Használd ki minden kis szabadidődet, mert rövid az élet ! Legalábbis így tartja a mondás. Hát az utóbbi időben nem sok volt. Mármint szabadidőből. Meg mondjuk alapanyagból sem. De azt, ha az ember fiának van egy kis pénze, viszonylag könnyű orvosolni. Addig is vissza lehet térni, a régi bevált alapanyagokhoz. Mint például a jó öreg, rozsdás cirkula laphoz. Na most kiátkoznak azok, akik késeket készítenek. De én akkor is imádom ezt az acélt. Szívós mint az állat. Mondjuk, mint a hód. Ja és ugyanazt tudja csinálni, mint a az új bicskám. Rágni, vágni, harapni a fát.
Ha az ember ilyen alapanyagot választ, csak egy valamire kell figyelnie. Ne égesse el az acélt. Ja meg hogy jó minőségű fúrót használjunk, folyamatos hűtéssel. Hőkezelni fölösleges, mert így is elég kemény. A fát ( fenyőt ) így is tudja "harapni". Másrészt, ez az acél tökéletes rugónak is. Rugalmas is, szívós is, tehát pont megfelel, a bicska lelkének. Volt egy leesett mahagóni fadarabom is, és így már szint mindenem meg volt ahhoz, hogy végre, újból bicskát készíthessek. De aztán rájöttem, hogy szegecsnek való acélom is elfogyott. Akkor viszont csavarozni fogok.
Bob Loveless féle, csavaros módszert alkalmazva rögzítettem a markolatpanelokat. Mondjuk bicskánál még nem találkoztam evvel rögzítési módszerrel. Csak fixeknél. De itt is működőképes a dolog. A lényeg az, hogy, az M3 anyákat, ugyanolyan átmérőre csiszoltam, mint az M3 belsőkulcsnyílású csavarok fejét. Pontosan 5,5 mm-re. A markolatpanelokban, is megsüllyesztettem a csavarok helyét. Nagyon kellemesem csalódtam, összerakni is könnyebb volt így a bicskát. Mondhatnám, hogy HÓD egyszerű volt. Amikor elkezdem összerakni, még sütött a nap, de mire végeztem olyan zivatar kerekedett, hogy azt hittem, jég is fog esni. Hála a magasságosnak, hó sem volt. Pedig amilyen időjárás van mostanában, még azon se csodálkoztam volna. Bár a hódoknak mindegy, hogy nap süt, vagy hó esik.......mert a fa szárazon, és nedvesen is jól esik.
