Pont elég régen volt amikor a gorgonopszidák éltek. Állítólag olyan régen, mint amióta én a blogomat írom. Elismerem, nem ma kezdtem. De mentségemre legyen az, hogy nem sokan csináljuk. Úgy gondolom, kihalófélben vagyunk. Van akit elszomorít hogy milyen kevesen kíváncsiak arra, amit ő csinál. Én nem vagyok szomorú. Sőt kimondottan örülök, annak a pár embernek, akik még olvassák a blogomat. Hálás vagyok nekik. Nekem pedig nincs más dolgom, hogy néhanapján kést, vagy bicskát készítsek, és írjak egy pár sort róla.
AMA-tőrök
Mottóm, még mindig ugyan az: aki egy vasdarabból kést tud készíteni, az egyéb aljasságokra is képes.
2025. június 30., hétfő
Nopsy.
Pont elég régen volt amikor a gorgonopszidák éltek. Állítólag olyan régen, mint amióta én a blogomat írom. Elismerem, nem ma kezdtem. De mentségemre legyen az, hogy nem sokan csináljuk. Úgy gondolom, kihalófélben vagyunk. Van akit elszomorít hogy milyen kevesen kíváncsiak arra, amit ő csinál. Én nem vagyok szomorú. Sőt kimondottan örülök, annak a pár embernek, akik még olvassák a blogomat. Hálás vagyok nekik. Nekem pedig nincs más dolgom, hogy néhanapján kést, vagy bicskát készítsek, és írjak egy pár sort róla.
2025. június 1., vasárnap
MaxyTrash...
Vannak az ember életében olyan dolgok, amik fontosabbak a késkészítésnél. Nem avatlak be benneteket a részletekbe, de legyen elég annyi, hogy egy kicsit meg kell húzni a nadrágszíjat. De a kés, illetve bicska készítésről, akkor sem mondok le. Számtalanszor előfordult már, hogy másodnyersanyagból dolgoztam, és most, ismét eljött ennek is az ideje. Nincs az égegyadta világon semmi baj, az aszfaltmaró tárcsával, mint alapanyag. Bár nem a legnemesebb acél, de egy hobbistának ez is megteszi.
![]() |
Úgy döntöttem ma reggel, hogy a mások szerint szemétre való acélból, kihozom a legtöbbet, amit csak lehet. Régi befejezetlen pengéim közül, elővettem egyet, és néminemű flexelés után, a kezemben volt egy csupafém markolatos keresztzáras bicska. Amit ráadásul nem is csavarokkal, hanem, különböző átmérőjű hegesztési pótanyagokkal, csak simán összeszegecseltem. Előtte mondjuk, egy kicsit megsüllyesztettem a furatokat, hagy tudjon belezömülni rendesen a szegecsként használt anyag. Kis átmérőjűvel már csináltam ilyet, a hasított baknis késeimnél, és meg is látszik, hogy szinte...nem is látszik. A nagyobb átmérőnél, viszont nem tudtam úgy belezömíteni a furatokba. Sebaj, majd még gyakorolom egy kicsit. Mindezek ellenére, nagyon jó érzés volt a kezemben tartani, egy működőképes, framelock zárrendszerű, ezüstösen csillogó, s nem lötyögős pengéjű bicskát. Azt hiszem teljesítettem a feladatot, miszerint a hulladékból, újrahasznosítva, kihoztam a lehető legtöbbet. Ezért szerintem, jól illik hozzá, a MaxyTrash név. Mindig is azt szerettem magamban, hogy nem a kifogásokat kerestem, hanem az alkalmat...a kés/bicska készítésre. És ez most, határozottan, egy jó alkalom volt.
2025. április 10., csütörtök
Red Vulture, avagy egy keselyű keselygése.
Egy keselyű keselygése...
Ült az éhes keselyű a fán,
Egy gondolat futott át az agyán.
Enni kéne valami dögös dolgot,
Az ötlet lentről jött, mert gyomra korgott.
Olyan hangok jöttek a hasából,
Hogy még ő is megrettent magától.
Ezen bizony segíteni kellene azonnal,
Vagy beszélni valami szakács fazonnal.
Szuvidált borjúszegyre tudta, hiába is vágyna,
A szakács is kiöhögné, s hozzá pofákat is vágna.
Így hát maradt a szokásos unalmas kaja,
De attól már égnek állt megkókadt taraja.
Felrepült hát magasan az égbe,
Kaját felderíteni, ő onnan néz le.
Meg is látott egy vörös színű foltot,
Tudta hogy valamikor, egy döglött állat volt ott.
Leereszkedett hát, a sík talajra,
Szárnyával leszálláskor, nagy port kavarva.
De amit fentről, oly pontosan bemért,
Szeme elől eltünt, mire fentről leért.
Ez bizony szívás ! Gondolta magába,
De közben valamiben, megbotlott a lába.
Egy piros fadarab, mit vérnek észlelt,
Hogy egybe bekapja, arra érzett kényszert.
Aztán balra nézett, s valamit meglátott,
Egy kihűlt tetemből, egy vasdarab kiállott.
Hát itt van, miből a vértócsa képződött,
Nem ma került oda, a szagán érződött.
Befogta csőrét, s neki állt zabálni,
Tudta hogy a felénél, nem fog majd megállni.
Gyomra már nem korgott, erre vágyott teste,
Szőröstül bőröstül, az egészet megette.
Óóó már csak alundni kéne egy keveset,
Mert úgy jól lakott, hogy vérnyomása leesett.
Még mielőtt szememre jönne az édes álom,
A fát és az acélt, előbb elrekvirálom.
Hogy mi legyen belőle, azt még nem tudom,
Addig is e két cuccot, a szárnyam alá dugom.
Bicskát, vagy kést kellene belőle csinálni,
Ne kelljen mindenre a csőrömet használni.
Kipihente magát, s buzgón nekilátott,
Csőrével a fából, csinált sok forgácsot.
Az acélt meg a karmával alakította ki,
Kb. ugyanúgy mint egy késkészítő szaki.
Mikor végzett, elégedetten dőlt hátra,
De nem volt mögötte semmi, így leesett a picsába.
Ki látott már ilyet, keselyű készített bicskát,
De nem fárasztalak benneteket, hello, szia, viszlát !
Abszúrd volt e történet, s nem biztos hogy igaz,
Ritkán írok mostanában, ez legyen a vigasz.
De ha tetszett, ígérem sűrűbben teszem,
Ha lesz miről írni, és még forog az eszem.
2025. március 30., vasárnap
Cheapy...olcsó, de használható.
Néha engedek a csábításnak, és megveszem, azt a bicskát, amire vágyom. De legtöbbször, inkább ( mivel nagyon szeretem csinálni ) elkészítem őket. És itt jön az ami miatt hülyének szoktak titulálni. Ugyanis az elejétől a végéig, az én ötleteimet valósítom meg, és nem lemásolok, egy meglévő modellt. Mondják, hogy mennyivel könnyebb lenne szétszedni egy bicskát, és legyártani az alkatrészeit. Hát én nem szeretek másolni. Inkább megküzdök minden egyes alkalommal, a forgás, és a nyomáspontokkal.
Lehet hogy nem lesz tökéletes, de hát nem mindenki mesterszakács, aki ételeket készít. Ennyit tudok, de erre büszke vagyok. Na de elég a fölösleges dumából. Ma úgy keltem föl, hogy adok magamnak ( egy divatos kifejezéssel élve ) egy kis énidőt. Semmi másra nem koncentrálok, csak arra, hogy a nap végén, egy működőképes bicska legyen a kezemben. Párosával szoktam hőkezelni, úgyhogy egy másik pengét is kicsiszoltam. De a lényeg a bowie penge volt. Régóta dédelgetett álmom volt, egy "zsebbowie" elkészítése.
A másik gondolatom csak annyi volt, hogy maradékokból fogom elkészíteni. Kicsi darabkák az 1.4116 acélból, némi aszfalvágó tárcsa, leeső darabkája, egy küllő, és néhány M3 csavar kellett csak a megvalósításhoz. A markolat panelokat először 2,5 mm fúróval fúrtam át. Majd az egyikbe M3 menetet metszettem, a másikba pedig 3 mm-re bővítettem a furatot. Ja és 6 mm fúróval megsülyesztettem azokat. A pengét, hőkezelés után csiszoltam meg, mert így kisebb a hibázási lehetőség. Mondjuk így is belecsiszoltam a pengébe. De hát nem is én lennék, ha nem csinálnék ilyet. Aztán a biztosító reteszelővel ősszehangoltam a pengét, és kezdődhetett az összeszerelés. Gyanus volt, hogy elsőre működött, de néha nekem is összejöhet. Szétszereltem, és megcsiszoltam, de csak egy kicsit, mert imádom a rozsdamart, gödrös felületeket. Készítettem egy új rugót, és egy zsebcsipeszt is, hogy teljes értékű lehessen a bicska. Utoljára maradt az élezés. Amikor ez is megvolt, elégedetten ültem ki a lenyugvó nap fényébe, és a kezemben lévő bicskán gyönyörködve. Boldogsággal töltött el az az érzés, hogy kedvemre való lehet a kezembe, és nem került szinte semmibe. Mert lehet valami, egyszerre olcsó, és használható is. Tudom, tudom arra rá van írva, hogy "médincsájna"...! A Cheapy viszont garantáltam nem az, mert még az sincs ráírva hogy "éncsináltam"...!
