Helle Fire...ávágy sült márkolát, főtt báknivál.

Nincs á kláviátúrámon most á betű vessző nélkül ! Ezért írok ázvá. Már nágyon vártám á szábádságot. Csák egy kicsit  kirándulni á szábádbán, és kikápcsolódni. Erre vágytám. De előtte még készítettem egy kis kést, méghozzá olyán álápányágokból, ámit más kidobott volná. Áz egyik álkátrész Degutól került hozzám, egy Helle Nying kiskés személyében. Utólgos engedelmével, lekáptám rólá á nyírfá márkolátot. Helyette áz egyik vásárlóm áltál behozott megégett, ismeretlen fájtájú fát hásználtám. Ásszem válámi bútorláb lehetett fénykorábán. Á penge hegyét és élét átcsiszoltám, mert elég nyűttes volt.

Á báknikát pedig á márhálábszárcsont levesből hálásztám ki. Kicsit repedt, kicsit törött, de áz enyém. Áz se számít hogy egy kicsit hányáttesős lett á penge, mert pont így áll kézre. Ázt meg kimondottán imádom, hogy minden álkátrésze máshonnán ván. Á túrázásáink álátt, volt álkálmám kipróbálni. Enni és gyújtóst készíteni tökéletes. Úgy vágtá á bükkfát, hogy áz válámi csudá ! Tudjá ázt ámit egy ilyen kicsike késtől el lehet várni. Imádom és kész. Ákárom mondáni KÉS !

Locust & Merbau.

Mikor van egy kis szabadidőm, általában papírt, és ceruzát veszek elő. Mi mást is rajzolnék, ha nem kést. Odáig fajult a dolog, hogy simán 30 évre való késterv van már az íróasztalban, a fiókban, és a polcomon. Mikor lerajzolok valamit két dimenzióban, az csak egy forma, de a fejemben már el is képzelem " háromdében " és texturálva. Ebben az esetben is tudtam hogy sötét színű lesz a markolat közepe, és világos a két vége.Ja, és hogy kovácsolt lesz a pengéje. Ezer szerencse, hogy barátomnak nevezhetem Berényi Sanyit, hiszen így néha nagyon " fincsi " anyagokhoz juthatok hozzá.

jelen esetben egy S80 jelű acélhoz. Ha jól tudom, ilyen anyagot sokan szívesen használnak damaszkolásnál. Én csak annyit vettem észre a csiszolásnál, hogy borzasztó sűrű szikraesőt produkált. Új dologgal is próbálkoztam ennél a késnél. méghozzá a magasan felcsiszolt skandináv éllel. Ilyen szívós alapanyagnál meg mertem tenni, mert így is fogja tartani az élét. Remélem ! Mondjuk az edzésnél kicsit feszült voltam, mert sehogy sem sikerült elérnem a narancs színt. Csak vöröslött, de azt nagyon. Kellene már egy jó kis edzőterem. De az nem két forint.

Úgyhogy maradnak a jól bevált gázlángos, vagy a faszenes-hajszárítós megoldások. Na de a fa megmunkálásnál is akadtak furcsaságok. A merbau repedt volt, a fehér akác pedig a legkisebb csiszoló szalaghoz való érintésre, megégéssel reagált.De nem is én volnék ha emiatt abba hagytam volna késkészítést. A repedést kitömítettem, a csiszolást pedig kézzel folytattam tovább. Így már működött a dolog. Az én kis tenyeremhez képest kicsit nagyra sikeredett a markolat, de majd készítek egy kisebbet is. Mert nagyon tetszik, ez a forma. Jóleső érzés azon az úton haladni, aminek a végén...............talán.................én is fel tudok mutatni egy használható, vagy éppenséggel csak egy szemrevaló kést. Tudom ám hogy min múlik az egész. Az alázaton ! Nálam minden késnél elhangzik három szó a végén. Tisztellek, használlak, szeretlek. És közben mindig mosoly van az arcomon ! A többi pedig..............közönséges kofalárma ! 

Mor-A-Gancs.

