Pille...

Lelkem akkor lel megnyugvást, ha a kezem által készített dolog kedvemre valóra sikeredik. Mert ugye az zeneszerző ki tud teljesedni, ha ír egy jó dalt. Vagy a séf is amikor megalkot  egy új ételt. Én ugyanígy vagyok a késekkel. Bár már teli vannak a polcaim éllel rendelkező alkalmatosságokkal, de még nem érzem úgy hogy le kellene állnom. Ellenkezőleg. Gyakorolok, mert nem sokára hozzá kell fognom a karácsonyi ajándékba kapott Pt-77 laminált penge, és a rajzos nyírfa hasáb puukková alakításához. Nem szeretném eltolni, hát gyakorlom a késkészítést szorgalmasan.

Avval szoktam indítani, hogy amikor belépek a műhelybe, meggyújtok egy szantál füstölőt, és megnyugszom. Aztán csinálok egy hátra szaltót, és hozzálátok a penge elkészítéséhez. Ha kell ragasztok, és másnap lecsiszolom a fahasábról a fölösleget, hogy markolat legyen belőle. Ennél bonyolultabb dolgokra amúgy sem vagyok képes. Na de a Pillét, máshogy készítettem. Mivel nincs alapanyagom, mostanában sűrűn nézek szét a kacatos fiókomban. Ott találtam egy 100 Forintos boltban vásárolt.....alumínium lemez borítású !................konyhakést. Semmi extra, szimpla tömeg gyártott fogyasztási cikk.

Megsajnáltam, és adtam neki új ruhát. Na nem túl drágát, hiszen a markolat java része, egyszerű fehér háncsos nyírfa ágból áll. No meg egy kis paliszanderből. Nem volt semmi bonyolultság az elkészítésében, mert csak lukat fúrtam az ágba, és kifűrészeltem a markolattüske helyét. Majd kireszeltem a fölső bakniban is, de kicsit finomabb mozdulatokkal, evvel eltüntetve a tátongó réseket. Az alsóba pedig két furatot mélyítettem 3 mm-es fúróval, és a markolat aljában is megismételtem az eőbb említett művelete. A ragasztó száradása után, pedig már csak finomítanom kellett az egészen. Csiszolás után megállapítottam, hogy pillekönnyű lett. Jött a megvilágosodás.........mert felkapcsoltam a másik 25 W-os izzót.........akkor ez lesz a neve. Rögtön beindult a fantáziám, és elképzeltem hogy egy stilizált pillangót fogok rajzolni a markolatra. Öcsém viszont megmentett ettől, mert megrajzolta helyettem. Neki ugyanis fényévekkel jobb a kézügyessége, mint az enyém. Nem hiszed ? Akkor néz csak meg a rajzait..........itt ! Aztán pedig a Victorinox Spartan bicskámmal jól kifaragtam. Végül pedig lemértem, és 60,2 grammot mutatott a mérleg. Na ekkor teljesen megnyugodtam. Történhet bármi ebben a világban, amíg én késeket készíthetek, addig nagy baj nem lehet. 

Porky Pork...

Nyugodjatok meg, elmúlt a mesélős korszakom. De a késkészítős még nem. Szó szerint elkapott a vágy. Egy régi késes elképzelésemet öntöttem fába, és fémbe. Szimpla diófába, és ( jobb híján ) lapos acélba. Őrizgetek, szárítgatok néhány fadarabot a polcaimon a műhelyben. Néhányat már évek óta. Nézegetem, simogatom, és amikor eljön az ideje, akkor felhasználom őket. De néha a fene megesz engem, mert rájövök, hogy a féltve őrzött, szép erezetű fa nem csak nekem tetszik, hanem a kemény...fa...szúnak is. Egyszer meglátom, a csepp kis nyakát kitekerem, az biztos. 

Jöhet a "B" terv, most is az lépett életbe. Van a fejemben kb. minden méretbe ( n ). Trance zene az mp3 lejátszóba, indulhat az stopperóra. Egy ima elmormolva, fránya reszelő a kézbe, és fél óra alatt a leélezést majdnem kireszeltem készre. Csak akkor kaptam észbe, mikor a zenének hirtelen lett vége. Bárkinek szívesen ajánlom aki fogyni szeretne, végezze ezt a testmozgást............ötször hetente. A francba, már rímelek megint, inkább abba hagyom mielőtt valaki megint. Bár ez nekem szokott egyből menni, hibbant vagyok nincs mit tenni.  

Írok inkább a késről, kvázi büntetésből. Itt a rímelés vége ! Na.................. valaha jobb napokat látott laposacél került a kezembe, ami st 52-3 jelzéssel volt ellátva. Ez ugyan egy igazi késes számára nem túl vágykeltő alapanyag, de számomra egy kincs. Ja, a betűk és a számok azt jelentik, hogy nem sima gagyi laposvas. Valamennyire meg is tudtam hő kezelni, de nem vittem túlzásba. Nekem megteszi. Amúgy is a formába voltam, vagyok beleszerelmesedve. A középső képen látható talán az ami annyira tetszik. Majdnem sikerült egy ívvé varázsolnom a penge hasát, a markolattal. A cél az volt hogy ne csússzon le a kezem használat közben, de ne legyen rajta az ívet megtörő keresztvas sem. Amúgy nem bíztam semmit a véletlenre, és a markolat tüskét egyhelyen átfúrva, beraktam egy csőszegecset is. Pedig a markolatgomb ( ami egy sima M6 csavar ) is megtartotta volna. De hogy miként is ? Azt majd egy következő bejegyzésemben elárulom. Oppá, oppá, a neve pedig Dagadt disznó lett. Szó szerinti fordításban kövér hízó, de az nem olyan kifejező. Ó, ó, ó, rögtön munkát is adtam neki, és egyben a hátteret is elkészítettem. Szétvagdostam vele egy derék magasságig érő fenyőgally kupacot, amit a néhány héttel ezelőtti jégeső miatt le kellett vágnom a fenyőfáról. Jól vizsgázott. A gyanta pengéről való eltávolítása után, gyorsan le is fotóztam, és a Porkynak, amint a képen is látható, a büszkeségtől dagadt a melle. Mivel a neve is az, szerintem ez így természetes. Azért az enyém is dagadt egy kicsit, de az én mellemről nem készül fotó, mert még nincs felkészülve a világ a látványra.