Nem kívánom meg felebarátom feleségét. Annál inkább a kését. S mielőtt elérne a visszafordíthatatlan agykárosodás, a vágyakozás miatt, azelőtt inkább elkészítem vágyam tárgyát. Jelen esetben egy régi keleti kés volt az amire szemet vetettem. Nevezetesen a jatagánról van szó. Kardba öltve egészen máshogy mutat mint egy késben. A fok, és az él a görbeség ellenére is együtt halad a kiemelkedő hegy felé, mégpedig "S" alakban. Na ez az ami a jatagán késben teljesen eltűnik a penge rövidsége miatt. Ellenben a markolat formája, és szögtörése a pengeháthoz képest megmarad.
Sima ügy. Válasszuk tehát ki az alapanyagokat. Acél téren az 51CRV4-es ( igencsak vágykeltő ) nevű anyagra esett a választásom. Ja, és most ilyenem van, azért. Markolatnak pedig a nem túl sűrűn használt platánt választottam. A rögzítésről is gondoskodtam, 3 db vörösréz rúd formájában. A munka roppant gyorsan ment, mert a
Trollsky féle módszerrel nagyon halad az ember. És mivel nem akartam kifogástalan felületet előállítani a levezető él terén, csak durva ( 36-os, és 60-as ) csiszolószalagot használtam. A tervem az volt, hogy kellőképpen rusztikus legyen a végén a kés. Mintha csak régen készült volna.
Ezért használtam az edzésnél is csak fát, és semmi mást. Pont elég lesz a keménysége ahhoz, hogy hagymát szeletelni tudja. A gyors kontúrozás után már egészen elfogadható lett a forma......... főleg a markolat részen, mert az átlagnál kisebb kézzel áldott meg a Teremtő Atya, és végre olyan kés lesz a kezemben, aminél összeérnek az ujjaim........és kezdetét vehette a markolatozás. Itt is kipróbáltam valami új dolgot. Nem használtam ugyanis semmilyen ragasztóanyagot. Csupán a vörösréz rudak tartják a helyükön a paneleket. Ez pontosan elégséges is lenne, ha betartottam volna egy egyszerű szabályt. Miszerint a rögzítések legyenek a lehető legközelebb a markolatpanelok végeihez. A harmadik pedig a kettő között, pontosan félúton legyen. Én nem így tettem, és a ricasso felőli részen el is áll, kb. 0,3 millimétert a panel a pengétől. De aki ismer engem, az tudja, ez nálam bőven a hibahatár alatt van. A markolat jól fogható legyen, az él pedig vágjon. A többi már mellékes. Csak vicceltem ! Hiszen itt is a formába szerettem bele. Arról nem is beszélve, hogy majdnem olyan lett, mint amit elterveztem. A változtatás részemről csak annyi volt, hogy nem akadósra készítettem ( olyanra, mint ha egy csont vége lenne ) hanem simára csiszoltam platánfát. A meglepetés viszont akkor ért, amikor bevittem a munkahelyemre, és aki kézbe fogta.............kivétel nélkül............mindenki suhintott egyet a levegőben, megközelítőleg nyak magasságban. Szerintem eleink, elsődlegesen konyha késnek, de ha szükség volt rá, akkor fegyverként is használták. Én is az előbbi dologra fogom majd használni.
Üdv!
VálaszTörlésEz nekem nagyon tetszik. Meg úgy általában a munkáid. Szeretem a handmade dolgokat, főleg az olyanokat amiken látszik hogy emberi kéz csinálta, nem pedig cnc megmunkálás eredménye.