LochoNess, avagy tóban az igazság

Annyi hülyeség van már az interneten, hogy talán még az enyém is belefér. Szinte hihetetlen, de megint olyan volt a bolygók együtt állása, hogy kedvezett a bicskakészítésnek. No, hát az ilyet ki kell használni, mert nagyon ritkán van ilyen. Mondjuk nálam havonta egyszer. Úgy is mondhatnám, ez az én havi bajom. Akarom mondani dehogy bajom. Alig várom, hogy újra a műhelybe mehessek. Pláne úgy, hogy ajándékba kaptam egy jelentős mennyiségű alapanyagot. Beléphettem én is a hétszázasok klubjába, mert ekkora vágó tárcsát kaptam. Aki adta , annak nevét egy rövid imába foglalom, ahányszor csak használok belőle. 

Mert bizony imádom ezt az acélt. Új korában rengeteget vágtak vele, és az él része elkopott. Na de engem a többi része érdekel, az meg ugye ernégyzsetszerpí, azaz, 0,384 négyzsetméter alapanyagom lett. Juhhhhúúúúú ! Nem is kell már más a boldogsághoz, csak egy rajz, hogy csinálhassak belőle, egy bicskát. Egészen pontosan, bicska markolatot. A pengének, és a távtartónak továbbra is az 1.4116 acélt használom. No de élég legyen az ujjongásból. Lássunk munkához. Az utóbbi időben szokásommá vált a markolat sablon készítése. ÁÁÁ, nem azért hogy meg tudjam isméteni. Az kizárt dolog. Na de rájöttem, hogy itt teljesen fölösleges, mert keresztzáras bicskát szeretnék készíteni.

Ott meg aztán egy fontos dolog van. Az hogy ne mozogjon a penge, miután kinyílik. Ezt nem tudnám, rétegelt lemezzel lemodellezni. Tehát az acélból, kivágtam két téglalapot, és az egyikre rárajzoltam a markolat formáját. Kijelöltem rajta a furatok helyét, és 2,5 mm fúróval kifúrtam őket. A másik panelt is ezzel az átmérővel fúrtam ki, először, majd 3 mm-re felbővítettem.  Az egyik panelbe, M3 menetet metszettem, és kontúroztam, a markolat formáját. Négy M3 BKNY csavarral összefogattam a két lemezt, és duplikáltam. Ezek után a pengét készítettem el. Itt ugye a forgástengelyt 3-as, a nyitófuratot 12es fúróval fúrtam ki. A pengét meghőkezeltem, és megcsiszoltam. Ez vált be. Tovább tart ugyan a csiszolás, de kevesebbet hibázok...így.  Bevágtam a keresztzár vágatait, az markolatba és kikönnyitettem ott, ahol hajolnia kell majd az acélnak. Ezek után finomítottam, és ekkor eszembe villant, hogy még nem fúrtam ki a zsebklipsz helyét. Azt a lökött mindenségit, hát így hogy fogom rögzíteni a zsebemen. Soha senki nem fogja látni, mint a ............és itt bevillant egy nem teljesen normásis hasonlat.........szóval nem fogja látni senki, mint a Loch Ness-i szörnyet. Jót vigyorogtam saját hülyeségemen, aztán elkomolytam. Hiszen nessmuk formája van a pengének. Akkor hát legyen a Lochnessmuk. Jajj, az már foglalt. Akkor legyen egy kis szócsavar benne. Szóban az igazság, vagy jelen esetben, tóban az igazság. Jól van tudom hogy borban, van, de azt nem szeretem. Egy szó mint száz...LochoNess lett a neve. Amúgy szerintem mindig kell nevet adni egy késnek, vagy bicskának, mert attól kezdve már lehet emlegetni, Mint Nessie-t, akiből, vagy amiből, egy van csak a világon. Nagyon szerénytelenül hangzik, de ugyanez mondható el az én LochoNess bicskáról is. És erre baromi büszke vagyok...! 

AMA. 

-

 

Can-X, a respektálás bicskája.

Van az úgy, hogy az ember fia eltervez valamit. Nálam ez többnyire kés, méginkább bicska szokott lenni. Azt mondják az okosak, hogy jól bevált dolgokon nem érdemes változtatni. Teljesen igazuk van. Na de, ne szaladjunk ennyire előre. Kezdjük a legelején. Van egy pár kedvenc vásárlóm, a boltban ahol dolgozom. De közülük is kiemelkedik ( szó szerint, mert elég magas ) N...a T..ó. Direkt nem írom le a becenevét sem. De a lényeg az, hogy néhányan tudni fogják, hogy kiről van szó. Nem csak magas, hanem elég súlyos is volt. 

Egészen pontosan 175 kilogramm. Eldöntötte, hogy lead egy pár kilót belőle. Én ritkán szoktam motiválni, de mondtam neki, ha eléri az általa kitűzött súly határt, akkor én készítek neki egy bicskát. Elképesztő kitartásról tett tanúbizonyságot, ugyanis 105 kilóra lefogyott. A sport, és a tudatos étkezés segítette ebben. Én nagyra becsülöm az ilyen embert, akinek meg van a kitartása, ehhez az embert próbáló feladathoz. Le a kalappal előtte. Ezért végképp kiérdemelte, hogy elkészítsem neki, álmai ( hoz hasonló ) bicskáját. 

