Az a néhány , általam nagyrabecsült ember, akinek eddig kést készítettem, egytől egyig ugyanazt a kérdést tette fel. Miért nincs még beleütve a logóm a pengébe ? A válasz erre, mindig ugyanaz volt. Mert még nincs beütőm. Hát ezt a hiányosságot orvosolta az Öcsém, és az 50. születésnapomra, készíttetett egyet számomra, AMA felirattal. Boldog voltam, hogy már nekem is van. Úgy döntöttem, mihamarabb ki is próbálom. Már tudom is, az első amin használni fogom, az egy 2,5 mm vastag (?) 51CrV4-es acélból készült filézőkés lesz. Ámde előbb hőkezelnem kell a beütőt. De nem akartam neki külön tüzet rakni. Ezért a kis fa tüzelésű kályhánkba, helyeztem egy óvatlan pillanatban. Majd lehűtöttem olajban. Megtisztítottam és a kályha tetejére raktam. Ennyi elég neki.
Hiszen az az acél úgy is lágyabb lesz felhevítéskor. Na de a késről is essen néhány szó. Ránézésre filéző kés. A gazdája is erre fogja használni. Mivel a hal itt ott puha, máshol meg kemény, nem csinálhattam kést biliacélból. Régen kaptam
Tóth Lászlótól ( Köszönöm szépen Laci ! ) egy pár leesett acéldarabot, és ezekből válogatva találtam rá az ideális "vékonyságú" acélra. Egy kis flexelés után azon kaptam magam, hogy eltelt egy negyedóra, és kész vagyok a csiszolással is. Nem, nem lettem ügyesebb, csak az új csiszológépemmel minden jobban, illetve gyorsabban halad. Ezért meg a másik (
Vigh László ) Lacinak vagyok, leszek örökre hálás. Jöhet a tűzrakás !!!
Faszénen szoktam megedzeni az acélokat, most sem tettem másképp. Aztán eljött az a pillanat amire éveket vártam. Sínvason a izzó acél, kezemben kalapács, és oda....b@szt@m egyszer....kétszer ! Ugyanis nem láttam hogy elég mélyen belement e a stampolóm. Igen belement.... kétszer is. Na ezért szellem képes az első logómmal ellátott késem ricassója. Van még egy ilyen " kitűnően sikerült " beötésem egy másik késen, amit talán egyszer, ha jó kedvem ( bár nekem mindig az van ) lesz, megmutatom a nagy világnak. Azóta már megoldottam a kollégámmal a problémát, akarom mondani feladatot, és készítettünk ( már...ő...hegesztett, én meg néztem ) egy vezetőkeretet a stampolónak.Így a következő beütésem, biztos hogy jobban fog sikerülni. Még azt elmondom hogy a rejtett ( nem végigfutó ) markolattüskét két merbau fa darabban, és egy textilbakelitben alakítottam ki a szokásos, fúrós, és reszelős módszerrel, és kétkomponensű ragasztóval rögzítettem. A kész filézőnek végül egy bőrtokot is készítettem. A gazdája annyira örült neki hogy elszaladt amikor megkapta a Crucian-t ( magyarul kárász...lett a neve...nem kicsit steelszerűen ) és azóta nem látjuk, mert állítólag horgászni van.....He-he-he !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése