Megkezdtük hát az új esztendőt, reménykedtünk....de a rezsink így is megnőtt. Élvezzük a januári meleget, aki teheti, az a szabadba tereget. Nem sírunk, hanem nevetünk, hisz ez a legjobb amit tehetünk. Asszem én sem változtam semmit, a rímekből nem írok többet, csak ennyit. Hát szervusztok késesek ! Remélem mindenkinek úgy teltek az ünnepek ahogy szerette volna. Az enyém igen. Örültem neki hogy egy kicsit pihenhettem. De.............már majd meg evett a fene, hogy egy kicsit a műhelyemben matat-hassak. Amint az alábbi képek mutatják, sikerült is.
De hogy méltóképpen kezdjem az évet, úgy döntöttem a
Berényi Sanyitól, ajándékba kapott pengét fogom fölmarkolatozni, benyelezni, esetleg megmókolni. A lehető legegyszerűbb megoldást preferáltam. Ami annyit tesz, hogy két kellőképpen kireszelt laposvas darabkát kineveztem bakninak. Két bükkfa lapot pedig markolatnak. Kialakítottam benne a markolattüske helyét, és összeragasztottam őket. Egybecsiszoltam a fát a fémmel, majd nekiláttam egy kicsit reszelni. Csak annyit, hogy a bőr egy szintben tudjon lenni a baknival. Na az így keletkezett részre képzeltem el a varrószíjas, körbetekerős megoldást. Ugye nem is olyan bonyolult. A végeredmény pedig egy ovális, lapított hordó ( hi-hi-hi ) alakú, és igencsak kézbe illő markolat lett. Ja, és még véletlenül sem csúszkál a kezemben, mert a a szíj szélei nem engedik. Így még az ujjvédőt sem hiányolom.................ja és nem is nagyon szeretem a puukkónál. Na végre ! Hínnye de jó leírni újra hogy puukko ! Puuukkkóóó ! Imádom ezeket az egyszerű, de nagyszerű késeket. Na de ez kés nem jöhetett volna létre, ha Sándortól nem kapom meg a pengét, ami N678 minőségű acélból készült. Ja, de ez látszik is a képen. Jól van na.............csak örülök hogy megint késezhettem egy kicsit.
