Dotted, avagy a pöttyös bökő. Írta: Röjtő Jönő.

– Uram! A késemért jöttem!
– Hol hagyta?
– Valami matrózban.
– Milyen kés volt?
– Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta?
– Várjunk… Csak lassan, kérem… Milyen volt a nyele?
– Kagyló.
– Hány részből?
– Egy darabból készült.
– Akkor nincs baj. Megvan a kés!
– Hol?
– A hátamban.

 Na..........! Ez a kis idézet, nem az én késemről szólt. Bár rezeg a léc, hogy egyszer elkészítsem...............inkább arról írnék, amelyiket egy vendégségben való pizzázás alkalmával ötlöttem ki. Kicsit agylövéses vagyok, hogy még ekkor is a késeken jár az eszem, de aki ismer, az elnézi nekem. Ha valaki még nem " vágná " hogy miről is van szó, akkor elárulom, hogy nem is a pizza, hanem a piros színű és háromlábú távtartók inspiráltak engem. Legyen a formája egy egyszerű, lapos, mégis kellőképpen legömbölyített. Van még egy kevés bakelitem, ami tökéletesnek tűnik erre a célra. Már csak egy problémám volt. Miből legyen a penge ? 

Mivel a fiókomban nem leltem semmit, ezért másik fiók után néztem. Egy apró konyhai balesetnek köszönhetően ( benne maradt kés a tepsiben, a melegíteni kívánt rakott burgonyával együtt ) konyhában ráleltem az ideális alapanyagra. A markolat simán leolvadt a kis Fiskars Santokuról, elővillantva a csökevényes markolattüskéjét. Nem is bonyolítottam sokat a dolgot, mert nyomban kitaláltam, hogy ha a markolatpanelek piros műanyag " szegecsekkel " lesznek rögzítve, akkor piros " fíbert " is tehetnék a héjak közé. Csak pont annyit( 4 db-ot ), amennyi a penge ( kemény 2 mm-es ) vastagsága. Ja, és a fölösleges acélt is eltávolíthatnám a pengéről ! És még avval sem kell foglalkoznom, hogy levezető élt készítsek, mivel az átalakítás után is, csupán 0,7 mm volt az élnél a vastagság. Oldalanként 15°, és már kész is az ideális élszög. Na de ezek számok, amik engem nem is izgattak, mert csak csiszoltam, csiszoltam, és még egy kicsit csiszoltam. A végeredmény nem lett a világ legrondább kése, de szerintem benne van az első százban. Ezt akartam ellensúlyozni  ( no meg a sok szürke téli napot is ) azzal hogy körberaktam sok szép színes nockkal.

Jan-bya, a tűzről pattant kés.

Nem lehet mindig új kést csinálni ! Na !!! Ezt is ki tudtam mondani. Néha engedni kell a csábításnak, és simán meg kell venni azt a kést ami tetszik. Én ebbe aa késbe, első látásra beleszerettem. Meg is vettem. Hogy mi tetszett benne ? Az hogy nincs semmi csicsa rajta. Alig vártam hogy adjak neki munkát, és kipróbálhassam. Ne gondoljatok valami nagy dologra. Csak arra voltam kíváncsi, hogy egy egyszerű nyársalás alkalmával, megállja-e a helyét. Ez nem nagy elvárás, de szerintem, sok kés már az első feladatnál feladta volna. Ugyanis deszkát hasogattam vele.
Jól kiszáradt fenyő kerítés lécet találtam, és ezt feszegettem szét a megfelelő méretűre. Egy kis szalonnázáshoz elégséges mennyiséget, rövid idő alatt meg tudtam csinálni vele. Mondjuk azért, néha ütőbotot is kellett használnom. De mivel a penge vastagsága 3mm fölötti, ezt a kényes műveletet simán végre lehetett vele hajtani. Hála a levezetőél, és a pengetükör optimális viszonyának. Ránézésre körülbelül, fele-fele az arány a két rész között. Elgondolkodtam rajta, hogy miként is viselekedne a penge, ha mondjuk V-re volna köszörülve, vagy éppen "csak " skandináv éllel bírna.
Aztán a gondolatot tett követte. Beszaladtam a Kershaw Antelop Hunter, és a Mora Clipper késeimért. Az eredményen nem lepődtem meg. Ugyanis a V-re csiszolt penge teljesített a legjobban. De azért a Jan-bya is hozta a formát. Apropó, a névválasztás annyira egyértelmű volt számomra, hiszen aki ismeri az arab területeken használt késeket, az egy kicsit egyet ért velem, hogy van egy kis hasonlóság köztük. Úgy kb. 1 vagy 2 % ! Ennyi nekem elég. Az első rész pedig a keresztnevemre utal. Szóval az első feladat után, arra voltam kíváncsi, hogy vajon lehet e vele indítani a svéd szikravetőt.
Pókerarccal odaillesztettem a praktikus rudacskát ( így nevezete el egy hat éves kislány, a szikravetőt ) és végighúztam rajta. Itt ott sikerült is belekapnia. Hát igen. Nem egy kaparóél az biztos. De mivel a tollaságat meg tudtam vele gyújtani, ezért ez a feladat is ki van pipálva. A többi már csak egyfajta levezető gyakorlat lesz számára. Hacsak......... ! Nem vesztette már is el az élét. Majd a kenyérvágásnál kiderült, hogy nem. Pfűűűű ! Megkönnyebbültem. Tudtam, hogy akkor a szalonnát már játszi könnyedséggel beirdalhatom vele. A hagyma pucolásáról, és szeleteléséről már nem is beszélve.
Minden adott volt hát egy jó kis " csurdításhoz " ! Mivel gyermek koromban elég tapasztalatra tettem szert ilyen irányban, ezért szép lassan elfogyasztottam mindent, ami a tepsin,vagy amellett volt. Hogy visszafogottan fejezzem ki magam, veszett módra bezabáltam. Ez látszik egyébiránt az utolsó képen is, ahol szerintem egy jól lakott napközis látható. Nem is tudtam levonni, messzemenő következtetéseket a késsel kapcsolatban. Csak ültem ott egy csésze teát szürcsölgetve, és simogattam, forgattam, babusgattam az új késemet. Ekkor tűnt fel az is, hogy milyen fából készült a markolat.
Wenge volt az ! Emmán döfi ! Nem is gondoltam az elején, hogy ilyen szerencsés ember vagyok, és egy jelképes összegért ilyen " kafa " késhez jutok. Mindent összevetve, nagyon meg vagyok elégedve a Jan-bya-val. Hasznosabb mint egy apáca, és jobban dolgozik mint egy komplett, genetikailag hiperpigmentált brigád. Szívesen használok ilyen sokoldalú kést, mert nagyon megkönnyíti az ember életét. Hiszen most, se baltát, se bicskát, se kenyérvágó kést nem kellett használnom. Ott van a tenyeremben a megoldás. Kicsi, de masszív késre van szükség az ilyen feladatokhoz. És a Jan-bya pontosan ilyen.

