Vadása, a tavi szörny.

Egyáltalán nem untam meg a bicskák készítését, de Isten bizony jól esett már újra, egy ama-tőrt készíteni. Az egyik lelkes késkészítő ( ügyes kezű D. Laci ) jó szívvel nekem ajándékozott 6 mm vastag, böhler N678 acéljából készítettem ezt az igen csak vaskos vadászkést. Bár mindig azt mondom hogy egy rajzzal kezdődik a késkészítés, de jelen esetben, ez nem fedné a valóságot.

Most ugyanis, csak félbe vágtam az amúgy is gyönyörűen kivágott acélt ( Laci biztos emlékszik még rá, hogy egy vaskos "S" alak volt ) és én csak lecsiszoltam egy két helyen a felesleget róla. Nem akartam egy átlagos kést készíteni, és úgy döntöttem, hogy a kedvenc pengeformámat, a nessmuk formát veszem alapul. Azzal az egy változtatással, hogy a jellegzetes púpot a pengeháton, kicsit markánsabbá teszem.

A másik elképzelésem, pedig az volt, hogy hasított baknis kést akarok csinálni. Neki is láttam az acél ujjvédő behasításának. Mondanám, hogy itt sem rajzolták semmit. Csak vitt magával a "flow" érzés. Rájöttem arra hogy néha tényleg jobb ha az ember nem tervez. Minden bizonnyal meg fognak oszlatni a vélemények, hogy mennyire illik a pengéhez, ez a majdnem szögletes ujjvédő.

Nekem nagyon bejön. Mivel a kés igen csak súlyos, ezért jó hogy ha valamiben meg tud akadni az ember ujja. Többek között, ezért kapott viszonylag kevés kónnyítő füstöt a markolat is. Így pont az ujjvédő előtt van a kés súlypontja. Ezt ki se tudtam volna jobban számolni. Egy szó mint száz, jó érzés megmarkolta, és dolgozni vele.

Már csak egy valamivel vagyok adós. A markolattal. Egy ideig nem fogok kék g10 markolatos kést készíteni, mert elfogyott ez a fajta alapanyagom. Sőt az M3 BKNY csavarjaim is fogyóban vannak. De azért találtam egy két darabot. Igaz hogy süllyesztett fejjel. De ez is fogja mint tavi csuka, a csali halat. A nevét pedig arról tóról kapta, ahol a párommal üdültünk.  A Hegyházszentjakabi Vadása tóról. Egészen pontosan a benne élő, hatalmas csukáról. 

 

ReDi...avagy régi bicska, újratervezve.

Úgy gondolná az ember, ha egy késkészítő megtervezett egy kést, vagy egy bicskát, akkor az nem véletlenszerűen megrajzolt vonalakból áll. Igen, a jól tervezett bicskákat nagyon is átgondoltan rajzolták meg. Mert a szemet gyönyörködtető formaterven, tökéletes harmónia van a markolat, és a penge közt. Nem mellesleg, jó helyen vannak a forgás, illetve nyomáspontok is. No de egy lelkes amatőrnél, aki hiába készítette már el a sokadik bicskáját, teljesen máshogy mennek a ezek a dolgok. Én is, mint ahogy sokan mások, a formába szeretek bele. De baromi nehéz, egy szép ívű pengéhez, egy jó kiállású, kézreálló, és valóban hozzáillő markolatot tervezni. Ráadásul, ami a rajzon jól néz ki, az nem mindig kényelmes, az emberi kéz számára. Ilyenkor marad az újratervezés. Nemrég készítettem el, a ShowYumm, azaz acélsólyom nevezetű bicskámat, aminél a penge nyitó furat helyett, egy nyitószemet alkalmaztam. Csak mert, azt szerettem volna, hogy ténylegesen hasonlítson a névadó madárra. 

Itt kell megjegyeznem, hogy hülye ötlet volt. Nagyot akartam szólni, mint a vízipisztoly. De nem jött össze. A markolatot, nagyon is jól esett megfogni, de ahányszor kinyitottam a pengét, mindig az az érzésem támadt, hogy nem illik a markolathoz. Nosza, az egyik hétvégén gondoltam egyet, és nekiálltam egy új penge elkészítésének. Mivel imádom az állítólag ... rossz oldalon élezett ...wharncliffe formát, ezért úgy döntöttem, hogy az én pengém is, ilyen stílusú lesz. A terv kb. 3 perc alatt meg volt. A tényleges elkészítése pedig, 3 óráig tartott, mert más pengékkel együtt készítettem. És....mivel Berényi Sanyi, önzetlenül meglepett egy képpel, amelyiken egy tökéletesen méretezett reteszelés volt látható...így nekem is elsőre sikerült egy teljesen jól nyitódó, és záródó rögzítő mechanizmust készítenem. Elnézegettem a képeket, és rájöttem, hogy tényleg jobb az összkép, mint a régi pengével. Ne sajnálja az emer elengedni azokat a dolgokat, ami nem működik. Az újratervezés ( redesingn ) jó megoldás, ha az ember nincs megelégedve a régivel. Mert úgy vélem, hogy ........az ember csak annyira jó, mint a legutolsó munkája.

