Olyan szerencsés helyzetben vagyok, ha valamelyik kés megtetszik, azt elkészítem. Na, azért a gyártóknak nem kell attól rettegniük, hogy a konkurenciájuk leszek. Most, egy Ma
nly Patriot nevű, és a külföldi bushcraftosok által, igencsak kedvelt késbe, sikerült első látásra belezúgnom. Nosza, gyorsan kerítettem, papírt....cerkát, és lerajzoltam, amit a képernyőn láttam. A többi teendőmnek meg úgy is a műhely fog helyet adni. Alapanyagnak most nem vagyok híján, ezért könnyű dolgom volt az acél kiválasztásánál.
Rengeteg 2,7 mm vastag (?) aszfaltvágó korongom van. Ami a ugye szénacél. Az biztos hogy rettenetesen szívós. Némi kis hőkezelés után ( narancsszínig hevítés, fáradt olajban hűtés, és maradékhőn végzett megeresztés ) után a satupadot el tudtam rángatni vele. Pengetörés nélkül !!! Az ebből az anyagból eddig elkészített késeim éltartása pedig, megüti az elfogadható szintet. Pont a nekem megfelel kategória. Amúgy az eredeti kés, aminek a hossza 210 mm, 91 mm-es pengehosszal, 4 mm-es pengevastagsággal, D2 acélból készül. Ami nekem már, csúcsacél.
Az edzés, és a pihentetés, után vettem észre, hogy az acélom "felhabosodott " a hegyénél. Kaptam az egyik vásárlómtól Ukrán szenet, és ezt használtam a szokásos faszén helyett. Mocskosul néz ki ( mint egy sáros földrög ) és mocskosul is ég. Majdnem elégettem az acélt, mint a Brit kormány 1951-ben Helen Duncan-t, az utolsó boszorkányt. Pedig csak az volt a bűne, hogy sokat tudott. Az én késemről viszont még nem derült ki, hogy mit is tud. Ezért némi csiszolás után, satuba fogva megrángattam egy kicsit. Egyben maradt, és átment a vizsgán.
Már csak egy kis markolatozás van hátra, és vihetem is kipróbálni. Hamar kerítettem, egy kis selyemakácfa lapot, és szimplán, gél állagú pillanatragasztóval rögzítettem a két anyagot. Mindezt azért, mert nem volt kedvem kivárni, amíg a két komponensű ragasztó megkötött volna. Egy fél óra mulva, már kezemben is volt, ami eddig a képernyőn létezett. Tudom hogy nem ugyanolyan lett, de egy kicsit hasonlított a Manly Patriot-ra. Úgy döntöttem a következő tűzhöz, evvel a késsel hasogatom, vágom össze a tűzrevalót. A régi kiszáradt kerítésléc, recsegett ropogott, de végül is apró darabokra lett vagdosva. Az ütőbotozástól kezdve, a tollaság faragásáig pedig kiválóan boldogult a Helen Duncan. Valószínűleg az eredetivel, hamarabb kész lettem volna, és szebben is mutatott volna egy megosztós oldalon egy videóban. De én nem éreztem azt a kényszert hogy villogjak a legújabb késemmel.
Most viszont érzem ! Meg is osztom a Facebook-on, hogy begyűjthessek egy pár Like-ot. Mert az az értékmérő !!!
És ha megszavaztathatnám az ismerőseimet , az is kiderülne, hogy a Manly Patriot 100:1 arányban lenyomta a Helen Duncant.
