Mora Stars...avagy, háromból két csillag.

 Soha nem titkoltam hogy imádom a skandináv késeket. Még inkább a puukkokat. A Mora kések pedig a kedvenceim.De mindig eljátszok a gondolattal, hogy egy kicsit..... úgy, de úgy............ átalakítanám őket. Pedig szinte tökéletes a markolatuk ergonómiai szempontból. Szedjek szét egy kést, és markolatozzam fel ? ÁÁÁ ! Az úgy jó, ahogy van. Na........de.........ha az ember fia kap egy pengét, az egyik NAGY-lelkű főnökétől, akkor már könnyű dolga van. Uccu neki, tegyünk rá valami kézzel foghatót a markolattüskére. Sokan ígértek nekem faanyagot......és hála néhányuknak van is egy kevéske választékom. Tehát még válogatni is tudok. A páromtól tanultam, hogy gyorsan is lehet dönteni. Az ő módszerével választottam, miszerint: -Ez túl sötét........ez túl kicsi.......ez túl világos.......ez meg..........pont megfelel. Szóval így esett a választásom kb. 10 másodperc alatt, a vadnarancsra a faanyagok közül. Már csak baknira van szükség. Hopp ! Na mire léptem rá ? Marhacsontra. Marha szerencsém van. Akkor ebből lesznek a markolatvégek. Baromi gyorsan sikerült a méretre vágás is, mert van egy kis szalagfűrészem is.......már. Csak a tüske helyének kialakítása tartott számottevő ideig. Ja, meg a ragasztás. De a jó öreg üverapid, teszi a dolgát, és mindenbe beleköt, záros határidőn belül. Még egy kis nagyjázás ( most nagyzolok ám ) a szalagfűrésszel, és már jöhet is a kedvenc részem, a negatív csiszolás. Csak hogy szép íves legyen. Mármint, a keresztmetszetet nézve. Amúgy tök egyenes a markolat. Majdnem annyira, mint a kedvenc késemé, a Cold Steel Sisué. De bárki elhiheti, így is nagyon jó fogás esik rajta. Majd el felejtettem. A két csillag a markolat végén a rögzítő csapokat hívatott eltakarni. Ha nem látszottak volna ki, akkor adtam volna rá három csillagot is. Talán............egy tízes skálán. De én akkor is imádom. Mert Mora, és mert benne van a kezem munkája. Most jöttem rá, akor a késkészítők egész nap kézimunkáznak ! Eszem megáll.

Így készült, a Lapp Panther...

Akkurátusan kikészítünk minden hozzávalót az asztalra. És iszunk egy kávét, hogy javuljon a látásunk.

Félrerakjuk azokat a dolgokat amik még se kellenek. És elszívunk egy cigit, a kv mellé.

Maszkolunk, mert maszkoló szalagnak minden háztartásban lenni kell. És rajzolunk...ha találunk tollat.

Vágunk.......itt jegyzem meg hogy géppel. Mert vannak még önzetlen jószívű emberek.....vágod ?

Összeszedünk minden levágott dolgot és előkészítjük az állványos fúrót. És eszünk egy csokit.

Nem csak az állványos fúrót használjuk, mert van más gépünk is. Na most iszunk egy pálinkát, mert pontosnak kell lenni.

Fúrunk.......faragunk.......s.......tovaszáll...........a..............haragunk. 

Az enyveskezű testvéreket is előkerítjük. Teszik a dolgukat és belekötnek mindenbe.

Miután ezekkel megvagyunk, nyársra húzzuk amink csak van, és a vallatógéppel lepréseljük.

Ez pedig már a következő léps, a csiszolás után készült. És csendben megőszülünk.

Lapp Panther...

 Kezdjük a névvel. Lauri Laplander a penge hivatalos megnevezése. Betyár jó anyagból készül, és szinte már félig kész a kés, ha a penge készen van. Panther pedig a párduc mintás akril műanyag miatt lett. Erra a markolatra viszont csak azt beszélném rá, akinek kellő mennyiségű csiszolószalagja van. Nekem már alig van.......csak igen körülményes a beszerzése........éppen ezért a kopottakat használom amíg érzek rajtuk valamennyi érdességet. A lényeg az, hogy eltömíti a csiszolófeleületet, és még drótkefével sem lehet kiszedni a berakódást. Amikor kézi csiszolóvászonnal próbálkoztam, dettó ugyanez volt a helyzet. Viszont a ráspolyon nem tudott kifogni. Az vitte, mint az asszony a házat, meg a kocsit. Ja, nem az enyémet..........!

 A lényeg az hogy kipróbáltam, hogy alkalmas e markolatnak ( má mé ne vóna, hiszen annak gyárcsák ) ez a fajta műanyag. Jelentem, igen. Bővebben, nem. Vagy még nem tudom ! Kicsit íveltebb markolatot akartam de csak ilyen egyeneset sikerült kihoznom a kissé karcsú markolat-alapanyagból. Imádom a puukkokat, és nem nagyon érdekel hogy nincs keresztvas rajtuk. De itt, miután kivittem kipróbálni az erdőbe,úgy döntöttem hogy utólag beleapplikálok egy ujjvédőt. Mert megállt az ütő bennem amikor kis híján rácsúszott a matató ujjam a  pengére. Nem lett a legszebb, de az ujjam többet ét minden esztétikumnál. Viszont egyszer még elviszik tőlem kőőőőcsönbe ( pedig nem szokásom ) és vaddisznót zsigerelnek nyúznak vele. Mert ugye kíváncsiak hogy , hogy szedi szét a párduc a disznót. Majd kiderül !

Nessmuk farmergatyában.

Ritkán, de rám jön néha a micarta-készíthetnék. Ilyenkor első lépésben, ellenőzöm hogy szavidőn belül vagyok e. Ha igen akkor vágok néhány csíkot egy régi kopott farmerból, vagy egyéb szövetanyagból, és már veszem fel is a gumi kesztyűt. Edzőfolyadékból annyit rakok bele, hogy kb. fél óra alatt kössön meg. Ennyi idő elég ahhoz hogy kényelmesen bekenegessem a rétegeket. Miután ezzel végeztem, nylonba csomagolom, és lepréselem, két tetőléc között. Ennyi, és kész is a házi micarta. Nem olyan kemény mint a gyáriak, de hobbykéshez megteszi.

 Na de mi kerüljön a két markolathéj közé ? Acél.........eddig jutottam.............kb. fél óra elteltével. De még mindig nem körvonalazódott bennem a forma. Azon töprengtem hogy valami régi, bevált késformát kellene választanom. Vajon mit használtak régen a pionir-ok ? Nessmukot ! Na az pont jó lesz. Azt viszont kikötöttem, hogy az én késem nem lesz " púposhátú ", mert az csak a szalonnaformázó késen viselem el. Hátha egyszer megszeretem. De addig inkább homorú lesz a fok felőli rész, és nem domború.

Pikk-pakk vázlatot készítettem, és már rajzoltam is körbe a papírt, mint kezdő helyszínelő, a részeg hajléktalant. Hosszú évek után is csak szamárvezetővel vagyok képes, elfogadható ( vagyis, szimmetrikus ) levezetőélt készíteni. Hiába no ! Keveset gyakorolok. Na de eltűnt a műhelyben lévő nagy " rendben " a segítségem. Így hát kénytelen voltam szabad kézzel kialakítani az előbb említett részt a késen. Ennyire megy............most. Majd igyekszem megkeresni a szamárvezetőt. Visznt a tűzrakás, és az edzés, már jobban megy. A hőkezelést pedig életem végéig fogom tökéletesíteni. De a narancsig hevítés, és a kevés olajban való hűtés, majd a benne való megeresztés már megy. Nekem meg az a keménység pont elég. Azért mondom ilyen bátran meg általában ki is próbálom az elkészült késeimet. Így volt ez vele is, és ezért olyan foltos az utolsó képen. Nekem nagyon bejön, pedig inkább puukkot készítek szívesebben. A lényeg az hogy terepen és a konyhában is megállja a helyét. Csak hámozni ne kelljen ! De ha jól tudom a pionirok sem vetemedtek ilyen gyarlóságra. Ja és a lényeg.  A két főnökömtől kapott ( régi álmom teljesült, hála nekik ) recéző reszelővel praktikusabbá, és kezelhetőbbé tettem a penge hátát. Köszönöm szépen nekik ! És azóta............mindent be akarok rcézni.

Hulló Csillag.

Igazi sufnikés. Mindent a fiók aljáról ki kell rakni a satupadra, és becsukott szemmel kitapogatni, hogy mire van szüksége az ember fiának. A többi meg megy magától. Ami az ember kezében, és fejében van, az jön ki belőle.

De mindenek előtt kell egy kis inspiráció ! Két kedvenc időtöltésem közül az egyik a késkészítés, és mindig megragadom az alkalmat, hogy űzhessem egy kicsit ezt a tevékenységemet. Néha fel szoktam ajánlani ( de szigorúan csak lelkes embereknek, akiknek még felragyog a szeme, ha egy kézzel készített dolgot látnak ) hogy rajzoljanak. Én pedig megvalósítom őket. Természetesen nem pénzért, hiszen ezt nem egy mesterember készíti. ( pont ) Itt a mondat vége.

Csiszoltam, fúrtam, még egy kicsit csiszoltam, majd savaztam, és hirtelen kész is lettem. Aki rajzolt, és szabadságot adott az alkotásban, annak nevét beleróttam a markolatba, mert szinte csak ennyi volt a megkötése. Ja, és hogy miért lett Hulló Csillag a neve ? Nem tudom mi lelte a a villanymotort a csiszológépemen, de egy alkalommal fordítva forgott. Én pedig ahelyett hogy leállítottam volna, gyönyörködtem benne hogy a szikrák most hulló csillag módjára röpködnek a fejem mellett. Aztán megjavult a gép, és azóta sem csinálta. De felejthetetlen élmény volt.

Foltos Babaszka...

Nem akarom szépíteni.............mert így tetszik. Megcsiszoltam ott ahol kellett, és érintetlenül hagytam ahol tehettem. Ja, és kipróbáltam ! Ugyanis ezt a kést nem sajnálom dobni. Ja, hogy nem dobókés alakja van ? Sose probléma. Minden kést lehet dobni. De a Babaszkát úgy dobom mint egy parittyából a követ. Egy bőrszíj segítségével. A colos deszka ajtóba tökéletesen beleállt, ahányszor csak dobtam. Nagyon élveztem ! Mint egy 92 grammos lövedék. Tokot is készítettem hozzá, mert megérdemelte. Nagyon tetszik, és köszönöm Molnár Gábornak, hogy hozzásegített.  

Így készült a Foltos Babaszka...

Az egész evvel a mozdulattal kezdődött. Bár először a póló tetszett,  de hamar rájöttem, hogy aki benne van az számít. Jó ember !

Ez itt a reklám helye !!!

 Molnár Gábornak hívják, és Vasatűzben Kft mozgató rugója, és kovácsa. Mindketten a XII. Besenyszögi Íjász Találkozón állítottunk ki cégeink nevében. Én a Zöld Pont, ő pedig a .......Vasatűzben kft nevében.

Szóval kedvet kaptam egy kis kovácsolt késhez. Meg is egyeztünk az alapanyagban, ami jelen esetben K 510 volt.

Az elképzelésem csak annyi volt, hogy ujjkarikás, és vastag pengés késem legyen.

Néhány percel később átszólt, hogy fel kellene próbálni az ujjamra. Megjegyzem még vörösen izzott az acél. He-he-he !

Na de jó lett. Ja és egy meglepetést is kaptam. Egy csavarást, ami ha lehet még markánsabbá tette a kést.

Íme a nyers kés. Innen már az én dolgom hogy mit fogok belőle kihozni.

De már elkezdtem a formázást, és a csiszolást, és innen van a neve is. Mert a penge egyik oldalán hagytam néhány kovácsolt foltot.

Kipper, avagy egy kis lazac, néhány perc alatt.

Van az úgy, hogy az ember fiának, viszket a tenyere. Na már most, a mondás úgy tartja, vagy pénzt kap bele.........vagy bele....nak. Nálam a harmadik eset áll fenn. Kés készíthetnékem van. Imádom amikor magával ragad az érzés és mire kimondom, hogy elkelkáposztástatlanítottátok.........addigra kész szokott lenni a kés is. Nem tervezek, nem rajzolok, csak csinálom, azt amit az agyam dob. Így volt ez a Kippernél is.

Cirkula lapból levágtam egy kicsi darabot, és elkezdtem csiszolni. Ez az acél a hozzám hasonló hétvégi, vagy még inkább hobbykésesek igencsak kedvelt kés alapanyaga. Nem túl vastag, mert leginkább vékony. De a célnak ( acélnak ) tökéletesen megfelel. Apáink is alkottak annó ilyen anyagból használható eszközöket, akkor mi miért ne tehetnénk ?