Nagy szükségét éreztem egy nagyon kis késnek. Mindig is kedveltem a Mora szénacél pengéit. A markolatát már kevésbé. Egyértelmű tehát ( a mai világban, legalább is ) készítek egy olyat, ami már jobban megfelel a ( túlzottan nem kifinomult ) ízlésemnek. Az agancsok természetes íve, mindig is lenyűgözött. A feladat adott, és az alapanyagok is. Csak át kell fúrni a szivacsos részt az agancsban, és ki kell reszelni, két csontdarabban a markolattüske helyét. Sima ügy ! Semmi extra, mert inkább a praktikum, mint az esztétika, ami számít egy mindennapi kiskésnél. Szívesebben hámozok egy ilyennel krumplit, mint az arra szakosodott, speciális eszközzel. Elkészíteni nem volt nagy ördöngösség, de hajdanán az eleinknek sem okozott gondot. Régen ugyanis, általában ilyen egyszerű nyélbütéses késeket használtak. Tudom, mert mondta az egyik haverom, aki sűrűn szokott időutazni. Azt mondja nem kell más, csak kellő mennyiségű alkohol, meg egy tér amit meg kell hajlítani. Én hiszek neki, hiszen többször megesett vele, hogy napokra eltűnt. Utána mindig teli volt történetekkel. Egyszer nekem is ki kellene próbálnom. De addig is több tervet szövök, mert viszket már a tenyerem, hogy egy igazi fajin kést csinálhassak. Ma már neki is láttam egy puukkoprojektnek. Ma elkészítettem a pengét, és meg is hőkezeltem. Jövő héten meg a markolat csiszolásának állok neki.

Urban I.M.R.E.

 Akkor most ez hogy is van ? Mindjárt elmagyarázom. Szóval. Nincs annál jobb dolog, amikor az ember kihívás elé kerül. Inspirál a dolog, de nem kicsit. Ez a kés ugyanis fogadásból készült. Aki fogadott velem, kikötötte, hogy használható mentőkés kell neki, mert egy pár óra múlva utazik indonézia valamelyik kis szigetére, ahol sérülteket kell ellátnia. Többek között. Mert ha kell, akkor fiókot, szekrényajtót kifeszíteni, és/vagy csapdát készíteni, kötelet vágni.......stb.......stb........na, ezekre kellene. Ja, és kicsi legyen, mert bozótvágója, az van neki. Agyaltam kb. 3 másodpercet, és mondtam hogy ÓÓÓKÉÉÉ ! Egy óra múlva jöhetsz érte. Ebben a három másodpercben három dolgot döntöttem el. Birkaláb hegye lesz a pengének. Gyalukésből lesz. És bőrrel lesz bebandázsolva a markolata. Nosza neki is láttam. Véleményem szerint a V-re való csiszolás felettébb egyszerű munka, ha a kés hegye felé nem kell szöget változtatni. A birkaláb hegyű kések pedig pont ilyenek. Csak elhúzza az ember a csiszoló szalag előtt egy pár(?)szor, és már kész is a levezető él. Már csak valami szép íves formát kellett adni a tenyér, és a hegy felőli részen, és kész is volt a fémmunka. Ekkor kb. fél óránál tartottam. Gyorsan bebandázsoltam egy kis vixos bőrszíjjal, és késznek nyilvánítottam a projektet. Gyakorlatias ember lévén kipróbáltam, és arra jutottam, hogy hiányzik róla valami. Az ujjtámasz ! Mivel a kés igen kicsi, mindössze 160 mm ( 80 mm a penge, 80mm a markolat ) ezért négy nagy, de csak jelzés értékű ujjtámaszt csiszoltam a pengehátra. de még evvel együtt is benne voltam a kikötött egy órába. Na de az élet kegyetlen..................mert az illető telefonált, hogy már úton van a reptér felé, és ne haragudjak hogy nem tud jönni a késért. Én senkire nem haragszom. Sőt örülök neki, hogy megmutatta azt az oldalamat, hogy ha kell, egy óra alatt kést tudok készíteni. Ilyen ember az is akiről elneveztem. Minden problémát megold, és orvosol. Ráadásul kellőképpen sokoldalú, és mindenek előtt, jó ember. De nem dicsérem, mert ezeket ő is tudja.Nagy ráértemben, rájöttem, hogy nem is rossz a név, mert lehet játszani vele. Miszenint: Urban=városi........In=ban.......Medical=orvosi.......Rescue=mentő........Emergency=vészhelyzet. Tehát e kés tisztességes neve: Városbanorvosimentővészhelyzet. Na ! Ez van annyira nyakatekert mint néhány mai tengerentúli dalszöveg. De nekem tetszik. Majd meglátom mi lesz a sorsa. De annyi biztos, hogy nem hagyom a polcon heverni.

