Ginko katana

Mivel is kezdjem ? Nagyon boldog vagyok. Ja, és büszkeséggel tölt el, hogy elkészíthettem ezt a kardot. Nem volt egyszerű feladat. Nem is tudtam megugrani azt a szintet amit szerettem volna, de a készítés minden percében tanultam valami új dolgot.

Ha legközelebb kardot készítek, akkor S80 acélból fogom csinálni. Mert az alkalmasabb rá, mint a C67. Mindkettő bírja az agyakitakarásos hőkezelést, de az S80 kevésbé hajlamos a repedésre. Ja, és az él felöli résznél, legalább két milliméteresre fogom hagyni az acélt, a hőkezelés előtt.

De hagy ejtsek néhány szót, azokról az "alkatrészekről" amikből össztevődik  egy japán stílusú kard. A habaki, az a része a kardnak, ami miatt megszorul a kard a hüvelyben. Én ezt egy darabka csőből kalapáltam ki. Legközelebb 3 mm vastag laposacélból fogom készíteni, hogy jobban tudjon illeszkedni, a markolattüskéhez.

Csak egy kép az rólam és a ginko-ról. Nagyon élvzem hogy saját művemet tarthatom a kezemben. Nincs ehhez fogható érzés. De én ezt átélem minden egyes alkalommal, amikor készítek valami éles dolgot.

De térjünk vissza a többi alkatrészhez. Seppa-nak hívják ezeket a kis hézagoló lemezeket. A habaki alá, és a markolat fölé szokták helyezni őket. A következő kardomhoz rézből fogom csinálni, és meg is díszítem majd.

Kezemben tartom azt a dolgot, ami miatt neki fogtam a japán kard elkészítéséhez. Történt egyszer, hogy a nyakamba esett egy ginko levél, miközben hazafelé bandukoltam. Azt gondoltam, hogy ha ilyen levélből hármat egy kör alakban rakok, akkor ilyen alakú tsuba-t  is tudok készíteni. Egy darabka 3 mm-es trepplemezből csiszoltam ki.

No, és itt van még a tsuka, a markolat. Ezt sem egyszerű feladat elkészíteni. Kell hozzá egy fuchi (ez van a kézvédő felől)...egy kashira (ez van a markolat végén)...same (rájabőr a fonatolás alatt) ezt én vékony szürke marhabőrbölncsináltam...maga a tsuka (két félből álló markolat, fenyőfából) ...menukiból (bambusztüske, ami rögzíti a pengét a markolatban)...éa a fonatolásból (ami lapos selyem, vagy pamutszinórból készítenek)...és amit én bőrszalggal oldottam meg. Csak a menukit (díszítő elem a fonat alatt ) mert így is elég vaskosra sikerült a markolt..hagytam ki.

Tessék mondani...ugye mi sem egyszerűbb,egy markolat elkészítésénél.

De a végeredmény, mindenért kárpótol. Igaz hogy a hamont (edzésvonal) nem tudtam elővarázsolni, de hát az vesse rám az első követ, akinek ezt már sikerült. Maradtam a maratásnál, hogy ne legyen olyan szimpla kinézetű a pengém. A következő kardomnál sok mindent másképp fogok csinálni, mert ennél a kardnál láttam a hibákat, amiket ekövettem. Remélem a következő, jobban fog sikerülni. Én pont annyival vagyok előrébb egy rutinos "tűzben edzett" nézőtől, hogy én megpróbáltam élőben azt, amit ő a képernyőn csak nézni szokott.

 

Így készült a "Ginko" katana. A kezdō lépések.

A nyár elején elhatároztam, hogy nagy fába vágom a fejszémet. Tudtam hogy ebbe akár a bicskám is beletörhet. De nem akartam késlekedni. Szólt a fejemben egy hang, napjában többször is, és azt mondogatta... - Ne csak áhítozz rá, hanem akard ! Hát ezért lett a következő késem, egy kard. 

Minden azzal kezdődött, hogy sikerült szereznem vízben is hűthető C67 acélt. 