 

LochoNess, avagy tóban az igazság

Annyi hülyeség van már az interneten, hogy talán még az enyém is belefér. Szinte hihetetlen, de megint olyan volt a bolygók együtt állása, hogy kedvezett a bicskakészítésnek. No, hát az ilyet ki kell használni, mert nagyon ritkán van ilyen. Mondjuk nálam havonta egyszer. Úgy is mondhatnám, ez az én havi bajom. Akarom mondani dehogy bajom. Alig várom, hogy újra a műhelybe mehessek. Pláne úgy, hogy ajándékba kaptam egy jelentős mennyiségű alapanyagot. Beléphettem én is a hétszázasok klubjába, mert ekkora vágó tárcsát kaptam. Aki adta , annak nevét egy rövid imába foglalom, ahányszor csak használok belőle. 

Mert bizony imádom ezt az acélt. Új korában rengeteget vágtak vele, és az él része elkopott. Na de engem a többi része érdekel, az meg ugye ernégyzsetszerpí, azaz, 0,384 négyzsetméter alapanyagom lett. Juhhhhúúúúú ! Nem is kell már más a boldogsághoz, csak egy rajz, hogy csinálhassak belőle, egy bicskát. Egészen pontosan, bicska markolatot. A pengének, és a távtartónak továbbra is az 1.4116 acélt használom. No de élég legyen az ujjongásból. Lássunk munkához. Az utóbbi időben szokásommá vált a markolat sablon készítése. ÁÁÁ, nem azért hogy meg tudjam isméteni. Az kizárt dolog. Na de rájöttem, hogy itt teljesen fölösleges, mert keresztzáras bicskát szeretnék készíteni.

Ott meg aztán egy fontos dolog van. Az hogy ne mozogjon a penge, miután kinyílik. Ezt nem tudnám, rétegelt lemezzel lemodellezni. Tehát az acélból, kivágtam két téglalapot, és az egyikre rárajzoltam a markolat formáját. Kijelöltem rajta a furatok helyét, és 2,5 mm fúróval kifúrtam őket. A másik panelt is ezzel az átmérővel fúrtam ki, először, majd 3 mm-re felbővítettem.  Az egyik panelbe, M3 menetet metszettem, és kontúroztam, a markolat formáját. Négy M3 BKNY csavarral összefogattam a két lemezt, és duplikáltam. Ezek után a pengét készítettem el. Itt ugye a forgástengelyt 3-as, a nyitófuratot 12es fúróval fúrtam ki. A pengét meghőkezeltem, és megcsiszoltam. Ez vált be. Tovább tart ugyan a csiszolás, de kevesebbet hibázok...így.  Bevágtam a keresztzár vágatait, az markolatba és kikönnyitettem ott, ahol hajolnia kell majd az acélnak. Ezek után finomítottam, és ekkor eszembe villant, hogy még nem fúrtam ki a zsebklipsz helyét. Azt a lökött mindenségit, hát így hogy fogom rögzíteni a zsebemen. Soha senki nem fogja látni, mint a ............és itt bevillant egy nem teljesen normásis hasonlat.........szóval nem fogja látni senki, mint a Loch Ness-i szörnyet. Jót vigyorogtam saját hülyeségemen, aztán elkomolytam. Hiszen nessmuk formája van a pengének. Akkor hát legyen a Lochnessmuk. Jajj, az már foglalt. Akkor legyen egy kis szócsavar benne. Szóban az igazság, vagy jelen esetben, tóban az igazság. Jól van tudom hogy borban, van, de azt nem szeretem. Egy szó mint száz...LochoNess lett a neve. Amúgy szerintem mindig kell nevet adni egy késnek, vagy bicskának, mert attól kezdve már lehet emlegetni, Mint Nessie-t, akiből, vagy amiből, egy van csak a világon. Nagyon szerénytelenül hangzik, de ugyanez mondható el az én LochoNess bicskáról is. És erre baromi büszke vagyok...! 

AMA. 

-

 

Can-X, a respektálás bicskája.