Villisika, avagy vadkan(ok) a Bükkben.

Hol volt, hol nem volt, egy hosszú hétvége. Történt ezen a hétvégén, hogy két alföldi legény felkerekedett, és meglátogatta a Magyarország kevésbé lapos részét. Pontosabban a Bükköt. A terv az volt hogy, két nap alatt átgyalogolunk Szarvaskőről.........Szilvásváradra. Ez kb. 18 kilométert jelent. Első nap valahol Bélapátfalva környékén letáborozunk, és másnap indulunk tovább. Szép terv. El is indultunk. Mosollyal az arcunkon. Na ez hamar lefagyott a hőség ellenére. Mivel egyikőnk sem fiatal már, az első 500 méteren, csak kétszer kaptunk Szívinfarktust, és az agyunk is dobogott. Azt hiszem bemelegítés nélkül, csak erre számíthat az ember. Vagy valami hasonlóra. Szóval az bemelegítő gyakorlat után, már a következő domb sem okozott gondot. Aztán már a többi sem. Mentünk tökön, paszulyon keresztül a nap végéig. Szigorúan ügyelve arra hogy csak a hegygerincen menjünk. Még Zeusz is csak alulról láthatott minket. Ráadásul notórikusan kerültük a turista útvonalakat. Erdőt akartunk látni, s nem embereket. Volt is erdő, de az nagyon zöld volt, és ez mindkettőnkre nyugtatólag hatott. Elkezdtük élvezni a TPK túrát. Nem csigázok senkit, inkább elárulom.

Mi, egy nap alatt tettük meg a távot, és a 18 kilométerből is 36-ot csináltunk. Mert az utolsó útelágazásnál egy vargabetűs utat választottunk. Este felzabáltunk mindent a hátizsákból, és a hálózsákjainkban, jóízűt aludtunk a szabadban. Na de ennyit a túráról ! A késről is illenék egy pár szót szólnom. Csak annyit mondanék, hogy a Villisika, a Jaakkina nagy testvére. Ugyanúgy is készült. Sőt az alapanyagokat is ugyanonnan szereztem be. De most nem egy ünneplős puukkót akartam összehozni, hanem egy tenyérbe simulós markolatú, és elnyűhetetlen pengével rendelkező munkakést.  Azt hiszem ez sikerült is. Ráadásul meg lettem dicsérve, mert most, szokásomtól eltérően, igencsak nagyra ( 127 mm ) készítettem a markolatot. Tehát Hobbitok, és Ogrék is egyaránt használhatnák. A 95 mm hosszú Lauri Skinner penge pedig a maga hatvanvalahány Rockwelljével pedig több mint elégséges, szinte minden szokásos késes feladatra. A lényeg az hogy szépen mutat a rajzos nyír, a szénacél pengével, és az agancs kézvédőkkel. De az i-re a pontot, a vadkanos kitűzővel tettem fel. Azt meg gondolni se mertem, hogy Soma Komám ennyire előre látó, hogy már évekkel ezelőtt tokot készített neki. Kedvemre való kés lett tokától bokáig, annyi szent. A túra is elnyerte a tetszésemet. A kettő együtt pedig életre szóló emlék fog maradni számomra.

BeDeCo, avagy kakaó a szabadban.