De mivel nem adta ki a méreteket, meg kellett szélesítenem. Ja, és így egy kicsit tömöríteni is tudtam az acélon. 

Mivel se kovács tűzhelyem, se üllőm...viszont ingyen, vagy annál olcsóbb megoldásokban verhetetlen vagyok, improvizáltam. Én kérek elnézést a "csumpi" megoldásként. De én az alkalmat keresem, nem a kifogásokat. Az hogy nincs üllőm, nem állít meg a célom elérésében. 

Na ezen a képen pontosan az látszik, hogy van egy ütött (szó szerint) kopott (hát nem is fényes) acél darab a kezemben. Pedig már idáig eljutni is rengeteg munkába került. De azt a kép nem adja vissza. 

Így viszont, mivel megvoltak a kellő méretek, hozzá tudtam fogni a nagyoló csiszoláshoz. 

Szórtam a szikrákat, mint bolond a lisztet. De néha még kellett állnom, és megnéznem hogy mire is jutottam. Bevallom őszintén, csak a kép kedvéért álltam be így, mert azt se tudom mit, mihez kell nézni ilyenkor. 

Itt is ugyanaz a helyzet. Sőt a hegy geometriája, még ráadásul bonyolultabb is, mert konvex élezésből megy át ffg-be. De hagyjuk is. Majd csak megtanulok egyszer.... csiszolni. 

Ha már a geometriánál tartunk. Szinte mindenhol más méreteket lehetne mérni a kardon, hiszen a hegye felé, keskenyedik, és vékonyodik is. Igaza van annak, aki szinte már formára tud kovácsolni, hiszen kevesebb lesz a csiszolni valója. 

Aztán elérkezett a várva várt nap, amikor is agyaggal vontam be a kardpengét. Akarom mondani vontam volna, ha kaptam volna agyagot. De nem volt. Sebaj...! Miből készül a vályogtégla ? Szerintem agyagból. Ta-dam ! 

Bekentem hát a "felelt-agyag"...szénpor...vaspor...és víz keverékével alkotott eleggyel a pengét, és illőképpen levakarásztam róla a felesleget. 

Mint említettem, nincs kovácstüzem. Pláne olyan hosszú, amiben egy egész kardot fel tudnám hevíteni. Hát építettem egyet...téglából. Bevagdostam egy 3/4-es vascsövet, és hozzácsatlakoztattam a matracfújtatómat. Ez szokta adni a kellő mennyiségű oxigént a tűzhöz.

Némi papír, egy két hasogatott fenyődeszka, és a faszén egy részével, megalapoztam a tüzet. 

Már csak a fújtatót kellett bekapcsolnom, és láss csodát, már kész is volt a kellő hosszúságú, rögtönzött kovácstűz. 

Ez a kedvenc színem. Imádom amikor izzik az felhevült acél. Az agyag takarás is jól sikerült, hiszen rajta maradt a pengén. De már alig vártam a pillanatot, amikor a pengét vízbe márthatom. 

Aztán ez a pillanat is elérkezett. Merítettem. Sistergett mint a hajderménkű, de reccsenést nem hallottam. A penge úgy hajlott meg ahogy a nagy könyvben meg van írva. Szinte remegtem a boldogságtól. 

Jó szokásokhoz híven a megeresztést is a faszénen szoktam megoldani. Pont elég ideig adja le a kellő hőfokot ehhez a művelethez. Addig pipázgatram, és pótoltam az elveszett folyadék mennyiséget. Jól eső érzés volt inni a jéghideg vizet, és nézni a jól végzett munkám gyümölcsét. 

Ahogy "kézmelegre" lehűlt, azonnal hozzáfogtam a csiszoláshoz. Kíváncsi voltam rá, hogy milyen lesz a felülete a csiszolás után. Lesz e rajta repedés? Látszani fog e az edzésvonal ? Csengeni fog e mint egy harang ? De ez...... a jövő zenéje lesz. E hónap végéig minden kiderül.