2025. február 24., hétfő
Ernest Turtle, avagy Teknőc Ernő szinrelép.
Semmi nem tudja úgy megdobni, az ember hangulatát, mint az, ha összejön az a dolog, amit elképzelt. Na így jártam én az ujjonan készült, teknőc bicskámmal. Először a markolat páncélt imitáló mintája volt meg a fejemben, és csak később tudatosult bennem, a bicska formája. Bár kézenfekvő volt hogy milyen állatra hasonlítson, de higyjétek el, nem egy könnyű feladat összehozni. Már a tevezésnél meg kell oldani számos dolgot, ami miatt egy nagyon érdekes formájú pengéhez ( ez most a kedvenc formám ) egy hozzáillő markolatot kell rajzolni. De hát ez legyen az én gondom, hogy mennyi energiát fektetek abba, hogy működőképes legyen ( először csak papíron, majd később élőben is ) a bicska. Legyen elég annyi, hogy egy tized milliméter hézag is tud bonyodalmakat okozni. A forgás, és a nyomás pontokról meg már nem is beszélek. A megvalósításban pedig pontosan úgy haladtam, mint ahogy névadó, címbéli állat.
De csapjunk is bele, a közepébe ! Pengének, a penge biztosítónak ( mert középzáras zárszerkezetet akartam, zárási mechanizmusnak ) és a távtartónak, az 1.4116-os, és 3 mm vastag acélt választottam. Nagyon szeretek ezzel az acéllal dolgozni, mert hálás egy anyag. A markolatnak, pedig egy régi, 5 mm vastag, rozsdás trepplemez darabkát választottam. Ennek köszönhetően, a súlya kb 247,5 gramm lett mire elkészültem vele. S ha már az adatoknál tartunk. a bicska pengéje 85 mm hosszú, a bicska teljes hossza pedig 197 mm. Azt mondták nekem, hogy legalább ennyi adatot adjak már meg, mert ez mindig lemarad az újonan készült késeimnél. De visszamenőleg már nem fogom pótolni, a többi késemnél. Aki kíváncsi rá, majd megkérdezi.
2025. január 28., kedd
Sand Habakuk.
Igaz ugyan hogy még a tavalyi évben készítettem, de szerintem évindítónak pont megfelel ez a kés. A január úgy telt el, hogy nem sok kedvem volt fagyoskodni a műhelyben. Bár kilátogattam egy párszor, de fel sem merült bennem hogy kést, vagy bicskát készítsek. Ahhoz kell egyfajta elborult tudatállapot, hogy ilyen hidegben kést akarjon készíteni az ember. Mivel nekem ez csak a hobbim, megengedhetem azt a luxust magamnak, hogy ha nincs kedvem, akkor nem is csinálom.