Néhány perc alatt olyan forma alakult ki az acélból, ami kezdett késre hasonlítani. Ezután, szokásommal ellentétben....( mert amúgy szamárvezetővel szoktam )......szabad kézzel húztam neki levezető élt. Nem volt veszteni valóm. Különben is gyakorolni kell ! Sose árt ha már becsukott szemmel is tudja a szükséges mozdulatokat. Csak olyankor....azt tanácsolom....még ne indítsa be a csiszológépet.

Aztán egy kis edzést tartottam a pengének. Ami nem állt másból, ment hogy gázlángon felhevítettem amennyire tudtam, és belemártottam egy pohár esővízbe. Pont olyan kemény (?) lett amilyet akartam. Majd felnyúltam a polcra, és levettem az első fadarabot, ami a kezembe akadt. Mahagóni volt, és néhány pillanat alatt két vékony lapot vágtam belőle, és ................ebben a késben ez az új dolog, amit kipróbáltam..........simán csak patex-al ráragasztottam a lapokat. Aztán egy kicsit csiszoltam, és már kés ( kész ) is volt.

A tokot is hasonlóképpen készítettem el. Ami először a kezem ügyébe akadt, abból készítettem. Majd, amikor nevet adtam neki egy kis stilizált Gorbusha lazac formájú bőrdarabbal megdíszítettem. Ennyi !Akárki utánam tudja csinálni, és szinte semmi nem kell hozzá. Nincs kifogás ! Tessék kimenni a műhelybe, és villámgyorsan hozzálátni valami megalkotásához, ami nem volt eltervezve. Az érzés megfizethetetlen lesz. Minden másra, pedig ott a MasterCard.

Jules De BiGyula...

Számtalanszor megfogadtam magamban, hogy végre készítek egy jó kést is. Ez vagy azért nem jön össze, mert nem tökéletes az alapanyag, vagy azért mert nem olan formájú  lett, amit elképzeltem. De ! Vannak kivételek. Példának okáért, amikor mesterek által készített kés kerül a szemeim kereszttüzébe.Jelen esetben egy, Lovász Gyula szakértő kezei közül kikerült " W11 jelű, egyedi wolfram kés " kés volt az, ami inspirált engem. No meg az a kis kés, amit K. Gyula barátom ( alias: Jules ) adott a kezembe.     

 A formája teljesen ugyanolyan volt mint a Wolframos változaté. Ennél a késnél jöttem rá, hogy a mesterek miért tudnak jó fogású késeket készíteni. Egyrészt azért mert hallatlan kézügyességgel, és szimmetriaérzékkel áldotta meg őket a Teremtő......................másrészt, egyszerűsítenek. Magyarul, vesznek egy téglatestet, és addig csiszolják, amíg kézbe nem simul. De ha geometriailag nézzük, akkor a markolat a penge felé keskenyedjen, a közepén egy kicsit kiszélesedjen, és szolíd bemélyítésekkel folytatva jussunk el, a nem túlságosan kiszélesedő markolat végéig. Én megértettem amit üzenni akart a készítő. Mert egy nagyon jól fogható markolatú kést készítettem. A pengét is illene megemlítenem, hiszen szerves részét képezi a késnek. KO 13. Ez volt az utolsó, féltve őrzött darabom. De úgy éreztem ez a kés megérdemli. Ja, és ritkán szoktam ilyet csinálni, mert én csak egy sufnikéses vagyok...................de belevésettem a logómat, amit a rajzaimon szoktam használni. Egy kissé rusztikus lett, de hát ilyen a szabadkézi gravírozás. Kapott tokot is, hozzá illő kopott bőrből. Nagyon......de nagyon élvezetem ennek a késnek az elkészítését, mert végtelenül sokat tanultam belőle. És ! Örök hála mindkét Gyulának, amiért az egyikőjük elkészítette, a másikójuk, pedig a kezembe merte adni a kését. Hálám jeléül, róluk nevezetem el ezt a kést. 

Kyykky puukko...

Nem múljon el úgy nap, hogy az ember ne gondoljon valami szépre. Vagy az én esetemben, valami késre. Mindig teli vagyok tervekkel. Az egyik hobbim a rajzolás. Kicsit unalmasan hangzik, de késeket rajzolok. Nem tervezek, hanem hagyom hogy a vonalak, kés alakzatot vegyenek fel. Ugye milyen egyszerű ? A többi már csak azon múlik, mikor lesz időm megvalósítani. Na most volt. Hála a jóakaróimnak ( testvérem, sok fajin vásárló, főnök, haverok és hobbysta kollégák ) most.........csak el ne kiabáljam.......jól állok alapanyagilag.