Elkészült végre az én első kovácsolt késem is. Rég óta vágytam már rá. Apró megszakításokkal, már úgy.........gyerekkorom óta. Jó ez a 2014-es esztendő ! Na de inkább arról írok, hogy miért lett BeDeCo a késem neve. Kezdjük azzal, hogy Berényi Sanyi kovácsolta a pengét. Innen a Be. Degu becenévre hallgató, és messze északon lakó barátomtól pedig a markolatnak valót kaptam. Innen a De. Végül pedig Cocobolo nevű egzótából lett elkészítve a markolat. Innen a Co. Ennyit a névadásról. Na de ami miatt végképp büszke vagyok az az, hogy úgy sikerült megedzenem a pengét, hogy egybe maradt a három réteg a pengében. Az úgynevezett differenciált edzési technikát alkalmaztam. Magyarul.............narancsszínűig felhevítettem a pengét.............majd csak a levezető élet merítettem bele a hűtésre szolgáló olajba. Így a középső M1 acél kellőképpen megedződhetett. A laminált penge külső részéül szolgáló 51CRV4 acél pedig szépen lassan lehűlve, tenni fogja a dolgát. Megtámasztja, és megvédi a középső, nagyon éltartó acélt. Ráadásul a torziós hatásokkal ( feszítés, csavarás ) szemben is jobban ellen fog állni. Amit viszont nem tudtam megoldani, az az hogy láthatóvá tegyem a kétfajta fémet. Ha lesz majd nekem is Vas-Kloridom ( FeCl3 ) akkor még egy képet fogok készíteni a gyorsmaratás után. Akkor lesz igazán látványos a laminált penge, mert különböző képpen viselkedik a a kétfajta anyag. Lesz majd benne egy sötétszürke hullám, ahol a két réteg találkozik. Addig is élvezem hogy már nekem is van kovácsolt késem. Viszem is magammal, ha a szabadba megyek.  

Így készül a BeDeCo !

Az egész itt kezdődött......Üllő Bikánál. A terv az.......hogy három acél egybe forrjon.

A nagy Manitu segítségével a tűz is lángra lobbant a kovács műhelyben.

És ímé az elképzelés. Két acél közé tegyünk egy harmadikat. Mondjuk 51CRV4 közé M1-et !

Felizzanak a kedélyek, és az acélok is. A versenyzők még most haboznak egy kicsit.

A küzdelemben részt vesz a messze földön híres Bórax is. Nem összetévesztendő a többi pár betűs fehér porral !

Néhány ( szolidnak semmiképpen nem mondható ) kalapácsütés Berényi Sanyi szakavatott kezei által.

No meg az ő gépesített kovács társa által is, és egybeforr a három réteg.

Először a markolattüskét alakítjuk ki. De azt a lentebb lévő képen láthatjuk !

Másodszor pedig a penge hozzávetőleges formáját kalapáljuk ki. Ezt meg az előző képen figyelhetjük meg !

Hát ez lett belőle. Egy háromrétegű laminált penge. Mellette pedig a leendő markolata.

S hogy ebből mi lesz ? Ha mindent jól csinálok, akkor egy kovácsolt pengés Puukko.

Minden esetre a Punisher nekilát, és nekiáll büntetni. A végeredmény pedig kb. két hét múlva lesz látható.

Húsvéti tojás......alakú kés.

Zöld erdőben vótam......berúgott a nyuszi, de most már jóvan. Boldog húsvéti ünnepeket kívánok mindenkinek. Pont egy hosszú hétvégére való munkát adott nekem ez a kis kés. Annyit kellett reszelni rajta, mint három nagy késen. Pedig az alap meg volt, hiszen az egyik barátom lepett meg egy szépen körbe vágott acél darabbal. Illőképpen megköszöntem neki, és gyorsan beazonosítottam. La Griff !!! Lyukak nélkül. Lesz vele dolgom annyi biztos. Az első fúrás után gyakorlatilag ezt a megjegyzést, kellőképpen helytállónak találtam. Ugyanis az alapanyag nem volt gyenge. Böhler N690 az anyag becsületes neve. Állítólag könnyen megmunkálható. Hát ja ! Én nem ezt tapasztaltam. A fúró visított, a reszelő csúszott, a csiszolószalag meg csak nyalogatta a fémet. Egy szó mint száz, megküzdöttem vele. De a végeredmény mindenesetre kárpótolt. Lett egy kézreálló, szuper anyagból készült ................nyakkésem. A főnököm pedig alapanyagot, és szabadidőt nem sajnálva..........kydex tokot készített neki. Így már tökéletes. Zsinórt a lyukakba, és mehet a nyakamba. A többit pedig bízzuk az időre.