Skimpy, avagy... kézzel uram, ha szolgád nincs.

Mit tegyen az ember, ha reszelhetnéke támad ? Hát reszeljen ! Na ennek a kijelentésnek, története van ám. Bár nem olyan fordulatos, mint a moziban látott " marsos-kardozós " film volt. Avval kezdődött, hogy két majom a fejemben éppen kidobósat játszott. Természetesen mandinerre játszottak, és ehhez a koponyám belső falát használták. De hogy érthetőbben fogalmazzak. Front érzékeny vagyok, és veszettül fájt a fejem. Bevehettem volna egy fájdalomcsillapítót, de attól meg kába lettem volna. Van egy másik módszer. A monoton fizikai munka. Mivel ilyenkor képes kikapcsolni az ember agya a felelős receptorokat. Ez utóbbit választottam, és nekiálltam kést készíteni...................de gép nélkül. Fűrész, amerikáner, reszelő, és csiszolóvászon kellett csak, és már kezdtem is a kb. 5 órán keresztüli munkaterápiát. Jobb alapanyag híján, sima 2 mm-es rozsdamentes lemezből kivágtam a kés formáját. Igen ám, de a lemez eléggé alaktalan volt, és arra csábított, hogy ne egy egyszerű vonalvezetésű halefot készítsek. Kitaláltam, hogy legyen ujjon pördülős az új késem. Mi sem egyszerűbb ennél. Hmmm ! Hát a fúrás az amerikánerrel. Nem tudom ki, és mikor csinálta utoljára, de én kiakadtam hogy mennyire lehet haladni vele. Öt perc alatt kifúrtam 10 lyukat. A többit meg majd megoldja a reszelő. Amivel az élprofilt ( bár a képeket nézve ez a kijelentés kissé túlzónak tűnhet ) is evvel a reszelős technikával alakítottam ki.
Kijelentem, hogy már a fúrás alatt sikerült leszedálnom a két majmot, és a többi műveletet már csak azért is kézzel csináltam, hogy lássam mi kerekedik ki belőle. Egyébként a markolattal volt a legkönnyebb dolgom, mert a házi ( 65 mintájú zubbonyból, és műgyantából hoztam össze, kb. 2 évvel ezelőtt) készítésű micarta nem bizonyult olyan ellenállónak, mint a saválló lemez. Mindenesetre amíg kötött a ragasztó, addig beiktattam egy kis gázlángos edzést a minőségét tekintve, KO 33 jelzésű anyagnak. Így talán fölé vittem az 50 HRC-nek. Ami kevésnek tűnhet, de azért a kenyeret még tudja vágni. Hacsak nem " teszkóvásszal " készített ! Az még a többi késnek is feladja a leckét. Na de a lényeg az, hogy egy délelőtt alatt eljutottam a 0-ról a 1-re. Azért ez már valami. És kézi erővel ! Hú mennyi áramot spóroltam ! Ezért érdemelte ki ez a kissé rusztikus ( mindenki tudja, hogy ez késes berkekben, a nem túl szépet is jelentheti ) kés, a Skimpy, azaz a spórolós nevet. Még egy utolsó megjegyzés: Rohadtul elfáradtam a végére ! Úgy hogy legközelebb, a csiszológépet biztosan be fogom indítani, ha " késkészíthetnékem " támad.