Így hát semmi nem állhatott útjába, a késkészítésnek. Fogtam egy darabka terelőlemezt, és élet vará.....csiszoltam neki. Jó alapanyag, mert engedi magát alakítani. Kicsi de széles pengét akartam. Asszem olyan is lett. Gázlángon felhevítettem narancs színig, és használt étolajban lehűtöttem. De nagyon kevésben, és abban hagytam hogy kihűljön. Így a megeresztés is megtörtént. Kicsit átcsiszoltam a levezető élt, és kézi megoldással ( falap és csiszolóvászon) kialakítottam a skandináv élt. Azért így mert a szalagcsiszolón, mindig elégettem az élrészt. Ja meg, meghagytam a struktúrát a ricassónál, mert nagyon tetszenek az apró gödröcskék az anyag felületén.

Aztán megtaláltam egy, régen Degutól kapott, lábon száradt, enyhén csálé nyírfadarabot. Két kiskésre való markolat pont kijött belőle. Gyorsan kifúrtam, és egy nyeles szúrófűrészlappal kialakítottam a tüske helyét. Kb. a fa 2/3-ig eresztettem be a tüskét. Mert nem akartam hogy a tüske vége kilátszódjon. A két darab marhacsontot is megcsiszoltam, hogy abból legyenek a baknik. A fölső ujjvédőben, a páromtól kapott multifunkciós csiszolóval, és az egyik fogtechnikus vásárlómtól kapott marófejjel alakítottam ki,  a tüske helyét. Az alsóban is kialakítottam egy kb. 3 mm-es bemélyedést. Majd kikevertem egy adag Uve-rapidot, és belefúrtam a markolat alsó részébe, két 3 mm-es furatot, a tüske mellett. Beleraktam két eltört hármas fúrószárat, és összeragasztottam, majd lepréseltem az egészet. A  többit meg el tudjátok képzelni, hogy történt. De a respirátor alatt végig ki volt dugva a nyelvem, mert nagyon élvezem, amikor a fa-bőr-csont kombó, alakul a kezem alatt. Ja és a neve pedig adódot..............hiszen olyan zömök. Finnül Kyykky ( kiejtve, és nem a földre ) Kűükkü. Úgy kell tartani a szádat, amikor mondod, mintha a pillanatragasztó kupakját akarnád kiköpni. De nem tudod, mert odaragadt !

New Wave...

Első lépés. Végy egy régi ötletet. Második lépés. gondold újra az ötletet. Harmadik lépés. Valósítsd meg ! Asszem ennyi kell ahhoz hogy ismét rászánja magát az ember fia, egy kis késezésre. Kicsit el vagyok foglalva, mert egyik fesztivál, jön a másik után, amiken mi szeretünk ott lenni. De én ha van egy kicsi szabadidőm, akkor a műhelyben szeretek kikapcsolódni. Bár elismerem, hogy az ilyen kitelepülések alkalmával, sok jó embert megismerek. Új dolgokat is tanulok, amiből lehet profitálni. Bár nem anyagi szempontból.

Na de térjünk rá a késkészítésre. Képzeljétek..............ennél a késnél is újítottam egy kicsit. Eleink, szakkifejezéssel élve, úgynevezett " nyélbeütéssel " rögzítették a pengét a markolatban. Hát én is ezt csináltam. Méghozzá, mindenféle ragasztó, vagy hézagkitöltő anyag nélkül. Egyszerűen csak fúrtam egy lyukat a egy merbau darab közepébe, és üreggé tágítottam. Van erre egy célszerszámom......egy elvékonyított szúrófűrészlap benyelezve........amit még Zé barátom készített nekem.

Majd a markolattüskét, szolid flex-mozdulatokkal, befűrészfogaztam. Méghozzá úgy, hogy a penge irányába álljanak a fogak. Evvel azt értem el, hogy olyan lett a tüske, mint a q-tya-f@sz@. Befelé könnyen megy, de kifelé még háromszori ráolvasásra se akar jönni.  Katie is like a child ! Ahogy a művelt Angol mondaná. A végén még arra is ragadtattam magam, hogy egy kis savazással megdíszítettem a pengét. Innen kapta a nevét is,

Recourse the kukhri.

