Piszkos Friderika.

Ismét eljött az évnek azon szakasza, amikor nem szükséges begyújtani, a műhelyben. Ellenben szakad az emberről a víz minden mennyiségben. Aki viszont szeret késeket készíteni, azt még ez, a nem elhanyagolható tény sem tudja megállítani. Egy egyszerű bicska elkészítése, viszont nem lehet olyan bonyolult feladat. Akár pár óra alatt is el lehet készíteni. Pár óra, és néhány nap. Ez az én szintidőm. Ebből a tervezés ( hi-hi-hi ) volt az ami sokáig tartott. Rá kellett jönnöm, hogy hol vannak az ideális forgási, és nyomópontok, a belső szerkezetében.

Van aki végignéz egy YouTube videót, és már vágja is a témát. Nekem tovább tartott. Az igazság az, hogy Tomektől kértem tanácsot a rugó feszítettségével kapcsolatban. De mivel ő egy jószívű bicskakészítő, ellátott sok jó tanáccsal, és kis videókkal. Innen egyenesen vezetett az út a működőképes "prototipus" elkészítéséig. ( Köszönöm szépen Tomek, a sok segítséget !) itt jegyzem meg, hogy én rajzoltam, le a formát, amit elképzeltem, de egy cseppet sem hasonlított a végeredmény rá. annak is örültem hogy működik.

Tehát mikor papíron volt, még volt benne egykét plusz ív is. De jobbnak láttam, minimálisra csökkenteni csicsák miatti hibás működés, és a Piszkos Friderikát feláldoztam az esztétika oltárán. Kapott két, integrált paknis platinát, és piros G10-es betétet, ragasztva, és szegecselve. Kapott 80CrV2-es acélt pengének, és rugónak is, illőképpen megedzve, és megeresztve. Kapott három szénacél stiftet, és gyakorlatilag ennyi. Tényleg nem, sok elemből áll egy rugózáras bicska. Szerintem bárki képes, hétvégén egyet készíteni, akinek van hozzá alapanyaga, és néhány szerszáma. Bár.....sok fajta kifogást lehet találni.....hogy ezért vagy azért nem érek rá, vagy nincs anyagom....stb...stb. Én nem találtam egyet sem, ezért készítettem el a Piszkos Friderikát.....ami a nevét arról kapta, hogy akárhogy csiszoltam a piros G10-es anyagot, mindig piszkos fémport találtam rajta. Legközelebb feketét fogok használni, ha kedvem szottyan bicskát készíteni. Addig is élvezem a nyár adta áldást.....lehetőleg hűtött helyen.

Így készült a Piszkos Friderika.

Ugye milyen egyszerű, bicskát készíteni.

Csak kell egy A terv.

Egy kis marós előkészület.

Egy kis flexes szétválasztás.

Elégedett szemrevételezés.

Jó helyre való fúrás.

Egy kis stiftelés.

Próbaugót, és próbapengét rakunk bele, és kész is a próbaverzió.

Ezek után beszabhatjuk a markolatpanelokat, és akár bele is ragaszthatjuk őket. Sőt még egy pár szegeccsel is rögzíthetjük őket. De a lényeg az hoigy a végén a kezünkben tarthatjuk a félig kész bicskánkat.

Joó Yimbo I.

Mondtam már, hogy szeretem a kihívásokat ?  Na nem az olyanokat hogy : -Gyüjjön monkey ! Hanem az olyanokat, hogy adott egy bicska, név szerint a spyderco joyimbo 1-es.....ami egy már rég nem gyártott ritkaság.....és én ebből készítsek fixpengés változatot. Ráadásul úgy, hogy növeljem is meg a penge méretét. Mi sem egyszerűbb..... gondolnánk. Rajzoljuk körbe az eredetit, és toldjuk meg a pengét pár centivel. No de akkor néhány szögön is kell változtatni. Na akkor pont nem fog hasonlítani az eredetire ! Na itt jön be az én probléma megoldásom.

Legyen egyszerű, de ne legyen "csumpi" tematikát alkalmazva, meghagytam az eredeti, hegy felőli szélességet, és a fok rész dőlésszögén változtattam. Ennyi. Akkor indulhat is a munka. Nem csinálhatom gagyi anyagból, így tehát rendeltem 14C28N jelű acélt, és szereztem hozzá banksia fát is a markolathéjaknak. Rozsdamentes köracélt, pedig a szegecseknek. Ragasztóm volt, így már tényleg semmi akadálya a kedvenc hobbimnak. Ja de igen van. Kellene egy kis szabadidő ! Nem tudom kit mennyire korlátoz ez a COVID-os mizéria, de mi ugyanúgy dolgozunk mint azelőtt.

Csak akadt szabadidő. Egy új dolgot próbáltam ki. először a furatokat készítettem el, ahhelyett, hogy körbekontúroztam volna. Minden furatot a lágyított acélba fúrni, egy mennyei érzés volt. Nem is tudom miért nem így csináltam eddig. Majd csak elő került a flex is. De hát azt, mindenki használja. A hőkezelés sem okozott gondot, mert utána néztem az előírt értékeknek, és ahhoz tartottam magam. A csiszolás sem okozott gondot. Egyszóval minden percét élveztem a késkészítésnek. Köszönöm szépen Joó úr..... a megbízást ! Nekem való feladat volt.

Apropó  ! Tényleg...miért is nem tudtam leírni helyesen a bicska nevét. Nem is akartam, nehogy plágium ( ha-ha-ha....! ) legyen belőle. Az igazság az, hogy akinek készítettem, egy (tényleg) Joó ember, aki megérdemli hogy rég dédelgetett álma, megvalósulhasson. Igazi sport ember, aki másoknak is megmutatja, hogy milyen az a tudatos mozgás, hiszen a spartan girjától a tabatán keresztül a kalit is tanítja, oktatja. Teszi ezt olyan hévvel, hogy az sok embert magával ragad. Még egy dolgot szeretek benne. Ugyanúgy szereti....és becsüli....a jó késeket mint én. Egyszóval megérdemli, hogy róla nevezzem el ezt az "egyedi" seax formájú pengével rendelkező ....és az ő instrukciói alapján készített.......fixpengést.

UI: Tudom hogy sok ember számára nem szimpatikus a forma. De higgyétek el, ez minket nem aggaszt. Joó úr azért mosolyog, mert kést készítettem neki.......én meg azért, mert kést készíthettem neki. A többi meg...... közönséges kofalárma !