Én az adóm 1 %-át mindenképpen felajánlom. Nem sok, de valamire az is elég. Általában a Csillagszem alapítványé lesz, akik kutyákkal foglalkoznak. De van nekem egy mások fajta egy százalékom is. Késekben. Aki ismer tudja hogy nem adom el a késeimet, hanem inkább elajándékozom. Pont olyan mintha az egy százalékomat ajánlanám fel neki is. Na de ennyit a százalékokról. Essen inkább néhány szó a kés alapanyagáról...........Nem tudom milyen minőségű ! Azt viszont tudom, hogy ebben a mai világban pedig csak ez számít.
Röpködnek a sokbetűs, és számos anyagmegnevezések ( pl: 8CR13MOV, vagy RWL-34 ) és a HRC-k ! Mert ez az értékmérő, ezt én is elismerem. De nézzük meg a másik oldalt is. Régen megfelelt a gyepvas, és a kovácsmester remek használati tárgyat készített belőle. ma már csak azok az anyagok rúghatnak labdába, amelyek nagyon tudnak valamit. Legéltartóbb, legszívósabb, legkeményebb...stb. No ezt szoktam én elfelejteni amikor kést készítek. Inkább az izgat hogy milyen új formájú kés lesz ami a kezeim közül kikerül.
Avagy, szerénytelenül fogalmazva, nem tucatáruk a késeim, hanem nagyon egyediek. Az összes hibájukkal együtt is. Persze ez levon az értékükből jócskán. Tehát semmit sem érnek. De számomra annál többet. Lelkemet melengetik, szívemet dobogtatják, és munkáimat könnyítik meg ők. Az embereket szeretni kell, a tárgyakat pedig használni. A mai világ fordítva él, és én is szoktam néha engedni a kísértésnek. De csak azért mert jó dolog kézben tartani a legújabb művét az ember fiának. Na de tényleg kellene már valamit a késről is írni ! Terelő lapból készült, 3 mm vastag, és ffg ( full flat grind ) az az teljesen sima csiszolást kapott. De nem a megszokott módon ! Kipróbáltam egy új csiszolási módszert. Egy nagy erejű mágnes segítségével fogtam meg a csiszolandó acélt, és nem merőlegesen a pengére, hanem hosszában csiszoltam. Egy kicsit a pengehátat is megdíszítettem, és csak egy darabka bőrt ragasztottam markolatnak. Ennyi. Ez ugyan nem sok...............pont 1 %.