Van az úgy, hogy az ember fia eltervez valamit. Nálam ez többnyire kés, méginkább bicska szokott lenni. Azt mondják az okosak, hogy jól bevált dolgokon nem érdemes változtatni. Teljesen igazuk van. Na de, ne szaladjunk ennyire előre. Kezdjük a legelején. Van egy pár kedvenc vásárlóm, a boltban ahol dolgozom. De közülük is kiemelkedik ( szó szerint, mert elég magas ) N...a T..ó. Direkt nem írom le a becenevét sem. De a lényeg az, hogy néhányan tudni fogják, hogy kiről van szó. Nem csak magas, hanem elég súlyos is volt. 

Egészen pontosan 175 kilogramm. Eldöntötte, hogy lead egy pár kilót belőle. Én ritkán szoktam motiválni, de mondtam neki, ha eléri az általa kitűzött súly határt, akkor én készítek neki egy bicskát. Elképesztő kitartásról tett tanúbizonyságot, ugyanis 105 kilóra lefogyott. A sport, és a tudatos étkezés segítette ebben. Én nagyra becsülöm az ilyen embert, akinek meg van a kitartása, ehhez az embert próbáló feladathoz. Le a kalappal előtte. Ezért végképp kiérdemelte, hogy elkészítsem neki, álmai ( hoz hasonló ) bicskáját. 

Megkérdeztem tőle, hogy milyen bicskát szeretne. Megkértem rá, hogy rajzolja le mit szeretne. Erre ő mutatott egy olyan képet, amelyiken egy kutya nevezetű, és pókos tetoválással rendelkező, bicska volt látható. Ennyi információból a szakemberek, már vágják, hogy melyik bicskáról van szó. Jó, akkor én rajzolok valami hasonlót. Mivel képtelen lennék egy az egybe megcsinálni amit a képen látható. Erre szükség is volt, mert házi eszközökkel, amúgy sem tudtam volna megcsinálni azt a ( kompressziós ) zárszerkezetet, amivel az eredeti rendelkezik. 
 

Túl bonyolult, és kevés hozzá a flex, és a multifunkciós csiszoló. Átterveztem keresztzáras ( még pontosabban "framelock" zárasra. Mindezt úgy, hogy formát, hellyel közzel megtartsam. Elkészítettem egy vázlatot, és megmutattam neki. Ha jól emlékszem, az első reakciója az volt, hogy Aaaaaaaaaa.....! Aztán a következő üzenetben leírta, hogy leesett az álla. Így már érthető hogy miért adott ki ilyen hangot. A lényeg az hogy jóvá hagyta a tervrajzot. Indulhatott a.... Can-X projekt.

Én meg , megígértem neki, hogy még januárban elkészítem neki. Ami, majdnem össze is jött. Mert ugye meséltem már arról, hogy ami a rajzon működik, az a valóságban, nem biztos hogy fog. Egyszóval, okozott némi fejtörést egy ... slendrián módon, két milliméterrel arrébb húzott vonal, amire nem figyeltem kellőképpen. De aztán, egy huszáros vágással ( igen, igen, mert újra csináltam a pengét...😁 ) megoldottam, ezt a csekély jelentőségű, mondhatni marginális,  problémát is. De így már nem tudtam tartani az időpontot. De aki ismer, tudja hogy kivágom ebből a helyzetből is magam. Így hát, január 32-re elkészültem a bicskával. S hogy miből készült ? Csak a szokásos alapanyagok ból. A penge, és a távtartó,1.4116-os acélból, a markolat pedig, aszfaltvágó tárcsából, és fekete, strukturált, 3,2 milliméter vastag, G10 alapanyagból készült. Az egészet M3 BKNY csavarok fogják össze. Volt még egy emlékezetes mozzanat, a készítés során. Mivel az eredetin a penge, Szablya élezést kapott, és némi könnyítést a ricasso részen, ezért nekem is valami hasonlót kellett csiszolnom. A levezető él csiszolása még ment, de a könnyítéshez egy cél szerszámot kellett készítenem. Még kapott egy zsebklipszet is, amit a szokásostól eltérően 1,5 milliméter vastag (vékony ) 1.4116–os acélból, és némi kis polírozást. Elégedett voltam a végeredménnyel. Kihoztam magamból a legjobbat, mint ahogy a leendő gazdája is, amikor lefogyott. A respektálás pedig nem csak neki szól, hanem a pókos bicskás cégnek is, hiszen motiváló volt mindkettőnk számára. 

ShowYumm, az acélsólyom.