De hogy ne maradjatok kés nélkül, a tavalyi utolsó késem mutatom be nektek. Először is a neve, Habakuk. Ha...sított Ba...knis kuk...ábol kiszedve. Mindig félre raktam ezt a kis 3 mm vastag, vagy még inkább vékony, Böhler N678 acél darabkát. Egyszer aztán a kukában kötött ki. Természetesen kihalásztam. Na mondom, most jött el az idő, hogy felhasználjalak. Mivel sokan kérdezik tőlem hogy, kovácsolok e....?....ezért úgy döntöttem hogy fogok. De csak egy kicsit. Csak a kovácsolt felület kedvéért. Bár tudtam, hogy sok nem fog majd belőle látszani. Megkalapáltam tehát az acélt, és beleütöttem a logómat. Gyorsan meg volt. Mert ugye, minek lapogassak ki egy rúdanyagot, amikor jó fajta acélból, eleve laposat lehet kapni. Lustaság...fél égészség ! 😁 A hasított baknis késeknél, különben is, az elő munkálatok a fontosak. Bevágni a baknit, nem nagy szám. Megreszelni, hogy illeszkedjen, és ne legyen hézag, a penge és a bakni között, na az már nagy szám. Főleg nekem, akinek a sorkiemelő filc szélesebbik része a pontossági tűréshatárom. 😝 Na de ha oda figyelek, akkor szinte eltünnek a hézagok. A többit meg úgy is kitömítem a ragasztóval. Nem sokára, abból is tudok rendeset venni. Amióta eltünt a boltokból, a húsz perces uve-rapid, azóta szenvedek a ragasztással. Na de a bakelit lapokat, a mostani is odafogja. Pláne úgy hogy 5 mm átmérőjű, hegesztési pótanyagot használtam szegecsnek. Baromi jól meg lehet zömíteni. Úgy hogy markolathéjakat, csak flexel lehet leszedni. Kapott még egy 8 mm-es csődarabot, hogy legyen min keresztül húzni a zsinórt. Aztán be raktam a kályha mellé száradni. Másnap, tényleg, csak egy kicsit kellett csiszolnom, és kész is lett a kés. Meg is lepődtem hogy milyen gyorsan lehet haladni az új szalagokkal. Mondom.... Szent Habakuk, de gyors vagyok ! Aztán ezt a mondatot még egyszer hallottam. A páromtól. Aki megérezte a munkás ruhámon, a bakelit semmihez sem hasonlítható....😝....ilatát. Hát ezért lett Sand Habakuk a késemnek a neve. Meg mert jobbat nem tudtam kitálni.
2024. december 29., vasárnap
Jones the whale.
Ismét eltelt egy év az életünkből. Azt nem tudom, hogy ki milyennek érezte, az elmúlt évet, de hogy én jónak, az tuti biztos. Minden területen megpróbáltam helyt állni, és ez hellyel közzel sikerült is. Késes szempontból mindenképpen eredményes voltam, mert az idén 13 kést, bicskát adtam ajándékba. Mondjuk ki is fogytam rendesen. De a fene se bánja, mert csinálhatok helyettük újakat. Hála Imhotepnek, van miből. Az ünnepek alatt kitaláltam, hogy készítek egy olyan bicskát, amihez egy régóta rakosgatott dúraluminium darabkát fogok felhasználni. Piszok jól lehet vele dolgozni, és kellőképpen merev ahhoz, hogy bicskamarkolat készülhessen belőle.
A rajz már meg volt, és munkának is láttam. Először a pengét, a biztosító reteszt, és a távtartót készítettem el. Méghozzá Böhler K110 acélból. Nagyon szeretem ezt az anyagot is, mert roppant szívós pengéket lehet készíteni belőle. A hőkezelését is kitapsztaltam az évek alatt. 1.000. C˚fölé kell vinnem, egy kicsivel. Meg a megeresztését is. Na itt is maradék hőn szoktam megereszteni, de több mint egy órán át otthagyom, a parázs, illetve hamu tetjén. Az a szerencse, ha csak felhevíteném, és hagynám levegőn kihülni, a K110-es akkor is beedződne. Na többek között ezért is szeretem ezt az anyagot. Meg azért is mert nagyon jól lehet polírozni, és szálcsiszolni. Szóval, miután ezekkel megvoltam, 2,5 mm átmérőjű furatokat fúrtam mindkét panelbe.
A bal markolaton ezeket 3 mm-re bővítettem, majd 4 mm mélyen 6 mm-re. Csak hogy legyen helye a BKNY csavar fejének. A jobb panelon lévőkbe, pedig M3 menetet metszettem. Ja, és még két furat, még két menet, mert az egy mm-ed 1.4116 acélból készült klipszet is ilyen csavarokkal szoktam tögzíteni. Más nem is volt hátra mint a finomítás, és az összeszerelés. Jelentem, működőképes bicskát készítettem ismételten. Pedig ezt sem másoltam sehonnan. Rám szokták fogni a szakértők, hogy lemásoltam egy spydercot. Én csak visszakérdezek, hogy ...melyik modelljét ? Nem szokott rá jó válasz jönni. Minden nyitófuratos bicskámat én rajzolom meg, én tervezem ( bár ez nagyképűen hangzik ) és én építem meg a nulláról kezdve. Egy valamit nem lehet, elvitatni tőlem. Saját tollammal ékeskedem, nem a máséval. Így lesz ez a következő évben is, ezt megigérhetem. Ezúton kivánok minden kés szerető embernek, nagyon boldog , és eredményekben gazdag új esztendőt !
UI.:A Jónás a cet, egyébként nem az utolsó kés, bicska, amit utoljára készítettem...!De jövőre is hagyni kell, írni valót hagyni.
2024. november 24., vasárnap
AquaHawk
Repül a, repül a.... Aquahawk. Csak vicceltem, hiszen még szárnya sincsen. Talán egy kis red bullt kellet volna innom közben ? Á szerintem az segített volna. Na majd amikor a tokot készítem hozzá, akkor fogok inni, mert négyféle képpen akarja leendő gazdája magára rögzíteni. Mondjuk egy Tek-Lokal biztosan egyszerűen meg lehetne oldani, de az nem igazán illik a bőrhöz amiből majd készíteni fogom.
De inkább az elején kezdem a történetet, hogy senki se tudja elveszíteni a fonalat. Szóval, van egy olyan JOÓ ember, akinek szívesen teljesítem a késes kívánságait. Közös érdeklődési körünk a Spyderco bicskák. Van is neki már egy pár darab. De mivel a bicskáknál alapvető, hogy a markolat nagyobb legyen mint a penge, hiszen el kel rejtenie a penge éllel rendelkező részeit, addig a fixpengés késeknél, nincs ilyen megkötés. Másrészt egy kis pengével, inkább csak védekezni lehet, addig egy nagyobb pengéssel, kár támadni is. Tudom nem mindennapos dolog a késharc. De ne zárjuk ki annak a lehetőségét, hogy egyszer......valamikor a távoli jövőben, amikor a zombik majd elözönlik az utcákat, és élelemre ( ránk ) vadásznak....szükségünk lesz a késharc tudásunkra. Megint csak vicceltem. A lényeg az, hogy egy olyan kést kellet készítenem, amelyiknek az alapja, a Spyderhawk bicska volt. Csak nagyobb markolattal, és jóval nagyobb pengével kérte a ...mélyen tisztelt megrendelő...! Ez most nem gúnyolódás akart lenni, mert tényleg tisztelem a tudása, és a következetessége miatt. Egyszóval .... megérdemli. De elég a fecsegésből. A kést WNR 1.4116 acélból készítettem. A kés teljes hossza: 245 mm, a penge hossza 124 mm, a markolat pedig 121 mm hosszú lett.
A penge vastagságe 3 mm, és a 4,5 mm vastag "Zima" kék G10 markolatpanelokat, kétkomponensű ragsztó, és 5 mm átmérőjű szénacél szegecsek rögzítik. Kapott még egy 5 mm belső átmétőjű csövet, hogy egy kis zsinórt is lehessen bele fűzni. A tokja pedig 3 mm vastag marhabőrből lesz, négyféle rögzítési lehetőséggel. Természetesen csak azért hogy villámgyorsan elő lehessen kapni, ha egyszer majd szükség lenne rá. Olyan gyorsan mint ahogy a névadó madárka röpül. Mondjuk az úszásban már nem annyira jeleskedik. De a levegőben nincs ellenfele. Remélem a leendő gazdája meg lesz vele elégedve, és kedvét fogja lelni benne. Egy valami azonban biztos, övé lesz az egyetlen AquaHawk, a világon.
2024. október 31., csütörtök
NordBowie, avagy két nép, egy késben.
