Nem győzök ámulni, és bámulni, amikor késes barátaim blogján barangolok. Mindig elkápráztatnak valamivel. Ideje hát nekem is fakítanom valamit. Az első gondolatom az volt hogy egy állatos kést fogok készíteni. Mivel az első gondolatok jók szoktak lenni, nem változtam az elképzelésemen. Szétnéztem az alapanyagjaim között, és szomorúan konstatáltam, hogy majdnem üres a csodafiókom. A vázlatot a vasaimra téve, sehol nem találtam olyan részt, amiből maradéktalanul ki tudtam volna vitelezni az elképzelt formát. Ja, hogy mit képzeltem el ? A vízben élő állataim közül a kedvencemet. A Mako cápát ! (Amit tudomásom szerint, nem a mi kis hagymáról elhíresült városunkról neveztek el.)
Szóval, valahol lesz benne egy csúnya hiba. Mert amikor a régi késeimet vágtam ki, akkor össze vissza kaszaboltam a flex-el. Sebaj majd improvizálok. Addig sergettem forgattam a rajzot, amíg rá nem jöttem hogy a ( és itt elkezdtem énekelni a Bicska Maxi dalát: -Nézd a cápa, szája tátva...villogtatja fogsorát... ) pofáját fogom a beflexelt részből kialakítani. Király ! Csiszoló beindít, szikraeső megered, és negyed óra múlva, megálltam ááá-mulva. Olyan szinten sikerült eltalálnom a hátúszónak álcázott ujjtámaszt, hogy teljesen fellelkesedtem. Pont ott volt ahol kellett. Rezgett a léc, hogy fúrok rá néhány lyukat, és bebandázsolom, úgy ahogy régen az AMA Fry-al tettem. De nem ! De igen! De nem ! Naaa, csak egyet............... a szemének. Avval még nem rontom el.................. Remélem.
Inkább keresek neki valami egzótát , hogy a markoltnak jó fogása legyen. Nem is beszélve az áram vonalasságról, ami a cápáknál, nem elhanyagolandó, sőt életbevágóan fontos tényező. Találtam is egy sötét sárga, különösen egyszerű, szinte erezet nélküli fa darabkát. Nem tudom, hogy mi a neve, de olyan egzotikus fűszer illatot éreztem végig, hogy nem is gondolkodtam tovább a legújabb késem nevén. Spicy Sharky lett a becsületes neve. Miután kialakítottam, az általam oly kedvelt skandináv élezést nagyjából, tartottam neki egy kis faszenes, olajos edzést. A három furaton keresztüldugtam a hegesztési pótanyagot, és utána már könnyű dolgom volt, mert csak ragasztanom kellett..............és másnap...............újracsiszolnom. Ennyi kell az én boldogságomhoz ! Az egész csak egy gondolat volt, amit azután tett követett. Ha már egyszer elhatároztam magam, nincs olyan dolog ami megállítana. A késkészítésnél pedig ez hatványozottan igaz.Utózöngeként említeném meg, hogy az alsó képen egy Érdes, vagyis Cet cápa ( Rhincodon typus ), és nem a Mako cápa ( Isurus oxyrinchus) látható
