Úgy kezdtem neki ennek a bicska készítésének, hogy ....na most aztán mindent kimérek. Csak azért, hogy rendesen működjön is. Az előző bicskáknál szerzett tapasztalattal felvértezve álltam neki a munkának.
Rajzoltam, szabtam, csiszoltam, és már ott is volt az asztalon a pár platina, 1,5 mm-es acéllemezből. Kikanyarítottam az aszfaltvágó tárcsából is két darabot, az egyikből a pengét, a másikból a rugóját csináltam meg. Na de ezek után következett a szokásos kiveszem...beteszem...megnyomom...megeresztem...megint berakom...de előtte reszelek...még egy kicsit...jó.
Ez utóbbi rövid szócska, kb. egy óra előjáték után formálódott meg az ajkaimon, teljesen váratlanul. Mert amint kitalálhattátok, megint nem mértem semmit. jól van na, nincs mérőeszköz a műhelyemben. Majd veszek ! De a lényeg az, hogy rájöttem, hogy a rugó miként dolgozik a bicskán belül. A támasztási pontok már meg vannak. Sebtében elővettem, féltve őrzött "Madárbegy" fámat, és markolatpanelt készítettem belőlük, amit rá is ragasztottam a platinára. Aztán kifúrtam a stiftek helyét a fán is. Összeszegecseltem kinyitott állapotban, de úgy hogy maszkoló szalaggal összehúzattam a két panelt, hogy a lehető legkevesebb rés legyen a a rugó, és a panelok között. Aztán már csak finomítani kellett egy kicsit. Majdnem örömujjongásban törtem ki, amikor először kinyitottam. Ja és be is csuktam. Működött !!! A kiskésit neki ! És rájöttem hogy miért. Mert nem bonyolítottam túl. Hát ezért lett a neve Simply...avagy egyszerű. Csak ajánlani tudom mindenkinek aki már készített fixpengés kést, hogy egyszer próbáljon meg bicskát (is) készíteni. Egy élmény lesz, annyit garantálhatok.
