Olyan jó idők voltak mostanában, hogy óhatatlanul az én kis műhelyben kötöttem ki. Ha akartam, ha nem Hipp hopp ott találtam magam, a csiszológép előtt. Amivel ugyan még nem megyek sokra, de az alap hangulatokat már megadja. Rengeteget rajzolok, és ahhoz hogy ne csak papíron létezzenek, az általam elképzelt bicskák, és kések, ahhoz kellő mennyiségű alapanyag szükséges. No de ...hála Imhotepnek, most az is van, jócskán a műhelyem sarkában. Úgyhogy nincs kifogás, bicskát fogok készíteni.
Olyan jól esik amikor, rájövök arra, hogy amit lerajzoltam, azt meg is tudom csinálni. Nem kell az interneten nézelődnöm, és egy nagy csomó pénzt összegyűjtenem, hogy egy újabb bicskám, vagy késem legyen. Sok sok év alatt szedtem össze annyi rutint, hogy ne okozzon gondot, elkészíteni egy éllel rendelkező, nyitható, zárható vágó alkalmatosságot. Magyarul egy működőképes...bicskát. De inkább, rátérek inkább, magára a bicskakészítésre.
Az alapanyag ismét az 1.4116 acél. Három különböző méretű, akarom mondani, vastagságú...ráadásul. A pengét, a biztosító billenő teszt, és az alaplapok közti távtartót, a 3 mm változatból vágtam ki. Készítettem egy fa sablont, és ennek a kis segédeszköznek a segítségével nagyon gyorsan haladni. Erre az utóbbi időben szoktam rá. Azon egyszerű oknál fogva, mert a beállítá...sokat, sokkal könnyebb úgy megcsinálni, hogy látja az ember. De ezt az Instagram oldalamon lehet megtekinteni.
Kivágtam hát a pengét, és a biztosító billenő kalapácsot, és összereszeltem őket. De nem ám a szokásos módon, hanem .....egy Berényi Sanyival való beszélgetés után.....jól. Végre ezt is le tudom írni. Sok év munkája van ebben is. Szóval, megtudtam, hogy miért tud a penge, nyitás után, úgy a helyén maradni, hogy egy csepp kottyanása se legyen. Legyen elég annyi, hogy gy nem mindegy, hogy hol vannak a nyomáspontok, és az sem, hogy milyen szögben vannak letörve, ( ez egy késes szakzsargon ) az illeszkedő alkatrészek.
Ezen a ponton szeretnék kitérni a markolathéjra. Mert az is megérdemel egy pár szót. A kirinite egy speciális akril, amit az Usa-ban fejlesztették ki, kimondottan késmarkolatokhoz. Jól megmunkálható, és erős, csúszásmentes anyag. Csak a nagy hőt kell kerülni a megmunkálásnál, mert könnyen olvad. De polírozás után gyönyörű markolat lesz belőle. Ezt a színűt, toxic green-nek nevezik. De nekem a selyemcukor jut róla az eszembe. Innen kapta a nevét is.
Miután ezeket megcsináltam, egy baknit is csináltam az alaplapra. Nem szegecseltem,csak ragasztottam Pont elég neki ennyi kötés. A többit a csavarok elintézik. A szokásos M3 BKNY csavarokkal rögzített megoldást választottam. Nálam ez vált be a legjobban. Nem a legesztétikusabb, de tart rendesen, és finoman is be lehet állítani vele, a markolathéjak feszességét. Apropó feszesség. A reteszelő alkatrészt rugóját, most is egy küllő darabkából csináltam. Szén acélból készült, és rugalmas. Ennyit kell hogy tudjon.
Mindent összevetve, egy olyan bicskát készítettem, amire veszettül büszke vagyok. Még ez sem tökéletes, de lassan megütöm azt a szintet, amit megcéloztam, annak idején, mikor elkezdtem késekkel, bicskákkal foglalkozni. Csak azért fohászkodom a teremtőhöz, hogy mindig legyen erőm, azt az egyet elkészíteni, amire azt mondom....na itt minden a helyén van,..... és ez így tökéletes. Ezt kívánom az összes késkészítőnek...tiszta szívemből.
