Egyáltalán nem untam meg a bicskák készítését, de Isten bizony jól esett már újra, egy ama-tőrt készíteni. Az egyik lelkes késkészítő ( ügyes kezű D. Laci ) jó szívvel nekem ajándékozott 6 mm vastag, böhler N678 acéljából készítettem ezt az igen csak vaskos vadászkést. Bár mindig azt mondom hogy egy rajzzal kezdődik a késkészítés, de jelen esetben, ez nem fedné a valóságot.
Most ugyanis, csak félbe vágtam az amúgy is gyönyörűen kivágott acélt ( Laci biztos emlékszik még rá, hogy egy vaskos "S" alak volt ) és én csak lecsiszoltam egy két helyen a felesleget róla. Nem akartam egy átlagos kést készíteni, és úgy döntöttem, hogy a kedvenc pengeformámat, a nessmuk formát veszem alapul. Azzal az egy változtatással, hogy a jellegzetes púpot a pengeháton, kicsit markánsabbá teszem.
A másik elképzelésem, pedig az volt, hogy hasított baknis kést akarok csinálni. Neki is láttam az acél ujjvédő behasításának. Mondanám, hogy itt sem rajzolták semmit. Csak vitt magával a "flow" érzés. Rájöttem arra hogy néha tényleg jobb ha az ember nem tervez. Minden bizonnyal meg fognak oszlatni a vélemények, hogy mennyire illik a pengéhez, ez a majdnem szögletes ujjvédő.
Nekem nagyon bejön. Mivel a kés igen csak súlyos, ezért jó hogy ha valamiben meg tud akadni az ember ujja. Többek között, ezért kapott viszonylag kevés kónnyítő füstöt a markolat is. Így pont az ujjvédő előtt van a kés súlypontja. Ezt ki se tudtam volna jobban számolni. Egy szó mint száz, jó érzés megmarkolta, és dolgozni vele.
Már csak egy valamivel vagyok adós. A markolattal. Egy ideig nem fogok kék g10 markolatos kést készíteni, mert elfogyott ez a fajta alapanyagom. Sőt az M3 BKNY csavarjaim is fogyóban vannak. De azért találtam egy két darabot. Igaz hogy süllyesztett fejjel. De ez is fogja mint tavi csuka, a csali halat. A nevét pedig arról tóról kapta, ahol a párommal üdültünk. A Hegyházszentjakabi Vadása tóról. Egészen pontosan a benne élő, hatalmas csukáról.
