"S" mint kés.

Egy idézettel kezdem az egyik kedvenc regényemből. " Ha már elkezdted, akkor fejezd is be ! " Szólal meg, Apollinaire, Tizenegyezer vesszőjében az egyik szereplő. Bár ő azt hiszem másféle vonatkozásban érti. De mivel nem találok 18-as karikát, inkább nem írom le, mire is gondol. Az én vonatkozásomban ez a mondat csak annyit jelent, hogy befejeztem az az egyik régi késemet. Ritkán szoktam kéréseket teljesíteni, de amit ígértek az elkészített késért, attól kísértésbe estem. Kb. X kg egzótát. De valami okból nem jött össze ez a projekt. Egy Elk Huntert kértek volna tőlem. Vagy legalábbis, egy nagy vonalakban rá emlékeztető tőrt. Mondom, nagy vonalakban. Nem vagyok én profi iparos. Inkább szimplán fapados. Nekiláttam hát átalakítani a számomra csak egy pöttyet tetsző fémdarabot. Az ujjtámaszokat, egy kivételével eltüntettem. Azt az egyet is csak azért hagytam meg mert féltettem a tenyeremből szerteszét álló valamiket. A levezető élet ( ha szabad egyáltalán annak nevezni ) is meghosszabbítottam, mert így pont olyan lett mint.....................na most keresem a helyes kifejezést................meg van ! Ökörhuggyozás. Ilyen cefetül elbánni egy körfűrészlappal. Még ilyet soha nem csináltam. De tudom is hogy mi az oka. Ez a kés erősen emlékeztet engem az ABC egyik betűjére. De csak ha a jobb kezemben tartom. Ezért is neveztem "S"-nek. Szóval egy milliméter egyenes rész nincs benne. Következésképp a felköszörült rész sem tartalmazhat mást, csak egy hosszú ívet. Amit az én, szintén nem egyenes kezem, nem igazán tudott szépen kialakítani. Gondoltam ellensúlyozom a szép mintázatú, platán markolathéjakkal. Hellyel közzel sikerült is. Most lett kész pár perce, és le is fotóztam. De hogy ? Nincs nap, nincs jó kép. Akkor legalább legyen olyan a kép, mintha a századfordulón készült volna. Pont mint ahogy a regény is. Levontam a konzekvenciát. Lehetőleg csak olyan késeket fogok készíteni, amiket én találok ki, a tokájától a bokájáig.

Hal-kinson, a hal áll osztó.

Valószínűleg ez a kés lesz az utolsó késem ebben a hónapban. A vizek lassacskán befagynak, és evvel együtt az én nagybecsű valagam is. Bundában pedig nehéz kést készíteni. A lehető legrövidebb idő alatt akartam összehozni egy késre, nagy vonalakban hasonlító alkalmatosságot. Éppen ezért választottam a markolat alapanyagának az agancsot. Miért ne használnám ki azt, hogy pont olyan kézreálló formája van, mint amilyenre most szükségem van. Mert ugye a nagy hidegben nem szándékozom órákat csiszolgatni. Ugyanígy jártam el a pengeforma kiválasztásakor is. Na milyen élet lehet, szinte percek alatt kihozni egy kis szelektorlapból ? Hát a néhány ember számára már unalmas skandinávot. Ilyen egyszerű dolgot képzeltem én el most késkészítésnek álcázva. De hogy ne legyen annyira " snassz " az egész, ezért eszközöltem néhány nem igazán korszakalkotó újítást. Először is. A skandináv késekre nem sűrűn szokás ujjvédőt tenni. Pedig roppant hasznos tud lenni. Főleg ha szép sima a kés markolata. Bár ők váltig állítják, hogy úgy is biztonságosan kezelhetőek a puukkoik. Csodálkozom, hogy meg van még minden ujjuk. Én nem bízom a véletlenre, és erre a késre rakok egyet. Ja, és a lényeg. A leukura hasonlító pengeforma. Aha, de jól lerövidítve !
Ja, mert csak ekkorát adott ki a maradék vasanyagom. Nem is lett végigeresztve a markolattüske a valaha szarvas fejét díszítő agancsdarabon. Csupán csak félig. De hogy ki ne essen a penge, berovátkoltam a tüskét, és a két komponensű ragasztóba, a biztonság okáért, belenyomtam egy tubus pillanatragasztót is. S hogy mennyire volt ez jó ötlet ? Majd az idő eldönti. Ezt a kést csak egy dologra szeretném majd használni. A képekből könnyű kitalálni, hogy halak áldozati szertartásokra való előkészítésében fog segédkezni. Így még a neve kitalálása is ugyanolyan egyszerű volt, mint az elkészítése. Mivel halakat fog megfosztani a pikkelyüktől, és ezt teszi majd egy borotva alaposságával, ezért a Hal-kinson nevet adtam neki, nem kicsit nagyképűen. De hát az vesse rám az első követ, aki ennek az átlagos kis késnek jobb nevet tud adni. Ha már a kés hétköznapi, legalább a neve ne legyen az. Ugye ?