Megkérdeztem tőle, hogy milyen bicskát szeretne. Megkértem rá, hogy rajzolja le mit szeretne. Erre ő mutatott egy olyan képet, amelyiken egy kutya nevezetű, és pókos tetoválással rendelkező, bicska volt látható. Ennyi információból a szakemberek, már vágják, hogy melyik bicskáról van szó. Jó, akkor én rajzolok valami hasonlót. Mivel képtelen lennék egy az egybe megcsinálni amit a képen látható. Erre szükség is volt, mert házi eszközökkel, amúgy sem tudtam volna megcsinálni azt a ( kompressziós ) zárszerkezetet, amivel az eredeti rendelkezik. 
 

Túl bonyolult, és kevés hozzá a flex, és a multifunkciós csiszoló. Átterveztem keresztzáras ( még pontosabban "framelock" zárasra. Mindezt úgy, hogy formát, hellyel közzel megtartsam. Elkészítettem egy vázlatot, és megmutattam neki. Ha jól emlékszem, az első reakciója az volt, hogy Aaaaaaaaaa.....! Aztán a következő üzenetben leírta, hogy leesett az álla. Így már érthető hogy miért adott ki ilyen hangot. A lényeg az hogy jóvá hagyta a tervrajzot. Indulhatott a.... Can-X projekt.

Én meg , megígértem neki, hogy még januárban elkészítem neki. Ami, majdnem össze is jött. Mert ugye meséltem már arról, hogy ami a rajzon működik, az a valóságban, nem biztos hogy fog. Egyszóval, okozott némi fejtörést egy ... slendrián módon, két milliméterrel arrébb húzott vonal, amire nem figyeltem kellőképpen. De aztán, egy huszáros vágással ( igen, igen, mert újra csináltam a pengét...😁 ) megoldottam, ezt a csekély jelentőségű, mondhatni marginális,  problémát is. De így már nem tudtam tartani az időpontot. De aki ismer, tudja hogy kivágom ebből a helyzetből is magam. Így hát, január 32-re elkészültem a bicskával. S hogy miből készült ? Csak a szokásos alapanyagok ból. A penge, és a távtartó,1.4116-os acélból, a markolat pedig, aszfaltvágó tárcsából, és fekete, strukturált, 3,2 milliméter vastag, G10 alapanyagból készült. Az egészet M3 BKNY csavarok fogják össze. Volt még egy emlékezetes mozzanat, a készítés során. Mivel az eredetin a penge, Szablya élezést kapott, és némi könnyítést a ricasso részen, ezért nekem is valami hasonlót kellett csiszolnom. A levezető él csiszolása még ment, de a könnyítéshez egy cél szerszámot kellett készítenem. Még kapott egy zsebklipszet is, amit a szokásostól eltérően 1,5 milliméter vastag (vékony ) 1.4116–os acélból, és némi kis polírozást. Elégedett voltam a végeredménnyel. Kihoztam magamból a legjobbat, mint ahogy a leendő gazdája is, amikor lefogyott. A respektálás pedig nem csak neki szól, hanem a pókos bicskás cégnek is, hiszen motiváló volt mindkettőnk számára. 

GreenHeart.

 Ez most, egy nagyon rövid kis poszt lesz. Aki ismer, tudja hogy a Zöld Pontban dolgozom, lassan tizennyolcadik éve. Többek között bicskákat, késeket is árulunk. Pusztán a véletlen műve, hogy a főnökömnek, és nekem is ugyanaz az gyártó a kedvencünk. Még tavaly úgy gondoltam, hogy a sok gyári mellé, készítek neki, egy "homemade" változatot is. Bár alkatra nagy, de a kis bicskákat szereti, valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag. Akkor, kis bicskát rajzolok. Kettőt is, hogy legyen miből választania. Aztán eljött a karácsony, és az ajándékozás. Jó volt látni hogy ebben a mai világban, értékelni tudja azt, ha valami kézzel készül. Csillogott a szeme, és azonnal használatba is vette. Kicsit alakítani kellett a zsebklipszen, de így már tényleg használható lett. Jelzem az élével, és a penge stabilitásával, semmi baj nem volt. De hogy a bicskákról is írjak néhány sort. A penge, és a spacer 3 mm vastag, 1.4116 acélból készült. A markolat egyik fele aszfaltvágó tárcsából, a másik fele 3,5 mm vastag zöld G10 anyagból. A rögzítést, a szokásos M3 BKNY csavarokkal oldottam meg. A klipszet pedig 1,0 mm...vékony, rozsdamentes acélból hajlítottam formára. Apropó forma. Ez adta a nevét is. A krokodiloknak, pontosan olyen formájú a szíve, mint ez a bicska, becsukva. És lehet hogy zöld is....🫢😁 ! Így hát a GreenHeart nevét adományoztuk neki. Remélem örömét fogja lelni benne, mert én tiszta szívemből, ( amin azért, van egy kis zöld pont) készítettem neki.