Cavity a szú-vas kés.

A diófa és a szú.

Történt egyszer, nagyon régen,
üldögéltem fa tövében.
Számoltam a perceket,
s fülembe szú percegett.

Öreg dió ! Miért engeded ?
Azt hiszed jót tesz neked ?
De csak csendesen állt ott tovább,
miközben a szú 1 mm-t haladt odább.

Azt hiszem, nem gondolta volna a jó öreg diófa, hogy egyszer késmarkolat lesz belőle. De az lett. Évek óta száradnak a különböző fadarabok, a műhely egyik fiókjában. Most láttam elérkezettnek azt a pillanatot hogy kés markolat alapanyagnak felhasználjak belőle.
Rajzoltam, terveztem, fúrtam, csiszoltam. Aztán egyszercsak ott volt. A lyuk. Na nem a fekete, csak egy kis barnás kis lyukacska. A fene ott ette volna meg a kicsi rágószervét ( vagy valamijét ) hogy belecsinálta nekem oda azt az üreget. De most tényleg ! Az ember fia " belefeccöl " néhány órát, hogy valami kézzelfoghatót készítsen. Ez a kis galád, meg keresztül húzza a számításait, néhány rágással. Na most mi legyen ? Kidobjam? Vagy, ne dobjam ? Ezen tűnődtem. De ha eldobom, nem old meg semmit sem. Maradt tehát az agyalás, hogy mivel tüntessem el a problémát okozó nyílást. Beragaszthatnám egy kis fűrészporos műgyantával, de az nem én lennék. Így hát beletoltam egy 100-as szöget, és síkba csiszoltam. Ennyi. Hol van itt a probléma ? ...................A pengén ! Az a rohadék flex-korong. Hát nem belekapott a pengetükörbe. Mivel csak skandináv élet szántam a Cavity-nek, ezért úgy döntöttem, hogy nem csiszolom ki belőle azt a csúnyaságot. Ha már szuvas fából készült a markolata, akkor a penge se legyen tökéletes. Vágni még így is tudok vele. Nem is akár hogy. Azt a sok forgácsot, mind evvel a késsel csináltam. De annyira gyorsan, hogy mind a kést, mind a kezemet, le kellett hűtenem egy dézsa vízben. Tudom hogy miért szeretem a skandináv élezést. Mert pontosan azt csinálja ez az élfajta, amit elvárnak tőle......................." vágmintazállat "........................ezerrel.

Fall-kniv, az őszi kés.

Itt van az ősz itt van újra, S kés, mint mindig, énnekem. Tudja isten, hogy mi okból. Szeretem? de szeretem. Így szólt volna ez a pár sor, a magyar irodalom órán ha nem fogtam volna vissza magam. De most nem fogtam. Eleresztettem a gondolataimat, had szárnyaljanak. Mármint ami a késem formáját illeti. Melegfront van, és mocskosul fáj a fejem. Úgyhogy 1/2 perc után abba hagytam. Különben is annyira gondolkoztam, hogy levegőt is elfelejtettem venni. A légszomj visszahozott a valóságba. Rájöttem hogy a nemrégen a boltunkba érkezett Fallkniven kések egyike annyira tetszik, hogy nem is tudnék most más formájú kést készíteni. Úgy vagyok vele, ha már nem tudom megvenni ( a régi telefonom "dakk-téppel" van összeragasztva, és egy simogatós Xperiára gyúrok, most arra kell a pénz ) akkor készítek valami hasonlót. Szóval a forma meg van fejben, de alapanyag meg még a kanyarban sincs. Mi a bánatból legyen. Acélból, és fából ! Világosodtam meg egy pillanat alatt. Jelenleg ez a gondolat is nagy teljesítmény, hogy a fejemben lévő katyvaszból ezt is ki tudtam találni. De aztán ráleltem egy régi szelektor lapra. Asszem több tonna hulladékot " nyiszabálnak " vele apróra, úgy hogy nem lehet rossz anyag. Csupán 3 mm vastag, de nem bírtam elhajtani a lemez sarkát a satuban. Ez kell most nekem. Meg egy kis platán, amit Zé barátomtól kaptam. Csak annyit mondok fapapucs, és már hipp-hopp készen is vagyok. Ja, azt nem mondtam hányszor. Sokszor. De a jól bevált, és begyakorolt mozdulatok, meghozták a kívánt eredményt. Bevallom nem az járt a fejemben hogy a kés milyen lesz, hanem az hogy milyen világot élünk most. Senki, és semmi nincs biztonságban. Ráadásul a nemzetközi helyzet is fokozódik ! Aztán egyszer csak ott volt a kezemben a kis WM1-es " kisgyepi " változata. Meg vagyok elégedve magammal. Nem hibátlan a........................ Tényleg, mi is legyen a neve ? Ősz van, és a svéd késre hasonlít, tehát legyen fall ( ősz ) kniv ( kés ) ..........................Fall-kniv, de hát mi az manapság. Most jut eszembe, hát az eredeti kés ! Egyszer úgy is lesz egy olyanom. De addig beérem evvel a saját készítésű, home made változattal.