Ritkán lehet az ember 50 éves. Talán ha egyszer előfordul az életében. Mindenki nyugodjon le.....nem találtam fel az időutazást, és én lettem újra ennyi....hanem a főnökasszonyom. A számára készítettem el ezt a két konyhai segédeszközt, e jeles alkalomra. A történet úgy indult, hogy inspirálva lettem, néminemű piros gyöngyház hatású kirinite képében. ez volt ugyanis az egyetlen kivánság a késsel szemben. Rendeltem hozzá normális (1.4116) késacélt is, hogy használni is lehessen, mert nem vitrinbe készül. Már csak egy kis ragasztó, és némi rozsdamentes rúdanyag szükségeltetik ahhoz hogy teljes legyen alapanyag ellátás. Ennyi összetevő pontosan elég egy kés elkészítéséhez. Az pedig, hogy ezt kézi szerszámokkal, vagy gépekkel alakítja, az pedig már tényleg csak a készítőn múlik. Nekem van néhány gépem, és igen jól tudok haladni, viszonylag kevés idő alatt is. De a végén én is kézzel végzem az utolsó simításokat. Biztos nem mondok újat vele, hogy egy kis flexelésssel indul minden. Majd a kontúr csiszolásával folytatódik. Ezek után két furat fúrása, és a levezető él csiszolása a kívánt sorrend, a készítésnél.
Csak lassan és szépen, ahogy a csiga megy a jégen....kést készíteni csak úgy érdemes. A végén hálásak leszünk magunknak, ha nem hagyunk ki egy lépést sem. Sok kis lépéssel is meg lehet tenni az utat. De elég a bölcsességekből. Úgy döntöttem, hogy egy kés helyett kettőt készítek, mert megérdemli, leendő gazdája. Az egyik egy széles, és hosszú pengés séf kés lesz, amivel bátran neki lehet állni, egy sokfős rendezvényhez való ételalapanyag felaprításának. A másik pedig egy igazi kis mindenes lesz, viszonylag keskeny pengével. Azt is tudtam, hogy mindkettő (full flat grind ) V-re lesz csiszolva. Ami elkészítése ugye nem látszik elsőre olyan bonyolultnak. Üzenem azoknak, akik széles pengét akarnak készíteni, hogy színültig legyen a hűtővíz a hordóban. Ugyanis akkora felületen érintkezik a fém a szalaggal, hogy hogy egy húzás urán már meríteni is kell, hogy ne színeződjön el az acél az él felőli részen. De ha ez betartja, akkor tényleg könnyű dolga van. a markolat anyagáról pedig csak annyit, hogy életemben először dolgoztam vele, de nagyon kellemes csalódás volt. Nem rideg és törékeny, mit ahogy a tűzben edzett részekben lehetett látni. A szegecselést is kibírta repedés nélkül. Sőt..... próbáltam eltörni egy viszonylag kicsi levágott darabot, és az se ment könnyen. Amikor meg eljut az ember a finomabb szalagokkal való csiszolásig, akkor meg........megtörténik a varázslat, és a matt felület egyszer csak átváltozik, gyöngyház fényűvé.
Szerettem ezeket a késeket készíteni, mert nagyon sokat tanultam belőle. Egyrészt új alapanyaggal ismerkedtem meg, másrészt egy olyan embernek készítettem, aki tényleg megérdemli őket. A kések pedig egy állványt. Fogtam egy több mint ötven éves deszka darabot, és megcsiszoltam, és megégettem kicsit. Mert még ötven év után is tökéletesen alkalmas, akár a fa......akár az ember fia is, hogy örömet okozzon az arra érdemeseknek számára. De, csak azok számára akik megbecsülik őket.
