Egyszer csak úgy bevillant. Egyszerre készítek két kést.....ugyanabból az acélból. Tudom ez másnak teljesen természetes dolog, de nekem nem. Olyan ez nálam mint a sakkozás. Egy két lépésre előre tudok gondolkodni, de hogy mi lesz a végén, azt még csak sejteni se sejtem. A késeknél viszont valahogy minden lépéssel tisztában vagyok, de a végeredmény akkor is meglep. Pedig én készítem az elejétől fogva. De az , hogy a kézben tartva hogy fog kinézni, az csak rajtam múlik. Ha ráhagynám, hogy "jóvanazúgy", akkor bizony a végén teljesen meg lennék lepve.
Szóval azt találtam ki, hogy készítek egy puukkot, és egy sgiandubht. Mindkét kést 80CrV2 acélból , és ugyanavval a hőkezelési eljárással, sőt......nagyjából ugyanavval a V alakú levezetőéllel képzeltem el. A különbség az élszalagban lesz. Aki vágja a témát az tudja, hogy a puukkóknak 15, és 20 ° között van az élszöge. Ezt most nem úgy fogom megoldani, mint ahogy az északi népeknél szokás csinálni. Hanem egy mikro.....élszalaggal. Majd kiderül, hogy jó e az elképzelésem.......a végén. Az alapanyagok a puukkónál, Norvégiából érkeztek.....Degu barátomtól.
A sgiandubhnál viszont hazai diófát használtam markolathoz. Azt vettem észre, hogy a nyírfa sokkal hálásabb alapanyag, mint a dió. A dió könnyen megég, és ott is lyuk, üreg van rajta, ahol egyáltalán nem számít rá az ember. A nyír pedig gyönyörű, így is, akármennyire nincs benne habos, vagy göndör minta. Pont illik a rénszarvas agancshoz, és a bőr hézagoló karikákhoz. Mondjuk a réz is illik a piros fíberhez, és a dióhoz. Egyszóval olyanok ők mint a testvérek. Majdnem ugyanabból az "alapanyagból" vannak, mégis teljesen mások. Más más feladatok végrehajtása valók. Mégis mindenki azt akarja, hogy ugyanazokat a feladatokat csináljanak. Meg is teszik mindketten. Van akiknek könnyebben megy, van akinek nehezebben.....és..... most még mindig a késekről beszélek. Az emberek pedig csak cimkéznek, értékelnek, kritizálnak, soha véget nem érően. Pedig az embereknek semmi más dolguk nem lenne, csak annyi hogy élvezzék azt, amiért keményen megdolgoztak, vagy amit.....az élet adott nekik. Csendben, mosolygósan, bármi is történik a világban közben.