Kispocok, és a kétkilós cipó.

Messze, messze régen, egy közeli galaxisban, született egy kis pocok. Nem volt nagy, inkább kicsi. De mindezek ellenére igen erős. Sorsa már a születésekor eldőlt, még a Pisai ferde torony előtt. Nyúzó lett a foglalkozása, hiszen már ránézésre is elég nyúzottnak tűnt. Munkáját remekül végezte, és a gazdája is meg volt vele elégedve. Genetikailag Sváb felmenőkkel büszkélkedhet. Méghozzá a Böhler családból származott. Ő a N-hatszázkilencvenedik a sorban. Jólöltözött volt mert mogyoró színű ruhát kapott. Ez a mese róla fog szólni.

 Kispocok, és a kétkilós cipó.

Az üveghegyen is túl, ott ahol a Kurt...a Russel farkú malac túr, lakott a kispocok. Egyik reggel fölkelt, és kinyitotta a szemét, a kis szemét. De csak ennyi jött ki a száján: -Hú de qurva messze lakok mindenkitől ! Evvel egy időben vissza is aludt. De egy pár pillanat múlva kipattant a szeme, ( aztán rutinosan visszanyomta a szemgödrébe ) mert olyat látott amilyet még eddig soha. A lakás, jobbanmondva a rakása előtt ott díszelgett egy cipó ! Köztudomású, hogy a cipót minden pocok szereti.

Van is róla egy mondás, hogy pislog, mint pocok a cipón. Gyorsan elővette az új " Ájfón telefonját " És önkioldó nélkül kattintott egy pár képet magáról. Csak hogy este legyen mit fölrakni a, mit ettem ma vacsorára mappába, a Félszbukkon. Na de aztán nekilátott, hogy egyen is belőle. Kerülgette, nézegette, hogy is foghatna hozzá. De be kellett látni a ez a cipó túl nagy falat számára. Magába roskadt, majd egy tuskóra rogyott, és pityeregni kezdett. Bárcsak jönne valaki aki segítene nekem ! Fejezte ki óhajtó mondattal magát, a szomorú állatka. Imája meghallgattatott mert csodák csodájára arra tévedt a mesebeli szépségű I'll Dee Cho királykisasszony. Ő az aki mindenkin segít. Ha baj van............ha nincs, akkor is. Kezébe fogta, és megsimogatta.........aaa.........kispockot. -Használd a fejedet, és az éles eszedet te kis butus ! Mondta. De az oktalan kis állat semmit sem értett az egészből, és csak pislogott...........ahogy a mondásban. -Jajj, kétszáz tőled a vérképem ! Fakadt ki I'll Dee Cho. -Most az egyszer megmutatom, hogy kell ezt csinálni. Majd gyakorlott apró mozdulatokkal, tökéletes vektorszámítások után szétkapta a kívűl kemény, de belül " omlóóósz " kenyeret. Volt ám ööm, meg bodottá ! Mosolygós arcal láttak neki a fejedelmi lakomának. Be is pakolták az utolsó morzsáig. Úgy is mondhatnám, nyakig ették magukat. Mire végeztek vele, be is esteledett. A kispocok megkérte, a királykisasszonyt hogy aludjon vele kint a gyepen. De ő felmutatott az ég és a föld közé, pont 7,5 fokban.......és csak ennyit mondott: -Nézd csak, ott lakom a negyediken.........és elindult haza. Kb. tíz perc múlva mindketten ( de külön-külön ) lezuhanyoztak, és bedőltek az ágyukba. -Ez egy szép nap volt ! Mondák szinte egyszerre, majd álomra hajtották fejüket. Álmukban se adósságuk, se hitelük nem volt, csak egy kétkilós cipójuk. De annak is örültek, és boldogok voltak.

Itt a pockos mese vége, te meg aludj már el végre !       

Mora Pimpőke.

