Birchpepper, avagy így is lehet.

Az alapanyagok: Nyírfa vágódeszka, egy nyers ( saját csiszolású ) penge, és egy tubus pillanatragasztó.

Néhány egyenes vonallal kijelöljük a markolattüske helyét, és egy éles bicskával kivágjuk azt.

Kicsit bele is vághatunk fűrésszel is, hogy könnyebb legyen a dolgunk a széleknél.

Az egyik oldalt telibe, a másikat részlegesen összekenjük a pillanatragasztóval.

Kicsit összenyomjuk, hogy a markolatpanelek egybeforrjanak.

Hagyjuk a napon száradni egy pár percig.

Rajzoljuk be a markolat ( nagyjából elég ) leendő formáját

Távolítsuk el fűrésszel a fölösleges részeket.

Ha a ragasztás jól sikerült, akkor a leeső rész is egyben marad. Még ha megcsavarjuk akkor is.

Durva csiszolóvászonnal gömbölyítsük meg a ( még nagyon ) szögletes markolatot

Finomabbal már az íveket is kialakíthatjuk.

Végül rámehetünk egy kevés aprószenű csiszolópapírral is, csak hogy ne legyen annyira karcos a nyírfa felülete.

Nem izgultam a penge és a markolat közti rés miatt. A maradék pillanatragasztóval bekentem a rést.

Majd beszórtam egy kis fűrészporral. A fölösleget pedig lefújtam róla.

Néhány perc alatt így sikerült felmarkolatozni egy pengét. Hozzáteszem..........a profik egy anyagba lyukat fúrnak, és nem két darabból " kokeczolják "össze a markolatot. Én csak megmutattam sufni-módszert a markolatozásra.

A neve pedig azért lett Nyírpaprika, mert a  piacon vásárolt paprikáim egyike, pont ilyen alakú volt.

UI: Néha nincs kedvem túlbonyolítani a dolgokat, mert egyszerű vagyok, mint egy faék. Vagy mint egy fazék, mert két fülem is van.

Tiny bone...

 Ebben a kiskésben benne van szívem lelkem. No meg egy kis acélom, és csontom. Arról már nem is beszélve, hogy jelenlegi tudásommal, és kevéske gépemmel pont olyan kés került ki a kezeim közül, mint amilyent elképzeltem. Ez nálam nagy szám ! A vastag filctoll széles része az én pontosságom............k.b. Már az is kezdte meghaladni a képességemet, hogy egy marhalábszár csontból ki tudjak fűrészelni ( kézzel ) két egyenes részt. Aminek még vastagsága is legyen. Mert ugye abból még csiszolni is kell. Hiányzik a szalagfűrészem !!!

A feladat adott volt, és addig sergettem forgattam, mint suicid mókus a mogyorót, amíg a végén csak összejött. De jobb hogy akkor nem fotóztam le, mert sárkányos volt. Az acél kiválasztása, és megmunkálása volt az ami pillanatok alatt történt. Mivel nincs most másom, mint a terelőlemez, ezért arra esett a választásom. A levezető él kialakítása is gyorsan ment. Egy számomra új trükk segítségével. Ami abból áll, hogy a hegy felől kezdtem a csiszolást, és úgy haladtam a pengető felé. Tehát, nem húztam, hanem toltam az anyagot. Pikk pakk elkészültem. 

Jöhetett a fúrás, és egy kis hőkezelés. Majd a csontpanelekben is kialakítottam a furatokat. Ügyelve arra, hogy kb. derékszögbe álljanak az acélon található furatokhoz képest. Ez nem jött össze elsőre. Tágítanom kellett. Edzett acélt ! Még szerencse, hogy a páromtól kapott multicsiszolóval, játszi könnyedséggel ( 15kötőjel16 perc alatt ezt is megoldottam. S hogy miért is volt ez a herce-hurca ? Mert a csont, ha befeszül.............akkor..........úgy törik, mint a " bocinapollíni ". Bőrt is ebből az okból raktam a panelok alá.

Gél állagú pillanatragasztót használtam kötőanyagnak. Száradás után az eddig rugalmas bőrt is megkeményíti. Pont mint egy fíber, olyan lesz. Kicsit csiszoltam, recéző reszelőztem, és políroztam. No meg díszítettem is. Legvégső mozzanatként, pedig átalakítottam az egyik régi bicskatokomat...........picikekéstoknak. Világos selyemcérnával újravarrtam, és fedelet hátrahajtott állapotban lefixáltam. Amióta elkészült, mindenhova magammal viszem, hiszen a 70 mm-es pengehossz legálisnak számít. A nevét is a mérete miatt kapta. A tiny, picit jelent, a bone pedig csontot. De hát ezt mindenki tudja, mert ugye ....magyarszki men, ándöszten ingliss !