No már megint egy madár formájú bicska. Kérdezhetnétek, hogy nem unom e még ? Nem. Kis koromban az aves nemzetség csendes megszállottja voltam. Mondjuk, három galambász is volt az utcánkban, és hamarabb tanultam meg fütyülni, mint beszélni. De a rend ami mindig is vonzott, az a ragadozó madarak. Hihetetlen élmény gyermekként látni, ahogy egy halászsas lecsap a vízre, és a következő pillanatban, már a levegőbe is emelkedik egy jókora hallal, a karmai között. Szóval, rajongásig szerettem a madárvilág képviselőit. Bár sose vágytam a repülésre, mert tériszonyos vagyok, de mindig is csodáltam őket, hogy milyen könnyedén emelkednek a levegőbe.

Jómagam, maximum pingvin lehetnék a madarak közt, de a hideget sem szeretem. De elég is ennyi fölösleges információ rólam. Mert ugyebár, ez nem egy madaras blog. Hanem késes, tőrös, kardos, és az utóbbi időben bicskás is. Nem tagadom magába szippantott a hajlítható pengés, éllel rendelkező, használati eszközök készítése. Nagyon élvezem, ahogy néhány szögletes acéldarab, egy ívekkel rendelkező, tenyérbe simuló , működőképes bicskvá alakul át. Miközben csinálom, úgy érzem megszűnik a világ zaja körülöttem. Azt mondják az okosok, hogy azt amit érzek, úgy nevezik, hogy "flow" élmény, ami egy teljesen öszpontosult, a motivációt a maximumig fokozó élmény, melynek során az ember, képes teljesen egy dologra figyelni, és megfelelően átélni saját érzelmeit, a legjobb teljesítmény, vagy a tanulás végett.

Na már megint elkalandoztam, a bicska készítéstől. Szóval minden úgy kezdődött, mint ahogy más bicskánál. Rajzoltam egyet. Aztán annyira tetszett, hogy késztetést éreztem arra, hogy el is készítsem. Két ujdonságot is kipróbáltam ennek a bicskának a készítésénél. Az egyik az AISI304 saválló lemez, markolatként való alkalmazása. A másik pedig a nyitófurat ehagyása. Pontosabban kifelyezve, nagyot akartam szólni, és újat akartam alkotni. Egyesítettem a nyitófuratot, a nyitószemölcsel. De csak azért mert tényleg madárfejre hasonlító  kinézetet szerettem volna, a bicskám pengéjének. Döntsétek el ti, hogy összejött e. 

Most már tényleg, a készítésről írok. Először egy fa sablont készítettem, a markolat helyettesítésére. Majd elkészítettem a pengét, és a biztosító reteszt WNR 1.4116 acélból. Aztán a hézagolót, a rugóval együtt. Ezek után fúrtam ki a fa sablonon keresztül a furatokat, 2,5 mm fútóval, és a jobb panelba, M3 menetet metszettem. A bal panelben pedig átfúrtem, 3 mm fúróval, és megsüllyesztettem 6 mm-el. Oldalanként kapott még két-két M3 furatot, amibe a zsebklipsz rögzítő csavarjait lehet belehajtani. Újabban rászoktam a hőkezelés utáni csiszolásra, mert kisebb az esély a hibázásra. De ennél a pengeformánál, csak a szalag szélén tudtam dolgozni, mert konkáv a penge él felőli része. Aki csinált már milyet az tudja, hogy milyen nyűgös kialakítani, az ilyen fura formájú pengét. Nem volt egy egyszerű feladat, annyi szent. De valahogy, csak sikerült össszehoznom. Miután összeszereltem a bicskát, rájöttem, hogy én pont ilyet szerettem volna csinálni. Higgyétek el, katarzikus élmény, ez is. Megéleztem, és ki is próbáltam. Ennek a pengeformának, azért van létjogosultsága, mert a kezdetben hasas él, belevág az anyagba,  és a beöblösödő rész meg összegyüjti az azt, de csak addig amíg nem talákozik a hegy felőli kampós éllel. Kicsit bonyolultan hangzik, de ha egy zsinórt kell elvágni, több mint látványos lesz, ahogy ez a fura "S" alakú él teszi a dolgát. Doud Marcaida szavait idézve ......It will cut !  Na most nézd meg ! Még a végén megtanulok bicskát készíteni. 

 

HunCut ... avagy egy maskara bicska, pókos stílusban.

Ezt a bicskát, már nagyon régóta szerettem volna elkészíteni. Imádom a pókos bicskákat. Ez mondjuk, az utóbbi időben meg is látszik a blogomon. Át kéne már nevezni a blogomat ! Mondta az egyik vásárlóm. Nem gondolkodom rajta. Marad az AMA-tőrök. És a mottóm sem változik. No meg a lelkesedésem se. Néha megvalósítom az álmaimat, és ez engem boldoggá tesz. Csupán az alkotás öröméért csinálom. Nem is fárasztalak benneteket további információkkal, mert ....!