Ez most egy végtelenül rövid bejegyzés lesz. Imádom a szénacél pengés késeket. Többek közt a Mora késeket. Olcsók és jók. Mondhatnám hogy tucatkések, de már nem így van. Hiszen alig lehet kapni őket. Na de van egy jó akaród, akkor könnyű dolgod van. Megkéred hogy cserélje el veled........mondjuk az egyik............vagy a másik késedre. Ennyi. Aztán már azt teszel vele, amit csak akarsz. Akár bőrgyűrűsre is elkészítheted a markolatát, csak meg kell hosszabbítani valahogy a rövidke markolattüskét. Én simán egy darabka 8 mm-es csövet " céóztattam " rá a kollégámmal. Aztán már csak két baknit kellett szerkesztenem..............őőő mondjuk .............marhalábszár csontból !  Azért itt egy kicsit trükköztem, mert a fölsőt a pengén, és nem a tüskén keresztül húztam. A páromtól kaptam egy multifunkciós kisgépet ( Köszönöm szépen !!! ) amivel gyerekjáték volt kialakítani a tüske, akarom mondani a penge helyét. Két fajta bőrből kockákat vágtam, és 3 éve lejárt fehér faragasztóval ( kb. olyan állaga, és szaga volt,mint a hatnapos túrónak ) összeragasztottam. Majd egy pár nappal később formára csiszoltam. Kézre állóbbra mint amilyen az eredeti lapított szilvaforma volt. Ja, és a pengén csak a levezetőélt políroztam csak meg, mert még mindig tetszik az a patina, amit az előző gazdájánál kapott.

Toxic bear...a mérgező medve.

Volt egyszer egy Medve törzs. Félúton a nagyon vadon, és a négyszögletes kerek erdő között. Túl az Óperencián, aztán át egyenesen  Középföldén, és Mici Mackó házától még kb. 8,5 kilométerre. Itt tengődtek-lengődtek a macisok. Volt nekik mindenük, amire csak szükségük lehetett. Például 51CRV4-es lapos acéljuk. Ennélkül ugyanis egy tapodtat se mozdultak a vigvamjukból. No meg volt nekik műgyantájuk is. Olyan szerencsések voltak hogy egy műgyanta patak, pont 3,14 kőhajításnyira volt. Ha valakit elvittek egy körre, az hozott is egy vödörrel mindig.
Ami viszont gondot okozott nekik, az a neon zöld farmergatya. Sokat vártak rá hogy arra kóboroljon valaki ilyen színű nadrágban. Egyszer viszont a sors arra vetett egy magányos lovast aki pont ilyet viselt, igaz hogy pecsétesen. De ezzel egy időben a sorsa is megpecsételődött. Leszaggatták róla, és 3,14-csán rugták, hagy menjen Money-two hírével. A lovat meg megtartották maguknak. Vagy megették ? Már nem emlékszem. A lényeg az hogy minden meg volt ahhoz hogy össze tudjanak ütni egy skalpoló alkalmatosságot. Mert eddig nem volt nekik. Riasztották Chi Sho Lo-t, a törzsi késkészítőt. Aki azonnal neki is látott a munkának. Mivel szakirányú végzettsége nem volt, hallgatott az ösztöneire, és a tapasztalatára. A farmerból és a műgyantából micartát készített, amit konvektor híján, tűz fölé függesztett. De csak azért hogy jó kemény legyen. Az acélt pedig egy furcsa szalaggal csiszolgatta, amelyiken apró kis kemény kövecskék voltak. Mi kor evvel végzett, megidézte a szellemeket, és kérte hogy az acélt is keményítsék meg. Az egyik B. S. nevű szellem meg is jelent. Mondta: -Hétfőn hozom ! Chi Sho Lo ugyan nem tudta mi az a hétfő, de bízott a szellemben. Aludt néhányat és egyszer csak, láss csodát............ hétfő lett. Ahhha ! A hétfő az a nap, amikor visszahozzák a késed ! Ráadásul a penge meg volt " konvexesítve " de nagyon szépen. Ilyet csak azok tudnak készíteni akik közel állnak az égiekhez. Ismét tanult valamit. Akarom mondani, majd ő is szeretné megtanulni ezt a varázslatot, mert tudja hogy, ha konvex.........akkor az csak jó lehet. Ripp-ropp elkészült a késsel. De miközben készítette, majdnem kiköpte a tüdejét. Ugyanis a markolat csiszolásánál nem használt védőfölszerelést. Se bőrharisnyát, se mokaszint, de még respirátort sem viselt. Egy életre megjegyezte, és ezt a hibát nem is fogja többé elkövetni. Na de túlélte, és elvitte a medve-tanácshoz, ( akik akkor a Fe-Ho-Va nevezetű, éves nagy tanácskozáson voltak ) hogy áldásukat adják a késre. -Ez még nincs kész ! Mondta az legsoványabb, de annál magasabb szemüveges medve. -Mindent csak lépésről lépésre. Nem lehet lépéseket kihagyni. És közben mosolygott. Chi Sho Lo viszont boldog volt mert találkozhatott a Fő-fő medvékkel. Hazatért, és kijavította a hibáit. Azóta minden törzstag boldogan veszi kézbe, és örömmel használja a Mérgező Medvét. Kivéve a nagy mancsúak. Mert az én mancsomra készült.

AMA-cord, az aszimmetrikus kés.

Nincs egyszerűbb dolog a világon a késkészítésnél. Csak veszünk egy darabka acélt, amiről eltávolítjuk a fölösleget. Ennyi, és kész a kés. Jó, egy kicsit leegyszerűsítettem, de tényleg nem bonyolultabb ennél. Főleg ilyen időben. Különben meg úgy szoktam eldönteni hogy késezek e, hogy bele nyúlok a vízbe, amiben a csiszolás során felmelegedett munkadarabot szoktam hűteni. Ha be van fagyva akkor nem igazán alkalmas a hőfok késezéshez. De most nem volt. Csak egy vékony réteg volt rajta. Azt meg simán átütöttem egy sto-uchival. A minap elgondolkodtam rajta, hogy hogy tudna vágni egy aszimmetrikus levezetőéllel rendelkező kés.

 Gyorsan papírra vetettem az elképzelésemet, és epekedve vártam hogy mi lesz az eredmény. Nagyjából egy óra alatt ( egy huzamban kb. ennyit bírtam ki egyenesedett talppal, a jéghideg betonon, mert utána ökölbe szorult a talpam ) kiviteleztem az elképzelésemet. Igen hülyén nézett ki de tartottam a magam a tervhez. Gyors edzés után, ami narancsig való hevítést jelent, gázlángon, hóbahűtéssel kombinálva, már alig vártam hogy megélezhessem. Majd el felejtettem az alapanyag, 51CRV4 névre hallgató, és 3 mm vastag acél volt. Tökéletesen alkalmas késkészítéshez, és visszafogott áron lehet hozzájutni. Na de milyen legyen a markolata ? Erre nálam a mai napig a zsinórozás a leggyorsabb megoldás. Erre polip-ropi-lén szárító kötelet alkalmaztam. Innen született a neve is. A varázslatos " patyiződ " színe pedig a én szépérzékemet dicséri. Beleszerettem első pillantásra.

Na de nem is ez a lényeg, hanem az hogy hogy vág a AMA-cord ? Jelentem ugyanúgy mint a többi kés. Az egyedüli észlelhető változás a szimmetrikus késekkel szemben a faragásnál mutatkozott meg, de ott szem túl szignifikánsan. Viszont úgy döntöttem hogy valamikor ki fogom próbálni az úgynevezett véső formájú élezést. Tehát csak az egyik oldalon fogok levezetőélet készíteni. Ott azért szerintem már lesznek meglepetések számomra is. Mindettől függetlenül tapasztalatszerzésnek, és időtöltésnek is tökéletes volt, e kis zsinóros kés elkészítése. Nagyon remélem ki tudok még fogni néhány enyhébb napot még a télen, mert sok elképzelésem van még amit meg szeretnék valósítani, még mielőtt az időskori demencia ki nem törölné a agyamból az ötleteimet.

B.B.