Ha valaki nem értené, hogy mit gagyarászok a videó elején, az szóljon a szélnek hogy álljon el. Nem fog sikerülni, azt elárulom. Ahogy az sem, hogy valaha leszokjak arról, hogy a késeimet tesztelgessem, használjam. Van amelyiket értelmes dologra használok, de akad egy kettő ami egyetlen céllal jött létre. Régen mindig akartam egy saját fejlesztésű kukhrit. Amit én készítettem, azt bozótvágóként használtam. Amit viszont igazából akartam, az az volt hogy legyen egy olyan kukhrim ami a keményebb fákkal is elbír. Na ő lett Recourse, ami szó szerint fordításban annyit tesz: folyamodás valamihez. De azt is jelenti hogy menedék. Mindkettő illik rá. Sok uszadék fa lett vele elvágva, és elrepesztve. Ja és menedéket is építettem vele. De néhány paramétert is megadok róla. Hossza akkora, hogy átlósan keresztül ér egy A4-es rajzlapot. Anyaga........vagy 440 C, vagy 420, mert e két anyaggal dolgozik szívesen Papp Laci ( Dixon 94 Bt. ) aki készítette a pengét. Amúgy meg teljesen mindegy melyik acélból van mert bírja a gyűrődést. A lényeg az hogy Zöld pont napot tartottunk a Fő-nő-k assz-ony-om haciendáján, és több szabadidős tevékenységet is folytattunk. Többek között a pálinkás váltó futást, mert minden félórában érkezett egy egy újabb pohárkával. Vagy az "Z"örömíjászatot, aminél az volt a cél, hogy eltaláljuk a célt (?). Annyi pálesz után, higgyétek el, van benne kihívás. Én viszont időt szakítottam egy kis késtesztre is. Na ez látható a kis videón. Az utána következő próbálkozásom pedig nem lett megörökítve ( szerencsére ) mert indián hegedűvel nem tudtam tüzet gyújtani. Úgy is mondhatnám: Beégtem, mert nem égtem ! Nem baj. Ebből is tanulok. Ha van gyufám, akkor minek bonyolítom túl a tűzgyújtást. Ennyi. Viszont nagyon jól éreztem magam, és ez számomra a lényeg, bármit is csinálok.

1 % ( egy százalék )

Én az adóm 1 %-át mindenképpen felajánlom. Nem sok, de valamire az is elég. Általában a Csillagszem alapítványé lesz, akik kutyákkal foglalkoznak. De van nekem egy mások fajta egy százalékom is. Késekben. Aki ismer tudja hogy nem adom el a késeimet, hanem inkább elajándékozom. Pont olyan mintha az egy százalékomat ajánlanám fel neki is. Na de ennyit a százalékokról. Essen inkább néhány szó a kés alapanyagáról...........Nem tudom milyen minőségű ! Azt viszont tudom, hogy ebben a mai világban pedig csak ez számít.

 Röpködnek a sokbetűs, és számos anyagmegnevezések ( pl: 8CR13MOV, vagy RWL-34 ) és a HRC-k ! Mert ez az értékmérő, ezt én is elismerem. De nézzük meg a másik oldalt is. Régen megfelelt a gyepvas, és a kovácsmester remek használati tárgyat készített belőle. ma már csak azok az anyagok rúghatnak labdába, amelyek nagyon tudnak valamit. Legéltartóbb, legszívósabb, legkeményebb...stb. No ezt szoktam én elfelejteni amikor kést készítek. Inkább az izgat hogy milyen új formájú kés lesz ami a kezeim közül kikerül.

Avagy, szerénytelenül fogalmazva, nem tucatáruk a késeim, hanem nagyon egyediek. Az összes hibájukkal együtt is. Persze ez levon az értékükből jócskán. Tehát semmit sem érnek. De számomra annál többet. Lelkemet melengetik, szívemet dobogtatják, és munkáimat könnyítik meg ők. Az embereket szeretni kell, a tárgyakat pedig használni. A mai világ fordítva él, és én is szoktam néha engedni a kísértésnek. De csak azért mert jó dolog kézben tartani a legújabb művét az ember fiának. Na de tényleg kellene már valamit a késről is írni ! Terelő lapból készült, 3 mm vastag, és ffg ( full flat grind ) az az teljesen sima csiszolást kapott. De nem a megszokott módon ! Kipróbáltam egy új csiszolási módszert. Egy nagy erejű mágnes segítségével fogtam meg a csiszolandó acélt, és nem merőlegesen a pengére, hanem hosszában csiszoltam. Egy kicsit a pengehátat is megdíszítettem, és csak egy darabka bőrt ragasztottam markolatnak. Ennyi. Ez ugyan nem sok...............pont 1 %.