Mora Stars...avagy, háromból két csillag.

 Soha nem titkoltam hogy imádom a skandináv késeket. Még inkább a puukkokat. A Mora kések pedig a kedvenceim.De mindig eljátszok a gondolattal, hogy egy kicsit..... úgy, de úgy............ átalakítanám őket. Pedig szinte tökéletes a markolatuk ergonómiai szempontból. Szedjek szét egy kést, és markolatozzam fel ? ÁÁÁ ! Az úgy jó, ahogy van. Na........de.........ha az ember fia kap egy pengét, az egyik NAGY-lelkű főnökétől, akkor már könnyű dolga van. Uccu neki, tegyünk rá valami kézzel foghatót a markolattüskére. Sokan ígértek nekem faanyagot......és hála néhányuknak van is egy kevéske választékom. Tehát még válogatni is tudok. A páromtól tanultam, hogy gyorsan is lehet dönteni. Az ő módszerével választottam, miszerint: -Ez túl sötét........ez túl kicsi.......ez túl világos.......ez meg..........pont megfelel. Szóval így esett a választásom kb. 10 másodperc alatt, a vadnarancsra a faanyagok közül. Már csak baknira van szükség. Hopp ! Na mire léptem rá ? Marhacsontra. Marha szerencsém van. Akkor ebből lesznek a markolatvégek. Baromi gyorsan sikerült a méretre vágás is, mert van egy kis szalagfűrészem is.......már. Csak a tüske helyének kialakítása tartott számottevő ideig. Ja, meg a ragasztás. De a jó öreg üverapid, teszi a dolgát, és mindenbe beleköt, záros határidőn belül. Még egy kis nagyjázás ( most nagyzolok ám ) a szalagfűrésszel, és már jöhet is a kedvenc részem, a negatív csiszolás. Csak hogy szép íves legyen. Mármint, a keresztmetszetet nézve. Amúgy tök egyenes a markolat. Majdnem annyira, mint a kedvenc késemé, a Cold Steel Sisué. De bárki elhiheti, így is nagyon jó fogás esik rajta. Majd el felejtettem. A két csillag a markolat végén a rögzítő csapokat hívatott eltakarni. Ha nem látszottak volna ki, akkor adtam volna rá három csillagot is. Talán............egy tízes skálán. De én akkor is imádom. Mert Mora, és mert benne van a kezem munkája. Most jöttem rá, akor a késkészítők egész nap kézimunkáznak ! Eszem megáll.

Így készült, a Lapp Panther...

Akkurátusan kikészítünk minden hozzávalót az asztalra. És iszunk egy kávét, hogy javuljon a látásunk.

Félrerakjuk azokat a dolgokat amik még se kellenek. És elszívunk egy cigit, a kv mellé.

Maszkolunk, mert maszkoló szalagnak minden háztartásban lenni kell. És rajzolunk...ha találunk tollat.

Vágunk.......itt jegyzem meg hogy géppel. Mert vannak még önzetlen jószívű emberek.....vágod ?

Összeszedünk minden levágott dolgot és előkészítjük az állványos fúrót. És eszünk egy csokit.

Nem csak az állványos fúrót használjuk, mert van más gépünk is. Na most iszunk egy pálinkát, mert pontosnak kell lenni.

Fúrunk.......faragunk.......s.......tovaszáll...........a..............haragunk. 

Az enyveskezű testvéreket is előkerítjük. Teszik a dolgukat és belekötnek mindenbe.

Miután ezekkel megvagyunk, nyársra húzzuk amink csak van, és a vallatógéppel lepréseljük.

Ez pedig már a következő léps, a csiszolás után készült. És csendben megőszülünk.

Lapp Panther...

 Kezdjük a névvel. Lauri Laplander a penge hivatalos megnevezése. Betyár jó anyagból készül, és szinte már félig kész a kés, ha a penge készen van. Panther pedig a párduc mintás akril műanyag miatt lett. Erra a markolatra viszont csak azt beszélném rá, akinek kellő mennyiségű csiszolószalagja van. Nekem már alig van.......csak igen körülményes a beszerzése........éppen ezért a kopottakat használom amíg érzek rajtuk valamennyi érdességet. A lényeg az, hogy eltömíti a csiszolófeleületet, és még drótkefével sem lehet kiszedni a berakódást. Amikor kézi csiszolóvászonnal próbálkoztam, dettó ugyanez volt a helyzet. Viszont a ráspolyon nem tudott kifogni. Az vitte, mint az asszony a házat, meg a kocsit. Ja, nem az enyémet..........!

 A lényeg az hogy kipróbáltam, hogy alkalmas e markolatnak ( má mé ne vóna, hiszen annak gyárcsák ) ez a fajta műanyag. Jelentem, igen. Bővebben, nem. Vagy még nem tudom ! Kicsit íveltebb markolatot akartam de csak ilyen egyeneset sikerült kihoznom a kissé karcsú markolat-alapanyagból. Imádom a puukkokat, és nem nagyon érdekel hogy nincs keresztvas rajtuk. De itt, miután kivittem kipróbálni az erdőbe,úgy döntöttem hogy utólag beleapplikálok egy ujjvédőt. Mert megállt az ütő bennem amikor kis híján rácsúszott a matató ujjam a  pengére. Nem lett a legszebb, de az ujjam többet ét minden esztétikumnál. Viszont egyszer még elviszik tőlem kőőőőcsönbe ( pedig nem szokásom ) és vaddisznót zsigerelnek nyúznak vele. Mert ugye kíváncsiak hogy , hogy szedi szét a párduc a disznót. Majd kiderül !