Mindenki megnyugodhat. Nem felejtettem el a blogomat. Csak annyira élvezem azt hogy van időm késeket készíteni, hogy az blogírás elmarad. De most pótolom. De csak egy kés erejéig, mert .....ismét hívogat a műhely. No meg a sok sok terv, ami a fejemben van. Rengeteget rajzolok mostanában. Természetesen késeket. (mi mást) De amióta készítettem egy pár fixpengést, a kedvenc késkészítőm stílusjegyeit alkalmazva ( igen a spydercora gondolok, és általa levédett nyitófuratra) azóta nincs megállás a tervekben. Kérdezték tőlem, hogy: -Fixpengés késen mi értelme van a lyuknak ?
Ilyenkor kezükbe adom ( maradék anyagból készült, és eddig nem publikált ) kiskésem, és rájuk bízom a kérdés megválaszolását. Eddig mindenki rájött, hogy tökéletes ujjtámaszként funkcionál. De nem gyengíti el a pengét ? Kérdezték mindannyian. Csak ha feszegetni akarsz vele, volt a válaszom. Higgyétek el nekem, tapasztalatból mondom. Na de egy kicsit eltértem ( ez nem meglepő nálam ) a tárgytól. Mostani késem is egy maradék, leeső acéldarabból (1.4116) készült. Az előző képek egyikén látszik, hogy a 100 mm széles, és 3 mm vastag(?) pont kiadott az anyag egy markolattüskés pengét is.
Amúgy is, egyszerre három pengét szoktam edzeni ( már már hőkezelni ) egyszerre. Miután ezen a sokak által túlmisztifikált dolgon ( majdnem sárga színig hevítettem, és langyos olajban hűtöttem ) túl voltam, keresetem neki markolatanyagot. Degu barátomnak köszönhetően, volt egy nyers habos nyír markolatom, ( és meg is találtam ) nem volt kérdés, hogy ezt fogom használni. Egy kis rénszarvas agancs berakással együtt. Amit szintén tőle kaptam. ( Nagyon szépen köszönöm
Degu !!! ) Nem sokat kellet csiszolni rajta, annyi szent. De olyan jó érzés volt kézbe venni, miután elkészült. Már azt hittem elfelejtettem puukkot készíteni. De most megnyugodtam. Százhuszonhetedszerre is megy ez nekem. Bár ezt mások, nem biztos hogy így látják. Ő dolguk. Én élvezem, hogy jó ételeket, főzhetek, süthetek, és ehetek......a hőségben pedig, hideg sört ihatok ( pedig nem is szeretem a sört), és késeket készíthetek. Szabad vagyok,és boldog, mint a kedvenc madaram, a héja, amikor teli van a hasa.Egy szóval, boldog vagyok, mint minden madár, akinek szárnya van, és röpülhet az égen. Na, ezt az érzést, én is szeretem, és ezért lett Kuori, a puukko-m neve.
