Simán elnevezhettem volna a legújabb bicskámat, mondjuk... Bambusznak. De vártam inkább egy kicsit az elnevezéssel. Történt ugyanis, hogy az őlünkbe hullott, egy kis őszi kikapcsolódás. Pontosabban fizettünk érte, de minden forintját megérte. Bodonyi községben volt a szállásunk, ami igazi kis kuckó volt. Ez is volt a neve, Fenyő kuckó. A szállásadóink is nagyon szimpatikusak voltak. Az időjárás is kedvezett az egyik kedvenc időtöltésünknek, a túrázásnak. A második napon az Ilona vízesést látogattuk meg a párommal. Voltunk már itt régen. De annyira tetszett, hogy ismét meglátogattuk.
Vadragényes a túra utolsó szakasza. De föltöltődik az ember közben az erdő energiájával. Mikor odaértünk, rögtön tudtam, hogy ez lesz az ideális háttér a bicskámhoz. Jelzem nem vagyok egy profi fotós. De nem is ez a fontos. A lényeg a tenyeremben van. Meg a fejemben, mert imádok a párommal andalogni az őszi erdőben. Nagyon szeretem őt ! No meg a késkészítést is. Ugyanúgy fel tudok töltődni közben, mint az erdőben. Ugyanazokkal alapanyagokkal dolgoztam mint az előző ArachNo bicskámnál. Ez a második bicska amit a kapott 304-es rozsdamentes acélból készítettem. Ez sem lett könnyű, mert 295 gramm lett a súlya. De legalább érzi az ember hogy van valami a tenyerében. Ekkora súlynál már nem tartottam elégségesnek az M3 csavart, úgyhogy M4 BKNY csavarokkal rögzítettem össze a panelokat. A nyitó furatot pedig nem fogom elengedni. Nekem nagyon bejön. Bár lehet hogy ti már unjátok.
A penge formájában "hezitáltam" egy kicsit, azért lett ilyen beazonosíthatatlan alakú. De markolat bambuszra hasonlító mintája, már rég még volt a fejemben. Összességében tehát azt mondanám, hogy egészen jól sikerült. Akár a kikapcsolódás a Mátrában. Visszafelé jövet azért még átugrottunk a Bükk-be is. Megnéztük a Fátyol vízesést is. De csak fátyol volt. Víz nem. Hazafelé pedig még egy kevés medináért meglátogattuk az Egri pincéket is. Ezzel együtt volt tökéletes a kirándulás. Meg azzal hogy együtt lehettünk.





















































