János napi puukko...

Íme a végeredmény. S mivel János napon készült, Jaani lett a neve. Na, de kezdjük az elején.

Az én drága kollégám tényleg meglepett a karácsonyi ajándékával. Egy edzővályúval. Hála neki érte ! No de semmire nem mentem volna ha a párom pedig nem lep meg egy levegő pumpával. Ja, és a fia hozott faszenet is, ami nélkül tényleg nem jött volna létre a névnapi örömkéskészítés.

Nem vagyok egy piromán alkat, de szeretem a tüzet. Mindig boldogsággal tölt el ha ropog a tűz. Nem is beszélve a melegségről, amivel eltölt. Néhány kis trükk és a vályúban valami elkezdődik.

Na erről beszéltem. Erre a látványra vágytam már évek óta. Olyan vigyor volt az arcomon, mint Jokernek a Batmanban. Bármit is hozhat a sors, amíg ilyen családom, párom, és kollégám van, addig én boldog leszek.

Essen szó azért a késről is ami, azért mégiscsak főszereplő. anyaga 51CRV4, és 5 mm vastag. Az a kis kilógó valami...........na az egy csavar. Amit végül nem építettem bele a késbe. Pedig ez volt a terv. De a markolat miatt elvetettem az ötletet.

A mérnök embereknek nem nagy szám, ha valami működik. A vásárló számára csak a bolti gépek a működőképesek. Ellenben engem az nyűgöz le, hogy házi készítésű, és mégis működik. Ja, és imádom a hangját !

Ez pedig az a kép amit a narancs színig való hevítés ( kb. 15 percen keresztül ) után készült. Itt döntöttem el hogy néhány dolgot még változtatok. Pl. a ricassot eltüntetem, és végig élet készítek.

Hát ez lett belőle. V re csiszolt pengéjű, és nyírfa, bőr, marhaszaru, bőr, és ismét csak nyírfa markolatos puukko. Ja, a nyírfát Degunak köszönhetem. Lábon száradt, és imádom csiszolni. Kézzel. Mert a szalagcsiszolóm gyors és égeti.

Sétáltunk a párommal egy kicsit a röpködő mínuszokban és magammal vittem a Jaanit is. Még ugyan nem dolgozott, de kíváncsian várom, hogy milyen lett a penge. Tehát ki fogom próbálni. De nem most. Mert befagyott a sejhajom

Big Bro and Kid Bro...

Menthetetlen betegségben szenvedek ! Úgy hívják késmánia. Kezeltem egy darabig néhány tablettával, de attól meg depressziós lettem. Amióta viszont elgurult a gyógyszerem ( és már nem is keresem ) sokkal jobban érzem magam. Inkább az ismétlős terá-piára voksolok. Avagy kimegyek a műhelybe, és neki állok kést készíteni.

Az egyik ilyen esős, depis napomon kitaláltam hogy kontúros kést készítek. pedig igen ritkán szoktam. A fejemben kész volt az elképzelés. Rögtön meg is duplázódott ! Mert két fajta alapanyagom volt. Tehát készítek egy vastag, és egy vékony pengés kést. Sőt még a formában sem fogok ( nagyon ) eltérni. Kwaiken lesz mindkettő.

A nagy tesó ( mert ez lett a neve ) alapanyaga 7 mm vastag rugóacél. Ami szerintem több mint elégséges. Mármint vastagságnak. De manapság a neten bóklászva, egyre több zsebpajszert lehet látni. Hát én is haladok a korral................ezért mosok Tomi mosóporral..........és beállok a sorba. Az elkészítésről nem sok minden újat tudnék mondani. Na de azért megpróbálok. 

Az én gépem olyan, hogy a szalag oldalirányú mozgását semmi nem kontrollálja. Ha ő úgy gondolja, leszalad jobbra és kész. Tehát a késeim levezető éleinek kialakításánál még a szerencse is közrejátszik. Na meg a reflexeim. Az egyik oldal ricassoja kicsit íveltebb, a másiké kicsit sarkosabb. De én nem vagyok maximalista ( mint pl. Tombor Marci, vagy Karesz ). Még ! Majd ha az leszek,az a késeimen is meg fog látszódni.  

Szóval megcsiszoltam a nagy vasat és egy törött íj karját felhasználva, ami kőrisfából és karbonszállal erősített műgyantából volt, fel is markolatoztam. Bitang vastag lett ! Nekem meg kicsi a kezem. Így hát alig vártam hogy nekifogjak a kis tesónak. Ami......bevallom azóta a kedvencem lett. Legfőképpen azért mert imádom a csontot, mint markolat anyagot.

Nem is beszélve az acélról, ami S80-as. Nagyon szívós, hiszen ez szokott lenni néhány cirkula lap alapanyaga. Ott meg aztán kapja az ívet, mégis bírja. Ha jól van megedzve, akkor a legkeményebb szalonnabőr sem fogja kivenni az élét. Nem is beszélve a bükkfáról, ami az egyik gyári késem élét kihajtogatta. Én is hőkezeltem minkét pengét, de az igaz edző vályúra, még karácsonyig várnom kell.

Azért a kis tesónál készítésénél is volt egy kis kihívás. Abból a marhacsontból, ami szinte csak íves részekből áll, már már művészet kiszedni két 10 centis egyenes részt. De megoldottam. Még azon az áron is, hogy az alátétként hasznát bőrrel csaltam 1 millimétert. A lényeg az hogy mindkettő készítésénél fülig ért a szám, és kilógott a nyelvem. Mert nagyon élveztem.