digitalitás !!!

De hasonló volt, mint Zé barátom egyik régi Szerény személyemről AMA-tőrnek elnevezett kése.................és már vissza is kanyarodtam a bevetéshez. Egy farönköt akartam kettérepeszteni vele, amikor hallottam, egy nem fára jellemző reccsenést. Na mondom, -Kampó az új késemnek ! Na most mit csináljak vele ? Majd csinálok belőle kiskést ! Avval a lendülettel, kb. két évre el is felejtettem. De a minap elővettem a torzót, és rárajzoltam egy új kés formáját. Aki azt hiszi, hogy ismét elkövettem a hibát, és úgy gondolja............mit keres megint a pengében az a lyuk..........annak teljesen igaza van. De hát kontúros volt a régi kés, és azok már benne voltak, és teli voltak csőszegeccsel. Nem is állt szándékomban eltüntetni őket. Inkább csak egy kicsit foglalkozni akartam, az egyik régi vasammal. Még csak ki sem lágyítottam. Csak csiszoltam, és egy kicsit reszeltem. Csodálkoztam rajta, hogy viszi a reszelő. De aztán rájöttem, hogy ez a markolata volt a késnek, ahol nem fontos hogy kemény legyen az anyag. Vagy az edzés sem sikerült olyan tökéletesre ? Most már tök mindegy. A lényeg az, hogy tanultam a hibámból, és többé nem gyengítem el a pengét, holmi lyukkal. Azt meghagyom a profiknak. Nem fogok neki semmilyen munkát adni. Kapott egy kis fonatot, és kész. Azt pedig már régen megtanultam, hogy kell néha olyat dolgot is csinálni, aminek nincs semmi haszna. Mert általa a többi dolog, használhatóbbnak fog tűnni.

Lyudmila Pavlichenko.

Ebben a mai világban, egy olyan ember, aki ki tud kapcsolódni, az boldog tud lenni. Igaz hogy csak ideig óráig, de akkor is boldog. Számomra, egyértelmű hogy miben lelem örömömet. Naná, hogy a késkészítésben. A hőmérő 12 C°-t mutatott, és senki, és semmi nem állíthatott meg engem hogy eljussak a műhelyig, hogy megvalósítsam, rég dédelgetett álmom. Miszerint, elkészítsem Stalker késem testvérét. Akarom mondani, nővérét. Lehet hogy agylövéses vagyok, hogy nemet adok a késeimnek, de majd kezeltetem magam. Szóval a név már rég bevésődött a fejembe.

 Most jut eszembe ! Ha én késekről ábrándozok, akkor mennyi vágás lehet már az agyamon ? Hmmm.............csak költői kérdés volt. De jobban foglalkoztat az, hogy hányan tudják, ki az a  Lyudmila Pavlichenko ? Annyit elárulok, hogy ugyanazt a foglalkozást űzte, mint Vaszilij Grigorjevics Zajcev. És most nem az uráli pásztorkodásra gondolok. Én, sok férfivel egyetemben imádom a puskákat. De ha egy nő kezében meglátok egy fegyvert, akkor a hideg szaladgál a hátamon. Tisztelet a kivételnek. Ilyen volt Lyudmila is. Na de ennyi ép elég észosztásból !

Térjünk rá arra, hogy hogy is készült a kés. Ugyanúgy, mint a Stalker. Ebben sem használtam semmi kötőanyagot. Bocs, egy kicsit azért igen, mert felragasztottam egy dögcédula darabját a markolat aljára. De csak azért, hogy eltüntessem vele, a nem túl szépre sikeredett , tüskevég ellapítását. Amúgy meg rém egyszerű volt. Pont úgy csináltam, mint a Zephir-t, csak itt 7 mm rugóacélból van a penge. Merbauból a kés kézzel fogható része, és 8 mm vastag laposvasból a bakni. No meg az elmaradhatatlan, piros színű nyugtaalátét. Ja, és vadi új ( de használt ) Szalagjaim vannak, egy jótevőm jóvoltából. Sima ügy volt minden, és nagyon haladtam. Ráadásul, pont olyan lett, mint amilyennek megálmodtam. Ez már haladás ! De a szokásos hibáimat benne hagytam a késbe. Ez már a védjegyemmé válik. De ami még ennél is fontosabb.........egy pár órán keresztül, ismét boldog lehettem.