Korai stádiumomban, azaz gyermekkoromban, sokat olvastam. Az első hosszú regényem a
Tokei-ihto visszatér című könyv volt. Ez nem egy szokványos indiános könyv, mert a Medve törzs hétköznapjairól szól..........többnyire. Hét évesen készítettem első késem, egy gépi fűrészlapból, és bakelitból, e regényhatására. A mai napig meg van. A könyv is. Belelapoztam, és ismét inspirált engem. Gépi fűrészlapom ugyan nem volt, de bakelitet kaptam, az egyik vásárlómtól. Ezúton köszönöm neki.
Azt tudtam, hogy akkoriban mindenféle vasból, és változatos formákban készítették, a késeiket az indiánok. De......többnyire nyélbeütéssel. Ritkán lehetett találkozni panelos, vagy szegecselt késsel. Na akkor az enyém az utóbbi lesz. Na de milyen legyen a formája ? Kicsi legyen az a lényeg hogy akár rejteni is lehessen. Aztán jött a megvilágosodás. Egy egyenes vonal után egy görbét húztam, aztán megint egyenes, és ismét görbe, amíg (g)örbe nem értem. A papíron egy apró nyúzókés rajza volt 8 cm-es pengével, és 10 cm-es markolattal. A markolat egyenes lett, az élszakasz pedig görbe.
Pont jó ! Hozzáláttam a formát kivágni, lenagyjázni, kontúrozni, és levezető élt csiszolni. Tudom a régi indiánok kovácsolták a fémet, és nem csiszolták. De higgyétek el, ha csiszológépük lett volna, ők is evvel csinálták volna. Pár perc alatt végeztem. Nem akartam még az abrazív ( koptató )eljárás nyomait ( párhuzamos karcolások ) sem eltüntetni. Két furat, két 3 mm-es rézrúd, és némi kétkomponensű ragasztó az, ami rögzíti a textilbakaelit markolatpanelokat. Megéleztem, és a fiókomban körbenézve, egy régi bakancs felsőrészét kikotorva, egy rögtönzött tokot is készítettem neki. Pár héttel később elvittem és ki is próbáltam. A Zagyva folyó partján. Minden lehet vele csinálni, amit egy ekkora késsel lehet. De.................hogy az innenső partról a túloldalon lévő fa.................legalább combvastagságnyi ágát le lehet repeszteni vele.............hát erről még csak álmodni se mertem. Hiába no. A nagy szellemek is velem voltak.