Visszatértem egy kicsit a kezdetekhez. Annyi bicskát készítettem az uóbbi dőben, hogy rá kellett jönnöm, hogy más is van a világon. Nem csak a nyitófurattal rendelkező, egykezes bicskák. Bár a kis ördög mindig ott táncol a vállamon, hogy csak még egyet, csak egy utolsót. De most szünetet kellett tartanom a késkészítésben. Más is van a világon, nem csak a hobbim. Pillanatnyilag , jó öreg SONY, és még működőképes telefonomat szeretném lecserélni, egy újabb SONY telefonra. Erre gyűjtök. Bár így a csiszolószalagjaim már nem annyira harapnak, mert eléggé elkoptak. Egyszó mint száz, karácsony után fel kell egy kicsit töltenem a készleteimet. De azért a kopott szalagokkal is lehet még csiszolni, csak már egy kicsit égetik az anyagot. Sebaj, majd a végén, kézzel utána csiszolok. Ezt a kést egy novella elolvasása után találtam ki, amiben egy amerikai túrista család, elveszik a norvég hegyek között, és huszonegy napon keresztül megtapasztalják, hogy milyen az igazi skandináv természet. Az egyik szereplőnek egy bowie kése volt, amivel ... szó szerint...a szorult helyzetekből kivágta magát, és a család tagjait. A bowie pengeforma nagyon sok mindenre alkalmazható, de a finom munkákra már kevésbé alkalmas. Na de itt jön képbe a puukko. Az egyik szikla tövében, egy helle kést találnak. Ezek után kezdik megtapasztalni, hogy a kis kés is jó kés, mert a baromi hidegben a kis kést könyebben lehet kezelni, még összefagyott kézzel is. Mikor végeztem az olvasással, úgy döntöttem, hogy egy késben fogom egyesíteni a két kés formavilágát, és előnyös tulajdonságait. A penge az amerikai bowie jellegzetességeit hordozza magán, míg az élezés, és a markolat...teljesen autentikis skandináv stílusú lesz. A pengét C100 szénacélból készítettem, minimális kovácsolással. A markolatot pedig a Degu barátomtól kapott nyírfából, és némi agancsból, meg bőrből készítettem el. A markolattüske végére menetet vágtam, és egy rejtett csavarral rögzítettem a pengét a markolatban. Az ujjaim védelmét pedig nem keresztvassal, ( hiszen az nem lenne autentikus skandináv ) hanem egy markáns bemélyedéssel oldottam meg. Mindenki eldöntheti, hiszen szíve joga, hogy mennyire tetszik neki a fúziós késem. Én oda vagyok érte. Olyan könnyedén lehet használni, mint egy puukko-t, de olyan feladatokat is meg lehet vele csinálni, mint egy leuku-val, vagy egy bowie-val. Az idő meg ...majd eldönti, hogy van e létjogosultsága NordBowie-nak.
2024. október 13., vasárnap
SealCutter.
Volt régen egy késem, amit úgy tervezet meg Russ Kommer, hogy annak aki használja, ne kelljen akkor se leraknia , a földre, vagy a hóba, akkor sem amikor, mind a két kezére szüksége van. Csak ráhúzza a gyűrűt az kis ujjára, és amikor kell egy mozdulattal, munkára lehet fogni a kis éllel rendelkező eszközt. Felettébb hasznos egy funkció. Hát én is úgy döntöttem, hogy alkalmazni fogom a "fókahasító" késemnél. Itt azér kitérnék egy pár szóban arra, hogy aki már dolgozott saválló anyaggal, az tudja, hogy nem egy hálás anyag, ha meg kell munkálni. A furat elmászik benne, pillanatok alatt megkékül, és puha mint az E.T. csiga. Mondjuk ha polírozni kell, azt egészen jól viseli. A lényeg az, hogy egy kicsit melós volt, mire kiszenvedtem a 22 mm átmérőjű, furathoz hasonló nyílást. De megérte, mert egyből jopbban simult a kezembe. A penge formája viszont már az én ízlésemet tükrözi. Nagyon imádom a konkáv vágórésszel rendelkező, karom, vagy csőr alakú pengéket.
Hatásos egy forma, annyi biztos. Mondjuk ezt a természet többszörösen is vissza tudja igazolni. Csak egy kis nyomás, és a hegy már hatol is be a húsba, fába, vagy amibe szükséges. Mondanám hogy pontosan is lehet vele, dolgozni, de ez nem lenne igaz, mert mindig ki akar törni oldalirányba. Szerintem ez érthető is, mert kanyarpengével, kanyarban lehet csak vágni. Nem ? A lényeg az, hogy tegye a dolgát. Nekem nagyon bejön, annyi szent. De megigérem, hogy legközelebb már egy normális késsel fogok ismét előrukkolni. Mondjuk .....puukko-t már tényleg nagyon régen készítettem. Lehet hogy vissza kellene térnem ismét az alapokhoz. Abból mindig valami jó szokott kisülni. Mondjuk akkor a fókát nem csak felhasítani tudnám, hanem fel is tudnám dolgozni. Utána készíthetnék belőle, jó kis fókahagymás szeletet, ami után leguríthatnék egy jéghideg Fóka Cola-t. Közben pedig szól a rádióból a Fók and roll. De szép is lenne. Húúúú.....! Már előre izgulok, olyan régen csináltam már ilyeneket.