Kakaós kés.

Ha egyszer az ember beindul................nincs megállás. Nem tudja megállítani még az alapanyaghiány sem. Hogy értsétek is, nincs mostanában jó késacélom. Éppen ezért régi, rosszul sikerült késeimet szoktam remakelni. Aki még emlékszik a Fabric nevezetű késemre, annak nagyon jó a memóriája. Az volt az első micartás próbálkozásom. Műgyantából, és 65 mintájú katonai zubbonyból. Betyárosan puhára sikeredett. A pengéjében is volt egy hiba, egy begödrösödés képében. Mivel lassan megtanulok kést készíteni, ezért vettem a bátorságot, és kijavítottam mindkét hibát.

 Ha kapok egy kis faanyagot annak roppant módon tudok örülni. De ha abban minta is van, akkor a boldogságom határtalanná válik. Barna, és törtfehér csodálatos egy fában megtestesült kombinációját láttam meg egy fadarabban. Hála a szíjács, és a geszt eltérő színének, no meg a " főnökasszonyomnak " akit nagy szépérzékkel, és jó szemmel áldott meg a sors. Nem beszélve a jószívűségéről, hiszen nekem adta a fát. Eddig az ő párkányán pihent, tehát kellőképpen ki volt száradva. A markolathoz való meg volt. Már csak a pengét kellett kijavítanom. Nem nehéz ám kést készíteni, ha az ember tisztában van a geometriával. No meg avval, ha kellő mennyiségű sík felület van, akkor egy kis gödör nem jelenthet akadályt.

Csak hozzányomtam ezt a felületet, a szalagcsiszoló vászonjához ( méghozzá úgy, hogy a villanymotor is be volt kapcsolva ) és addig nyomtam, amíg sima nem lett az egész levezetőél. Így kaptam meg egy hibátlan V profilt. Na ilyenkor a respirátor alól is kilátszik az elégedett vigyorgásom. Már csak annyi volt a dolgom, hogy a markolattüskét beleragasztottam Uve-rapiddal a markolatban kialakított, és nem passzosan elkészített üregbe. Kicsit összepréseltem az anyagokat, ügyelve arra hogy ne álljon csálén a penge a markolathoz képest. A többit majd a csiszológép megoldja. Ja, majd el felejtettem. Az üreget eltakartam egy darabka aganccsal. Ebből tudtam a leggyorsabban kialakítani a hevenyészett ujjvédőt. A csiszolás után elégedett voltam, mert kézbe véve kényelmes, rátekintve pedig szemet gyönyörködtető markolatú kés volt a kezemben. A nevét is így kapta, mert amikor fölülről néztem, gyönyörű kakaószínű volt a markolat.

Orange EDC.

Olyan sokszor hallottam, mostanában ezt a kifejezést, hogy ez engem is tettekre sarkalt. Elméletileg az EDC annyit jelent, hogy:Every Day Carry, azaz mindennap hordott. Ebbe a kategóriába elég sok minden belefér. Nálam ezen dolgokra, egy hátizsák van rendszeresítve. Néhány bicska, lámpa, multifogó, fényképezőgép, pillanatragasztó, fejfájás-csillapító, és néhány fixpengés kés. De ha egy masszív, és törvénykövető ( tehát 8 cm pengehossz alatt lévő kés, még hiányzik a felszerelésemből. Ezt a hiányosságot akarom pótolni evvel a kiskéssel. 

Teljes hossza 165 mm. A markolaté 95 mm, a penge hossza 70 mm. Anyaga pedig gyorsacél. Na ennyit a paraméterekről. A tény az hogy evvel a késsel gyakoroltam egy nagyobb késre, és majdnem meg vagyok elégedve az eredménnyel. A V-re csiszolást gyakoroltam. A következő mindig jobb lesz ! Így szoktam magam biztatni, és néha meg is van az eredménye. Alakul, alakul, de még mindig nem az igazi. Mondjuk ezt most ráfogom az acélra, mert a gyalukés, amiből készült a gyakorlatilag reszelővel megmunkálhatatlan kategóriába tartozik. Sőt, kifúrni is lehetetlenség. Ettől függetlenül a csiszológép szalagjának már nem tudott ellenállni. Pik-pak kész voltam ( 1 teljes óra ) és már ragaszthattam is fel a markolathéjakat. Mindig is tetszett a vastag penge, vékony markolat párosítás. Most én is kipróbáltam. De mivel mást nem találtam, ezért egy műanyag tálca letört darabjait használtam fel erre a célra. Jól állt a kezemben, de veszettül csúszott. Ezért a végén kapott egy kis csúszásgátló felülete is. Most már csak mókolnom kell hozzá egy tokot, és jöhet velem a mindennapokra. Ha nem válik be, akkor viszont megy a polcra. Viszont, ha találok alkalmas vastagságú műanyagot, akkor én is kipróbálom legközelebb az Anso mintát a markolaton.