Stalker, a Zónából.

A helyzet az, hogy én is szeretem a filmes késeket. Ennek tetejébe sci-fi rajongó is vagyok. A minap, böngészés közben, arra lettem figyelmes, hogy valaki a 10 legjobb fantasztikus filmet, sorrendbe állította. Sokat láttam közülük, de a legjobbat ( a kritikusok szerint ) még nem láttam. Nosza, gyorsan beszereztem, egy jelképes összegért, az egyik multiban. Mit ne mondjak.............az első alkalommal, szégyen nem szégyen, de elaludtam rajta. Hülye kritikusok mit láthattak ebben ? Vagy, lehet hogy ők is egy jót aludtak közben ? Talán álmot is láttak ? Sok a kérdés, de a válasz egyszerű.  

 A Stalker című film, valahol Oroszországban játszódik. Ott is, leginkább egy bizonyos, Zóna nevezetű, a külvilágtól elzárt, és ezáltal emberi tevékenységektől már nem zilált térségben. Ahol nincs más, csak romok, és a természet. Két ember elindul, egy stalker ( hivatásos cserkelő ) segítségével, hogy felkutasson egy bizonyos szobát, ami teljesíti az oda eljutott ember vágyait. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a stalker olyan, de olyan szintű alázattal viseltetik a Zóna, és a természet iránt, hogy az példaértékű. Másodszorra már könnyeket hullattam, mert megérintett ez az érzés.

 Kicsit később, úgy gondoltam, emléket állítok neki. Mégpedig egy kés által. Amit minden bizonnyal szívesen vitt volna magával a főhős is. Kiválasztottam egy 7 mm vastag lágyított laprugó darabot alapanyagnak. És nem sokat tököltem a formájával, mert mostanában beleszerettem egy SOG tőrbe. Ha látszódik a végeredményen, hogy melyikre, annak felettébb örülök. De markolatnak én fát képzeltem el, és nem akartam ragasztót sem használni. A merbaunak, gyönyörű mélybarna színe van. Tökéletes ! Az átmenő csőszegecs pedig, ha ügyesen vésem ki a fában a markolattüske helyét, elégnek kell lennie, hogy fixen rögzüljön a penge. Nem volt egy leányálom, de sikerült összehoznom. És a pengén is............a szokásos  belecsiszolós hibáimat. Nem is én lennék, ha minden stimmelne. Különben is számomra nem a tökéletesség, és hibátlanság a lényeg, hanem az hogy újra kést készíthettem. Számomra ez az élmény, nem az X-fucktor. Kimentem hát, és tüzet raktam fenyő, bükk, és tölgyfaágakból, mert úgy vélem, így benne lesz az erdei fák szelleme is. Csodálatos élmény volt a tüzet nézni ! Kikapta az az ember fiát, ebből a rohanó világból, egy kevés időre. Úgy is mondhatnám, hogy megnyugtatott a tűz ropogása. Pláne úgy, hogy tudtam hogy a közepén ott lapult az én késem is. Más dolgom már nem volt, csak az hogy rárakjam a markolatanyagot, és megcsiszoljam egy kicsit. Éppen csak annyira, hogy ne törje fel a tenyerét a Stalkernak !!! Nem hiszen hogy valaha is eljutok a Zónába. De nekem nem is kell, mert az én vágyaim sorra teljesülnek. Ezt a mondatot pedig kifejezetten, csak egy hölgynek írtam le !

Balalajka.

Valahogy mindig úgy sikerül, hogy egy kontúros kés után puukkot sikerül csinálnom. Többet is. Imádni való amikor az egyszerűség teret nyer egy késben. Többek között, ezért szeretem annyira a skandináv késeket. Csak beledugom a fába a vasat, és már kész is. Majdnem így van. De nem sokkal bonyolultabb, mint az a bizonyos  matekházi elkészítése. Fogjuk laposvasunkat, és megfeszítjük a lapos hasunkat. Ha nem hajlik el, akkor tökéletesen megfelel számunkra. Elhúzzuk párszor a szalagcsiszoló előtt, amíg kellőképpen el nem vékonyodik. Az alsó részét ( ami ugye markolattüskeként fog a továbbiakban szolgálatot teljesíteni ) pedig elkeskenyítjük. Keresztül fúrunk két ( 3 milliméteres ) lapos vasat ( ezt már lehet hogy el tudjuk hajlítani a hasunkon ) és kireszeljük belőle a tüske helyét. Keresünk hozzá a tűzre való között, egy jobb sorsra érdemes nyírfa ( hát ezért lett Balalajka a neve ) ágat, amin még nem is olyan régen a rigó fütyörészett, és két oldalról megpróbáljuk a furatokat eltalálni egymással. Belecsomeszkolunk egy kevés ragasztót az üregbe, és felfűzzük a tüskére a cuccokat. Különösen ügyelve arra, hogy piros színű nyugtaalátét is kerüljön a nyársra. ( Nem is beszélve arról az egyszerű markolatgombról amivel az egészet rögzítettük. Ami szimpla M6 csavaranya, és simán elkalapáljuk a tüske végét, és utána henger alakúra csiszoljuk.) Egy órát várakozunk, vagy kettőt, vagy kettőt, és egy kicsit, és a fölösleges anyagokat eltávolítjuk az egyénire sikeredett rablópecsenyénkről. A végeredményt pedig ízlésesen fölöztetjük bőrruhába. Ennyi ! Na de ha valakinek még most sem jött meg a kedve puukkot készíteni, az nézze meg legyen szíves a következő videót. Egy nálam nagyságrendekkel szakértőbb ember tálalásában. Ja, és miután elkészítette élete első kését, elégedetten dőljön hátra, és bontson fel egy sört magának. Mert megérdemli !