SpydER...avagy két kedvenc, egy bicskában.

Lehet hogy már nem újkeletű az, hogy egy külső tervezőt kérnek meg a késgyártó cégek, hogy tervezzen nekik egy új modellt, az ő stílusukban. Mert minden gyártónak, meg vannak a jellegzetes stílusjegyei. Jó példa rá, a spyderconál, a kör alakú nyitófurat. Vagy az extrema ratio késeinél, a mélyített bemart, ujjtámasz. Mi van akkor ha egy egyszerű amatőr késkészítő gondol egyet, és egy bicskában ötvözi a két cég bicskáinak stílusjegyeit ?

Igen, én voltam az a bátor egyén, aki ennek megvalósítására, tett egy próbát. Nem akartam én a világot megváltani vele, csak jól esett, hogy ezt megtehettem. Az inspirációt az az alkalom adta meg, amikor két vásárlóm, akik elkezdték dicseérni a saját bicskáikat, majdnem ölrementek, hogy melyiküké a jobb bicska. Aztán oldalra nézve látták, hogy veszettül mosolygok. -Mit vigyorog az annyira ? Kérdezték, szinte egyszerre. -Én egy bicskában meg tudom valósítani, amíg ti vitáztok rajta.

És ...9 kötőjel 10 perc alatt, a szemük láttára megterveztem, ( bár ez olyan szerénytelenül hangzik ) a SpydER-t. Mindketten, azt mondták, hogy erre kíváncsiak lesznek. Az egyik szabad hétvégémen, vágtam két lapot az aszfaltvágó tárcsámból, és két darabot az 1.4116 acélomból. A következőn pedig, csak flexelnem, csiszolnon, fúrnom, megint csiszolnon, hőkezelnem és megeresztenem, reszelnem, ismét csiszolnon, és összeszerelnem kellett. Aki ismeri a két cég késeit, eldöntheti, hogy sikerült e megvalósítani, azt amit megigértem. Szóval azt hogy mindkét kedvenc késkészítőm stílus jegyeit sikerült ötvöznöm, egy bicskában.

 

Vadása, a tavi szörny.

Egyáltalán nem untam meg a bicskák készítését, de Isten bizony jól esett már újra, egy ama-tőrt készíteni. Az egyik lelkes késkészítő ( ügyes kezű D. Laci ) jó szívvel nekem ajándékozott 6 mm vastag, böhler N678 acéljából készítettem ezt az igen csak vaskos vadászkést. Bár mindig azt mondom hogy egy rajzzal kezdődik a késkészítés, de jelen esetben, ez nem fedné a valóságot.

Most ugyanis, csak félbe vágtam az amúgy is gyönyörűen kivágott acélt ( Laci biztos emlékszik még rá, hogy egy vaskos "S" alak volt ) és én csak lecsiszoltam egy két helyen a felesleget róla. Nem akartam egy átlagos kést készíteni, és úgy döntöttem, hogy a kedvenc pengeformámat, a nessmuk formát veszem alapul. Azzal az egy változtatással, hogy a jellegzetes púpot a pengeháton, kicsit markánsabbá teszem.

A másik elképzelésem, pedig az volt, hogy hasított baknis kést akarok csinálni. Neki is láttam az acél ujjvédő behasításának. Mondanám, hogy itt sem rajzolták semmit. Csak vitt magával a "flow" érzés. Rájöttem arra hogy néha tényleg jobb ha az ember nem tervez. Minden bizonnyal meg fognak oszlatni a vélemények, hogy mennyire illik a pengéhez, ez a majdnem szögletes ujjvédő.

Nekem nagyon bejön. Mivel a kés igen csak súlyos, ezért jó hogy ha valamiben meg tud akadni az ember ujja. Többek között, ezért kapott viszonylag kevés kónnyítő füstöt a markolat is. Így pont az ujjvédő előtt van a kés súlypontja. Ezt ki se tudtam volna jobban számolni. Egy szó mint száz, jó érzés megmarkolta, és dolgozni vele.

Már csak egy valamivel vagyok adós. A markolattal. Egy ideig nem fogok kék g10 markolatos kést készíteni, mert elfogyott ez a fajta alapanyagom. Sőt az M3 BKNY csavarjaim is fogyóban vannak. De azért találtam egy két darabot. Igaz hogy süllyesztett fejjel. De ez is fogja mint tavi csuka, a csali halat. A nevét pedig arról tóról kapta, ahol a párommal üdültünk.  A Hegyházszentjakabi Vadása tóról. Egészen pontosan a benne élő, hatalmas csukáról.