Waspy, a próba-ló-darázs.

Eljött az idő egy kis kikapcsolódásra. Eredetileg el akartam menni a Magas Tátrába. De túl messze van, és nagyon hideg van ott. Ezért úgy döntöttem, maradok én a " jó kis meleg " műhelyemben. A múlt héten láttam meg Zé barátom oldalán, a pentium újratöltött változatát. Annyira kézenfekvő ötlet, hogy az szinte már azt gondolná mindenki, hogy ez neki is az eszébe jutott. Ja, de nem készítette el. Nem is olyan régen, én is összeműgyantáztam, illetve ragasztottam mindent mindennel. Többek között, kipróbáltam, hogy a gyöngyvászon hogy viselkedik ha micartát akarunk készíteni belőle. Hát nem valami barátságosan, az biztos. Mert ugye a műgyanta nem tud behatolni a szövetszálak közé, akármilyen erővel préseljük is össze a rétegeket. Ez azt eredményezi, hogy az narancsszínű réteg olyan könnyen válik el a fekete színűtől, hogy az már idegesítő. Pedig a kontrasztos micartának az a célja, hogy igen látványos legyen, és esztétikailag feldobja a kést. Ez ebben az esetben, ha hellyel-közzel is, de összejött. kicsit máshogy alakult mint ahogy terveztem, de az improvizatív készségem, felette áll minden képességemnek. Mellesleg megemlíteném, hogy még repülőt is tudok vezetni ! ( Igaz hogy csak 10 percen keresztül, mert akármilyen magasan is van a gép, ennyi idő alatt biztos lezuhan. De akkor is én ülök a botkormány mögött, és én vezetek. ) De térjünk csak vissza arra, hogy miből is van ez a szúrós állatka. Az anyag neve 51CrV4. Na ez így nem sokat mond. Akkor meg W.Nr.1.8159. Azt hiszem ez sem segített. A lényeg az, hogy késkészítésre alkalmas az anyag. Igaz hogy a széntartalma csak 0,47-0,55 % között van, és legalább 800 C° fölé kell hevíteni, ha meg akarjuk edzeni, de nekem megtette a faszenes, kazános, narancsszínig hevítős megoldás is. Főleg ha, miközben figyeli a folyamatot, egy kis Faithless-t hallgat,teljes hangerőn. Totál kikapcsolja az embert, és tudom javasolni mindenkinek.................. Aztán már csak rögzíteni kell valahogy a markolatpanelokat, és egy keveset csiszolni, és kész is az éppen esedékes kedvenc. Eredetileg 3 db 3 mm-es pótanyaggal akartam megoldani a feladatot, de aztán bevetettem a csőszegecses rögzítést is.

Pontosan úgy viselkedett a " ló-darázs micartája, mint a boci napollini. Cak lopog, mikol tolik ! Váltak fel egymás után, sorról sorra a rétegek. A kellő mennyiséget meghagytam, amiről még úgy véltem hogy elég vastag lesz markolatnak, de a többit lecsiszoltam. A végeredmény egy olyan stabil rögzítés lett, amit ekrazittal sem lehet megbontani. direkt készítettem egy olyan képet is amelyikben a kezemben van, mert olyannyira simul a markomba, mint ha a ..........t fognám. Aki ügyesen egészíti ki a kipontozott részt, annak előre is gratulálok. Aki pedig nem, annak elárulom, hogy a lapátnyél a megoldás. Mindent összevetve, ismét jól töltöttem el a napomat, és boldogság járja át a testemet. Hiszen új késem van.