Nem én vagyok az első akinek az eszébe jutott, hogy azt amit zsebkés formában már megszokott, azt fixpengésben is elkészítse. Annyira sose voltam profi, hogy tökéletes bicskát alkossak. Köszönhetően annak, hogy nem egy másik késről koppintok, hanem mindent a saját kútfejemből pattintok ki. Nehéz papíron lemodellezni, hogy miként fog nyílni, és záródni, illetve zvikkolni, középrezárni egy bicska. Az életben meg csak szaporodik az elrontott ( illetve próbadarabok ) száma. Ja és a finomhangolás, és a többszöri szét, és összeszerelés sem az én műfajom.
Éppen ezért szeretek fixpengést készíteni. Ott nem kell rugóerővel számolni. Tehát effektive könnyebb elkészíteni. Már ha maradt még az embernek alapanyaga. Úgy éreztem most jött el az ideje annak, hogy a Tóth Lacitól kapott Böhler N690 acél, új formát ölthessen, szorgos kezeim hathatós közreműködésével. Nem is tétlenkedtem, hiszen az volt a célom, hogy párommal együtt, kiérdemelt éves vakációzásra már magammal vihessem, Bélapátfalvára. Három nap alatt, pont kényelmesen el lehet készíteni, egy ehhez hasonló kést.
Első nap, rajzolni, flexelni, csiszolni. A másodikon "tűzbenedzetteset" játszani, és ragasztani. Majd a harmadikon újra csak csiszolni, és kényelmesen elnyúlni, amikor végzett az ember fia. És örömmel konstatálni, hogy minden falat finomabb, saját készítésű késsel. A neve pedig az egyik régi kutyánk után ( akit szintén lehetetlen volt becsukni, mert hamarabb kiszökött mint ahogy kimodtam, hogy ...... elkelkáposztásítottátok ) kapta. hiszen távolról bicskának látszik, az fix. Hát.... aki ezt a Bodree-t becsukja.... annak készítek egy kést ajándékba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése