2015. március 22., vasárnap

Mr. Leather Herding...



Az eredeti neve Bőr Terelő úr. De ennek semmi értelme nincs. Viszont jól hangzik. Angolul minden ! Pl. Eugin Stoner-t Köves Jenőnek hívnák itthon. Na de ha az ő nevüket fordítjuk le akkor sem jobb a helyzet. Mert Jason Statham ( Jason=gyógyulást hozó, state=állami, ham=sonka. Valjuk be ilyen névvel itthon labdába se rúghatna a nők kedvence. Na de ennyit a nevekről. Ezt a kést már idétlen idők óta el akartam készíteni. Most jött el az ideje. Főleg azért, mert a volt főnökömtől kaptam egy darab sárgaréz lapos idomot.
 Köszönöm Gyuri ! Mindig is imádtam, amikor csillogó arany módjára díszíti a késeket a réz. Igazi kontrasztos tud lenni a fakó bőr, és a fényes fém. Na de nézzük, hogy is készült ez a nagy bökő. Először is vettem hozzá acélt. Gabona silókban használatos terelőlemezt. Tonnákat bírnak el, és roppant kopásállóak. Aztán meg bőrt hasogattam egy régi szögtáskából. Amiket felvagdostam kb. 25x35 mm-es darabokra. Majd 10 mm-es pecekvágóval kivágtam a közepüket. A 40 mm széles acéllemezt kés alakúra csiszoltam. Közben kialakítottam a rézlapokban a  10 mm széles tüske helyét. Na az ilyen illesztős munka nem igazán szokott menni nekem. De most valahogy össze tudtam hozni. Nagyon elégedett voltam amikor a baknik nem csilingeltek a tüskén.


 Ezután kikevertem egy kevés ( kb. 1/2 dl-t ) és felhúzgáltam a tüskére a két rézlap közé. Lepréseltem, és egy órára bedobtam az éppen pogácsasütés után lévő sütőbe. Ennek meg is lett az eredménye. Klaszul összekötött a bőr a kötőanyaggal. Na de olyan áramvonalas volt, mint egy tetőléc. ezen sürgősen változtatni kellett. Jó kopott szalagjaim vannak, és nem haladt a markolat formázása. Ezért azt találtam ki, hogy a réz bakniknál kialakítom a majdnem végleges alakot, és a többit kézzel, akarom mondani ráspollyal fogom kialakítani. Így is lett. Utána már csak csiszolóvásznakkal át kellett egy párszor mennem rajta, és szinte kész......a kés. Kicsit éleztem, kicsit szál-csiszoltam, és minimálisat políroztam. Aztán hirtelen KÉS lett. Ahogy ott fogdostam, rájöttem hogy pont hozzáillő tokom is van. Hát ez könnyen ment. Mint ahogy a névadás is. Adta magát a felhasznált anyagok miatt. Már csak a tesztelés van hátra. De azt pünkösd környékére tervezem.  

2015. március 8., vasárnap

Pi-rossz-ka és a Fa...


Mindenki nyugodjon le a pi...ba ! Nem fogok verset kanyarítani. Pedig itt van a nyelvem hegyén néhány rím, de magamban tartom mert meghallgatni őket kín. És még rappelni sem kezdek, ahhoz még keveset edzek. Apropó edzés. Azért lett ilyen furcsa a cím, mert a képen látható kis kést azért csináltam, mivel az előtte lévőt elrontottam. Megpróbáltam edzésvonallal rendelkező pengét készíteni. De be kell látnom, igaza van a nagy késeseknek. Nem szabad kihagyni egy szintet. Mindig mindet csak sorjában. 
Tartsuk be a lépcsőfokokat. Én ezt nehezen tudom betartani, de belül érzem, hogy nagyon igazuk van. Majd csak megtanulok egyszer kést készíteni.............nyugdíj előtt. Na de abba hagyom a siránkozást, és elmondom, hogy hogy vezetem le a feszültséget, ha valami ( jelen esetben az, hogy az előző késem pengéje ripityára tört ) felidegesít. A válasz egyszerű. Csinálok még egy kést. Kedvemet nem szegik az ilyen apró malőrök. Csak tanulok belőle. Szerintem az első kerék feltalálója is nagyokat káromkodott, amikor először kipróbálta saját találmányát.
Szóval, Pi-rossz-ka egy igazi rapid kés. Mivel kb. egy óra alatt készült el. Ezen is kipróbáltam egy újdonságot. Direkt módon ragasztottam a markolat két oldalára, csúszásgátló felületet.  Aztán pedig többféle képen, és többfajta módon fonatoztam a markolatot. A végén rájöttem, hogy a Japán kardok fonatainak alakja miért is olyan alakú. Egyszerű. Olyan távolságra vannak a fonat szálai egymástól hogy oda pont beférnek az ujjbegyek. Emellett döntöttem én is. Így tetszik. Pedig csak egy szál cipőfűző a késem ruhája. De a lényeg az hogy arra is rájöttem hogy néhány dologhoz még fel kell nőnöm, mert kevés vagyok, mint STOP táblán a szófordulat.