2014. június 29., vasárnap

Urban I.M.R.E.

 Akkor most ez hogy is van ? Mindjárt elmagyarázom. Szóval. Nincs annál jobb dolog, amikor az ember kihívás elé kerül. Inspirál a dolog, de nem kicsit. Ez a kés ugyanis fogadásból készült. Aki fogadott velem, kikötötte, hogy használható mentőkés kell neki, mert egy pár óra múlva utazik indonézia valamelyik kis szigetére, ahol sérülteket kell ellátnia. Többek között. Mert ha kell, akkor fiókot, szekrényajtót kifeszíteni, és/vagy csapdát készíteni, kötelet vágni.......stb.......stb........na, ezekre kellene. Ja, és kicsi legyen, mert bozótvágója, az van neki. Agyaltam kb. 3 másodpercet, és mondtam hogy ÓÓÓKÉÉÉ ! Egy óra múlva jöhetsz érte. Ebben a három másodpercben három dolgot döntöttem el. Birkaláb hegye lesz a pengének. Gyalukésből lesz. És bőrrel lesz bebandázsolva a markolata. Nosza neki is láttam. Véleményem szerint a V-re való csiszolás felettébb egyszerű munka, ha a kés hegye felé nem kell szöget változtatni. A birkaláb hegyű kések pedig pont ilyenek. Csak elhúzza az ember a csiszoló szalag előtt egy pár(?)szor, és már kész is a levezető él. Már csak valami szép íves formát kellett adni a tenyér, és a hegy felőli részen, és kész is volt a fémmunka. Ekkor kb. fél óránál tartottam. Gyorsan bebandázsoltam egy kis vixos bőrszíjjal, és késznek nyilvánítottam a projektet. Gyakorlatias ember lévén kipróbáltam, és arra jutottam, hogy hiányzik róla valami. Az ujjtámasz ! Mivel a kés igen kicsi, mindössze 160 mm ( 80 mm a penge, 80mm a markolat ) ezért négy nagy, de csak jelzés értékű ujjtámaszt csiszoltam a pengehátra. de még evvel együtt is benne voltam a kikötött egy órába. Na de az élet kegyetlen..................mert az illető telefonált, hogy már úton van a reptér felé, és ne haragudjak hogy nem tud jönni a késért. Én senkire nem haragszom. Sőt örülök neki, hogy megmutatta azt az oldalamat, hogy ha kell, egy óra alatt kést tudok készíteni. Ilyen ember az is akiről elneveztem. Minden problémát megold, és orvosol. Ráadásul kellőképpen sokoldalú, és mindenek előtt, jó ember. De nem dicsérem, mert ezeket ő is tudja.Nagy ráértemben, rájöttem, hogy nem is rossz a név, mert lehet játszani vele. Miszenint: Urban=városi........In=ban.......Medical=orvosi.......Rescue=mentő........Emergency=vészhelyzet. Tehát e kés tisztességes neve: Városbanorvosimentővészhelyzet. Na ! Ez van annyira nyakatekert mint néhány mai tengerentúli dalszöveg. De nekem tetszik. Majd meglátom mi lesz a sorsa. De annyi biztos, hogy nem hagyom a polcon heverni.

2014. június 22., vasárnap

Villisika, avagy vadkan(ok) a Bükkben.



