Az Orr-V-adász...esete a cédrusfák alatt.

Történt egyszer, réges régen,
kerek erdő közepében
Három vadász összeült,
s szövetségbe tömörült.
Nem volt nekik semmi másuk,
csak a fejükben, a nagy tudásuk.
-Hát mi most már, mit csináljunk ?
-Zsebre dugott kézzel álljunk !
-De avval nem megyünk ám sokra.
-Inkább nézzünk bele a zsákokba.
-Hátha találunk benne egy kést,
amivel csinálhatnánk a zsigerelést.
Na de nem találtak semmit benne,
s evvel el is ment a vadászok kedve.

Hazakullogtak tehát lógó orral,
szomorúságukat csillapították vörösborral.
Aztán az egyiknek az jutott az eszébe:
-Kést csináltatok, a büdös fenébe !
Eljött hát hozzám, és előadta mit szeretne,
miszerint foglaljak vasat, fa keretbe.
-Más kívánságod nincsen ?
-Mondjuk, készítsem el neked ingyen ?
-Hát az nem is volna rossz barátom.
Annyira örülök, hogy neked adom a bőrkabátom. -Örülnék neki.........de ha lehet,
én a táskádra vetettem szemet.

Megegyeztünk, tőlem mehet.
-No ha így áll, rázzunk kezet.
Elbúcsúztam tőle a kapuban,
aztán meg ott találtam magam a kupiban.
Valaki a műhelyembe gránátot dobhatott,
nem találtam semmit, amiből kés lenne legott. Akkor jutott hirtelen az eszembe,
én a kincseket a hátizsákomba teszem be.
Volt benne egy darab cédrus....ka fám,
meg egy laposvas, ami 440 C volt....talán.
Innentől felpörögtek az események,
és a orr-V-adász kés egy hét alatt kész lett.
A barátom úgy örült hogy szétnyomta a vesémet, én meg azt hiszem, befejezem a mesémet.

Békanyúzó...és leendő társai.

Lehet hogy ti már unjátok ? Én még nem. Biztosíttok mindenkit, hogy szándékomban áll még egy pár késsel meglepni benneteket. Na nem a minőségbéli javulásra célzok, hanem arra, hogy tavasz van, és ilyenkor igen erős késztetést érzek késkészítésre. A mottóm még midig ugyanaz:-Aki egy vasdarabból kést tud készíteni, az egyéb aljasságokra is képes. Lesz még bőven aljasság. Köszönhetően azoknak a vásárlóimnak, akik ellátnak hol egy törött pengével, hol egy darabka keményfával. No, azért itthon is akad némi alapanyag. Mondjuk egy régi ( ráadásul hajlott ! ) 20 mm széles reszelő, és a téli tüzelőből megmaradt akác képében.  

A többi fát nem ismerem amit ráraktam, mert nem vagyok egy egzótaspecialista.De a markolat közepe, biztos hogy akác. szóval a barna színű fa szolgált bakniként, és újdonságként. Csak azért mert a markolattüske, nem látszódik ki a kés végén, hanem eltakarja a kilógó tüskevéget. Igaz, hogy ez a képeken vajmi kevéssé látszódik. Annál jobban a hatalmas üreg a fölső bakniban. Amit különben, ha ismét lesz ragasztó anyagom, majd szépen kitömítek. Na de kit érdekel a markolat, amikor egyenes levezető élt sikerült készítenem ! Szamárvezetővel.............természetesen. Amit Karesz  bejegyzésében láttam. Egy fatömbhöz rögzítettem pillanatszorítóval a megmunkálásra váró reszelőt. Ja, és egy asztalt is rögtönöztem egy kevés kis bútorlapból, hogy legyen min húzgálnom az egész, hóbelevanchoz rögzített miskulanciát. A tavaszi hőmérsékletnek köszönhetően, igen gyorsan végeztem. A végeredmény pedig egy igazi békanyúzó kés lett. Csak tudnám hogy ki volt az a hülye, aki a békát először megnyúzta ! Hát mit csinált a béka bőréből ? Békabátot ? Bár, szerintem a béka húsára volt szüksége. Na így már van értelme az egésznek. A lényeg az, hogy lesz még egy pár társa a közeljövőben. Amíg rám nem szól valaki, hogy:-Nincs még elég késed ? Na akkor ........................ egy pár napot majd kihagyok, és elmegyek ......................... szabadságra.

Dinky, a kis takaros.

Azon gondolkodom néha, hogy a kezeim nem midig olyan dolgot alkotnak, mint amit az agyamban elképzeltem. Nincs képzavar ugye ? Csak azt akarom leírni, hogy nem mindig olyan kést készítetek, mint amilyet lerajzolok, vagy megtervezek. Ezt valószínűleg annak köszönhetem, hogy egy 10-es skálán, 8.5-es az alkalmazkodóképességem !?. ( valószínűleg ennek köszönhetem, hogy még nem haltam ki ) és csak 2.0-es az akaratom ( ennek a tulajdonságomnak  viszont, még nem tudom mit köszönhetek )....ez tény, legalább is, a grafológusom szerint. Magyarra lefordítva, ha valami nem úgy sikerül mint ahogy elképzeltem, akkor változtatok egy kicsit a formán, vagy az alapanyagon, és mehet a munka tovább. Így jártam a Dinkyvel is. Mert én egy tipikus skandináv pengét akartam. El is készítettem, de szénacélból. Igen ám ! Csak hogy ez a kis kés sűrűn fogja majd látni a mosogatót. Egyértelmű tehát, hogy jobb választásnak tűnne a rozsdamentes penge. Akkor legyen az ! Így a rozsdának semmi esélye sem lesz. Túrjunk csak bele a fiókba ! Nincs-e véletlenül benne egy törött penge. Hát volt. Mi aztán használjuk mindenre a késeinket, és néha előfordul a csorbulás, hegylepattanás, és még derékbatörés is. Kiválasztottam az egyiket, és rájöttem, hogy most Skót kést fogok készíteni. Nevezzük nevén, skean-dhu készül. Ez a kicsi, egyélű " döfködő " alkalmatosság, ott figyel minden tradicionálisan felöltözött Skót férfi........zoknijában. Na de itt most nem ott lesz, hanem a konyhában. Tudnia kell hát, zöldséget szeletelni, gyümölcsöt hámozni, fóliát vágni, vajat kenni, és még sok mindent. Igaz ugyan, hogy ezt egy átlagos kiskés is tudná..............de annak csak szintetikus műanyag fogórésze lenne. Neki viszont merbauból, bocotéből, no meg egy kis bőrből áll a markolata. Ja, és egy kis marha csontból. Mindegyikből egy minimális mennyiséget vágtam, és felhúzgáltam a flex-el kialakított markolattüskére. De csak azért flex-el, mert beállt az egyik csapágy a görgőmben ( mellesleg a görgő, az a " szögedi " Gergő )  a csiszolólógépemben, és most nem igazán tudok vele csiszolászni. Marad a kézimunka. Amit nagyon szeretek. Nem kell ám félreérteni. Azt szeretem, hogy abból a szögletes, ragasztóanyagtól csöpögő --------------> izéből, a fenti képeken látható, és szerintem takaros kis kés kerekedik ki. Akinek készítettem, az a menyecskét is pontosan evvel a jelzővel illetném. Aztán még többel is, mert céltudatos, aranyos, karakán, jószívű, és mindezek mellett ennivalóan aranyos. Remélem neki is tetszik majd a Dinky.