Csak vicceltem  ! Most előveszek egy vonalzót, és tisztességesen lemérem az összes paraméterét a bicskámnak. 

Teljes hossz: 228 mm

Penge hossz: 98 mm 

Markolat hossz: 130 mm

Penge vastagsága: 3 mm

Penge anyaga: 1.4116 acél

Penge felületete: szálcsiszolt

Markolat anyaga: G10 és 1.4116 acél

Markolat vastagsága: 13 mm

Zárszerkezet: középzár

Nyitás: 13 mm furat segítségével 

Súlya: 242 gramm

Asszem, minden adatot felsoroltam. Most már csak azt kell elárulnom, hogy ugyanazzal az M3 BKNY csavarral, és az ellen oldalon M3 anyákkal rögzítettem, ahogy eddig is szoktam. Az alaplapot 1,5 mm 1.4116 os acélból, a klipszet pedig ugyanezen acél, 1 mm vastagságú változatából készítettem. Na ennyit az adatokról. Nekem ezek nem is annyira fontosak. Egyszer szeretnék egy olyan késkészítő mesterrel találkozni, akivel arról diskurálnánk, hogy milyen érzései voltak, miközben a kést, vagy a bicskát készítette. Én minden pillanatát megélem, amikor készítem őket. Nem feszélyez a megfelelési kényszer, nem kötnek gúzsba a méregetések. Csak csinálom őket. Hiszen onnantól fogva lesz élvezetes a kés/bicska készítés, akkor a kudarctól való félelem, megszűnik folytatni, az ember fiát. Amikor a tanulás, felfedezésnek tűnik, és azt a pár hibát, amit a munka közben vétesz, azt is ki tudod javítani. Amikor a kezedben lévő, működő képes bicska, boldogsággal tölt el, mert a tudásod legjavát tetted bele. No meg a lelked egy kis darabkáját is. Egy szónak is száz a vége, nagyon nagy örömet leltem a HunCut készítésében.

BoBo a hegyekben.

Minden évben elmegyünk a párommal, üdülni egy pár napra. Ezzel ugye nem vagyok egyedül ? De azzal hogy ilyenkor mindig elviszem, a legújabb saját készítésű késem, vagy bicskámat, már leszűkítettem a kört pár emeberre. Ez az évek alatt a szokásommá vált. Az idén Bélapátfalvát céloztuk meg. Egészen pontosan a Bél-Kő túrát szerettük volna megcsinálni, és egy kicsit szerettünk volna bóklászni, csatangolni a Bél-Kő elhagyott mészkőbányában. Voltunk már ott, de most nem csak keresztülmentünk rajta. Hihetetlen, hogy az ember mire képes, ha gépek segítik. Úgy átváltoztatja, semmi perc alatt a környezetét, hogy az még távolról is látszani fog. Felejthetetlen élmény kavirnyázni  a sistagon, ott fönt, miközben kövek sziklák veszik körbe, mindenfelé az ember fiát. 

De térjünk vissza a hegyről a bicskára.  Nagyon szeretem azokat a bicskákat, aminél úgy érzi az ember, hogy van a kezében valami. Egy szóval nehezek. Ha egy bicskának, fém a markolata, akkor minden bizonnyal elönti ez az érzés. Az én bicskámnak, aszfaltvágó tárcsa az alapanyaga. Még az éppen hogy fúrható kategória, az acélok között. Ja, és rettentően szívós, és rugalmas. Na ezekhez a tulajdonságokat kihasználva, framelock zár szerkezetet készítettem a BoBonak. Ez ugye csak annyit jelent, hogy a keresztzárat magából a markolat anyagáből, elvékonyítással alakítottam ki. A pengét pedig a szokásos 1.4116 acélból készítettem el. Már a rajzon is imádtam a formáját, de amikor elkészült, nem tudtam betelni, egy darabig vele. Annyira egyszerű, és mégis van benne valami, ami egyszerűen magával ragadja az embert.  Nem bírtam megállni, és egy kicsit feldíszítettem. Teljesen egyértelmű, hogy egy kínai leves receptjét gavíroztam bele. A leves amit régen ettem hasonló hangzású volt, mint ahogy én neveztem el. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy eljutottunk oda ahova szerettünk volna, és én elkészítettem azt amit szerettem volna. Higgyétek el, hogy néha ennyi is elég a boldogsághoz.