2018. március 24., szombat

Tallvella a tél--->űző puukko...


 Az idén tavasszal eljutottunk a párommal a Nyíregyházi vadasparkba. Gyönyörű napsütéses időt fogtunk ki, és nagyon jól éreztük magunkat. A következő hétvégén pedig ismét fel kellett vennünk a nagykabátot, mert befagyott a sej-hajunk. Ez így nem mehet tovább ! A télnek mennie kell. Na majd én intézkedem. Készítek egy olyan puukkot, ami ha elviszem valahova,( egyenlőre csak  öt méteren belül ) akkor ott elűzi a telet. Ha beválik, szabadalmaztatni fogom.


 Saami, de legalább is Suomi a neve annak a népnek, akik a legszebb puukkokat készítik. Rénszarvasagancsból, bőrből, és nyírfából. Én viszont nem vagyok Saami, és abból dolgozok, amim van. Magyar vadnarancs fából, és agancsból. Ami nem olyan, mint az északi szarvasok fejdísze, mert roppant sok benne a szivacsos rész. Egy órámba telt mire megtaláltam, és összevagdostam a markolatnak valókat. A másik egy óra alatt kifúrtam, és kireszeltem a markolattüske helyé
 Ja, majdnem elfelejtettem. Elhasználtam a harmadik 80CrV2 anyagból készült nyers pengémet is. Csak egy kicsit megkurtítottam, hogy 80 mm alatt legyen a penge hossza. Hogy ugye bárhova vihessem magammal, ha már unom a telet. Ama-rkolat pedig pont az én "M" -es méretű tenyerembe fog illeni. Miután alaposan bekentem a összevagdosott anyagokat, kétkomponensű ragasztóval, lepréseltem, a félkész kést. Másnap már csiszolhattam is, az őskori rablónyársra emlékeztető dolgot.


Nem tartott sokáig, mire a szögletes formát, gömbölydeddé átalakítottam. Pont elég is volt ennyi idő a jéggé fagyott (késpengét) hűtő vizzel megáldott műhelyben. Bár, még egy pillanatra visszatértem, mint a T800-as, hogy a toknak találjak egy agancsvéget. De lefagytam mint a T1000-es. Már csak az hiányzott, hogy valaki megszólaljon a háttérben, hogy -Hasta la vista baby ! De csak egy fülesbagoly huhúzott amikor meglátta késemet. Jól van na. Nem lett olyan szép mint egy eredeti Saami puukko. Mondtam neki hogy csináljon szebbet........erre elfordította fejét, és elrepült. Azóta is várom, hogy hozza az ő uhu kését. Mondjuk addig is elfoglaltam magam, avval hogy egy kicsit megdíszítsem a Talvella-t. Igen igen megint filctollal. Majd ha sok időm lesz belevésem, ahogy az északi népek szokták. A jó hír az hogy ha lekopik, akkor más mintát is rajzolhatok rá. Mert néhány próbavágás után kezdett eltűnni róla a minta.........mint a hogy a hó is ahova leraktam. Rögtön olvadni kezdett. HŰHA ! Mondtam magamban, ez működik. Aztán rájöttem, hogy csak a kezem melege olvasztja havat. Viszont, itt kell megjegyeznem, hogy késem március 21-re készült el, és ........másnap már tavasz lett. Tehát elűzte a telet. Megígérem, jövőre korábban fogom elővenni, hogy már januárban kisüthessen a nap.

2018. március 10., szombat

Imádlak Afrika !


 Néhány napja még, repkedtek a mínuszok. Az ember fia, pedig áhítozza a meleget. Menjen ki Afrikába ! Már aki megteheti. Van egy olyan ismerősöm, aki ugyan "csak" egy évben egyszer, de kiutazik Afrikába. Vadászik puskával, és íjjal is. De egyszer elszólta magát, hogy nagyon szeretne lándzsával leteríteni, egy varacskos disznót. Nosza, nekem se kellett több, beindult a fantáziám. Na nem a disznóra, hanem a lándzsa készítés lehetőségére. Mindig is akartam egy dobó alkalmatosságot készíteni. Na de miből legyen ? Milyen legyen a súlya ?

 Többek között, ezek a kérdések jártak a fejemben. De gyorsan megtaláltam a válaszokat. Az aszfaltvágó korong lesz az alapanyag, és az Assegai ( cold steel által készített ) lándzsára fog ( reményeim szerint ) hasonlítani. Az első dolgom a számolás volt, mert akkorát nem akartam, mint az eredeti. Én "csak" 330 mm-es hosszban gondolkoztam. Igen, igen. Ennyit ad ki a korong. Oportunista lévén én alakulok, és nem ragaszkodom, körömszakadtáig a mátrix-féle valósághoz. Átszámoltam mindent, és kivágtam a lemez darabkát.

 Berényi Sanyitól tudom, hogy ha lehet, akkor a markolattüskét alakítsuk ki először, a kovácsolásnál. Hát itt olyan nincs ! Van helyette viszont köpü, ami magába tudja fogadni a lándzsa, fa rúdját. Mindezt úgy, hogy nem kell 18-as karikával megjelölni a bal sarokban. Felhevítettem tehát a lemezt, és a kollégám által készített kis edző vályúmban, és nekiláttam az anyag hajlításának. Az ÚÚÚ formát viszonylag könnyen kialakítottam, mert egy szögvas darabkája segített nekem. Na de Hogy üssem meg, hogy most meg CSŐŐŐ alakja legyen ?

 A válasz és a megoldás, egyszerű. Megint a szögvasban kalapáltam, csak most a köpü másik oldalát. Ezen nekibuzdulva, már gyerekjáték volt a merevítő borda, kialakítása. Természetesen egy kicsit (?) féloldalasra sikeredett, de hát úgy látszik a szimmetria, nem az én asztalom. Ezek után megmerítettem egy kis fáradt olajba, és türelmetlenül vártam hogy kéz melegre hűljön. Igen azért, hogy megcsiszolhassam, és kiélezhessem. Mindkét dolog sikerült......!  Ha a rusztikus kifejezést használjuk. Mi késesek, tudjuk, hogy mit takar valójában ez a kifejezés. Viszont a végeredmény erősen hasonlított arra, amit elképzeltem. Egy gyors hajlítási teszt a satuban, és büszke mosollyal vittem be a családomnak megmutatni, hogy mit alkottam. A Mit csináltál a szeneslapátból?........A hegyében van kétmilliméter ! -en keresztül.......az Ennek ilyen nehéznek kell lennie ?-ig mindent kaptam. Hiába na, a szakértők véleménye kincset ér ! De aztán eljött az a nap, amikor a leendő gazdája vehette a kezébe. Azt hiszem az eső kifejezés amit használt az a...... B@zdmeg, Jani !....volt. Azt mondta, hogy mikor meglátta a csomagoláson keresztül, majd kiugrott a szíve. Talán azért, mert nem minden nap kap az ember egy kézzel készített lándzsahegyet, ajándékba. Na meg talán azért, mert "koldsztílesen" átkötöttem egy Warning, this spear, very sharp ! feliratú piros színű címkével. Izgalom, mosoly, és elégedettség az amit az arcán lévő mimikából ki tudtam olvasni.

És........ennyi nekem tökéletesen elég, a boldogságomhoz.

Az ő arcáról is mindent le elehet olvasni.  Igen. Ő is boldog !