Hol volt, hol nem volt, egy hosszú hétvége. Történt ezen a hétvégén, hogy két alföldi legény felkerekedett, és meglátogatta a Magyarország kevésbé lapos részét. Pontosabban a Bükköt. A terv az volt hogy, két nap alatt átgyalogolunk Szarvaskőről.........Szilvásváradra. Ez kb. 18 kilométert jelent. Első nap valahol Bélapátfalva környékén letáborozunk, és másnap indulunk tovább. Szép terv. El is indultunk. Mosollyal az arcunkon. Na ez hamar lefagyott a hőség ellenére. Mivel egyikőnk sem fiatal már, az első 500 méteren, csak kétszer kaptunk Szívinfarktust, és az agyunk is dobogott. Azt hiszem bemelegítés nélkül, csak erre számíthat az ember. Vagy valami hasonlóra. Szóval az bemelegítő gyakorlat után, már a következő domb sem okozott gondot. Aztán már a többi sem. Mentünk tökön, paszulyon keresztül a nap végéig. Szigorúan ügyelve arra hogy csak a hegygerincen menjünk. Még Zeusz is csak alulról láthatott minket. Ráadásul notórikusan kerültük a turista útvonalakat. Erdőt akartunk látni, s nem embereket. Volt is erdő, de az nagyon zöld volt, és ez mindkettőnkre nyugtatólag hatott. Elkezdtük élvezni a TPK túrát. Nem csigázok senkit, inkább elárulom.
Mi, egy nap alatt tettük meg a távot, és a 18 kilométerből is 36-ot csináltunk. Mert az utolsó útelágazásnál egy vargabetűs utat választottunk. Este felzabáltunk mindent a hátizsákból, és a hálózsákjainkban, jóízűt aludtunk a szabadban. Na de ennyit a túráról ! A késről is illenék egy pár szót szólnom. Csak annyit mondanék, hogy a Villisika, a Jaakkina nagy testvére. Ugyanúgy is készült. Sőt az alapanyagokat is ugyanonnan szereztem be. De most nem egy ünneplős puukkót akartam összehozni, hanem egy tenyérbe simulós markolatú, és elnyűhetetlen pengével rendelkező munkakést.  Azt hiszem ez sikerült is. Ráadásul meg lettem dicsérve, mert most, szokásomtól eltérően, igencsak nagyra ( 127 mm ) készítettem a markolatot. Tehát Hobbitok, és Ogrék is egyaránt használhatnák. A 95 mm hosszú Lauri Skinner penge pedig a maga hatvanvalahány Rockwelljével pedig több mint elégséges, szinte minden szokásos késes feladatra. A lényeg az hogy szépen mutat a rajzos nyír, a szénacél pengével, és az agancs kézvédőkkel. De az i-re a pontot, a vadkanos kitűzővel tettem fel. Azt meg gondolni se mertem, hogy Soma Komám ennyire előre látó, hogy már évekkel ezelőtt tokot készített neki. Kedvemre való kés lett tokától bokáig, annyi szent. A túra is elnyerte a tetszésemet. A kettő együtt pedig életre szóló emlék fog maradni számomra.


2014. június 1., vasárnap

BeDeCo, avagy kakaó a szabadban.


Elkészült végre az én első kovácsolt késem is. Rég óta vágytam már rá. Apró megszakításokkal, már úgy.........gyerekkorom óta. Jó ez a 2014-es esztendő ! Na de inkább arról írok, hogy miért lett BeDeCo a késem neve. Kezdjük azzal, hogy Berényi Sanyi kovácsolta a pengét. Innen a Be. Degu becenévre hallgató, és messze északon lakó barátomtól pedig a markolatnak valót kaptam. Innen a De. Végül pedig Cocobolo nevű egzótából lett elkészítve a markolat. Innen a Co. Ennyit a névadásról. Na de ami miatt végképp büszke vagyok az az, hogy úgy sikerült megedzenem a pengét, hogy egybe maradt a három réteg a pengében. Az úgynevezett differenciált edzési technikát alkalmaztam. Magyarul.............narancsszínűig felhevítettem a pengét.............majd csak a levezető élet merítettem bele a hűtésre szolgáló olajba. Így a középső M1 acél kellőképpen megedződhetett. A laminált penge külső részéül szolgáló 51CRV4 acél pedig szépen lassan lehűlve, tenni fogja a dolgát. Megtámasztja, és megvédi a középső, nagyon éltartó acélt. Ráadásul a torziós hatásokkal ( feszítés, csavarás ) szemben is jobban ellen fog állni. Amit viszont nem tudtam megoldani, az az hogy láthatóvá tegyem a kétfajta fémet. Ha lesz majd nekem is Vas-Kloridom ( FeCl3 ) akkor még egy képet fogok készíteni a gyorsmaratás után. Akkor lesz igazán látványos a laminált penge, mert különböző képpen viselkedik a a kétfajta anyag. Lesz majd benne egy sötétszürke hullám, ahol a két réteg találkozik. Addig is élvezem hogy már nekem is van kovácsolt késem. Viszem is magammal, ha a szabadba megyek.