Megkezdtük hát az új esztendőt, reménykedtünk....de a rezsink így is megnőtt. Élvezzük a januári meleget, aki teheti, az a szabadba tereget. Nem sírunk, hanem nevetünk, hisz ez a legjobb amit tehetünk. Asszem én sem változtam semmit, a rímekből nem írok többet, csak ennyit. Hát szervusztok késesek ! Remélem mindenkinek úgy teltek az ünnepek ahogy szerette volna. Az enyém igen. Örültem neki hogy egy kicsit pihenhettem. De.............már majd meg evett a fene, hogy egy kicsit a műhelyemben matat-hassak. Amint az alábbi képek mutatják, sikerült is.

De hogy méltóképpen kezdjem az évet, úgy döntöttem a Berényi Sanyitól, ajándékba kapott pengét fogom fölmarkolatozni, benyelezni, esetleg megmókolni. A lehető legegyszerűbb megoldást preferáltam. Ami annyit tesz, hogy két kellőképpen kireszelt laposvas darabkát kineveztem bakninak. Két bükkfa lapot pedig markolatnak. Kialakítottam benne a markolattüske helyét, és összeragasztottam őket. Egybecsiszoltam a fát a fémmel, majd nekiláttam egy kicsit reszelni. Csak annyit, hogy a bőr egy szintben tudjon lenni a baknival. Na az így keletkezett részre képzeltem el a varrószíjas, körbetekerős megoldást. Ugye nem is olyan bonyolult. A végeredmény pedig egy ovális, lapított hordó ( hi-hi-hi ) alakú, és igencsak kézbe illő markolat lett. Ja, és még véletlenül sem csúszkál a kezemben, mert a a szíj szélei nem engedik. Így még az ujjvédőt sem hiányolom.................ja és nem is nagyon szeretem a puukkónál. Na végre ! Hínnye de jó leírni újra hogy puukko ! Puuukkkóóó ! Imádom ezeket az egyszerű, de nagyszerű késeket. Na de ez kés nem jöhetett volna létre, ha Sándortól nem kapom meg a pengét, ami N678 minőségű acélból készült. Ja, de ez látszik is a képen. Jól van na.............csak örülök hogy megint késezhettem egy kicsit. 

Ami az AMA szórásból kimaradt.

 Az idén is több olyan kést készítettem, ami nem került publikálásra. Mindettől függetlenül, imádom őket. Mert csodálatos órákat töltöttem készítésükkel. Én ezért a pár órányi boldogságért csinálom az egészet.

 Elkés(z)ítettem például többek között a Pörc-ölőt. Egy régi Pátria gyártmányú evőkésből.

 Ráadásul két változat is készült belőle. Ennél meg kimondottan " rusztikusra " akartam venni a figurát.

Ez utóbbi, házi készítésű, neon zöld cashcarta markolatot kapott. Imádok vele enni a szüleimnél.

 Vagy itt van egy másik projekt. A gazdájának csak annyi volt a problémája, hogy nem állt a kezére egyik halef sem. Pedig nagyon fajinak.
Mi sem egyszerűbb ennél, mint kicsit ergonomikusabbá, illetve jobban foghatóvá tenni egy-két kést.

 Nem kell hozzá semmi egy fadarabon, és némi fantázián kívül. Legfeljebb néhány kézi szerszám. A többi, megy mint az ágyba.....reggelizés. 

Noha egyszerűnek tűnik, első ránézésre, az elkészítése már igényel néhány trükköt. Például a dupla fürészlapos technikát. Csak azért, hogy a tenyérbe simuló rész egybe maradjon.

 A végeredmény pedig elnyerte a gazdája tetszését, és a mai napig bőszen használja. A baromfi, és a lábasjószág őszinte bánatára.

Vagy itt van a párom kiskése. Csöppnyi ( de annál dolgosabb ) kezéhez készült egy régi kopott, Stainless steel " márkájú " késből. Vele lenni nagyon jó dolog mindennap. Most a páromra gondolok. És jó látni szinte minden nap a kezében.............most meg a késre gondolok.

Néha szebb dolgok is kikerülnek a kezeim közül. Mondjuk a Piszkált Fiskars II markolatára nagyon büszke vagyok !

És végül de nem utolsósorban, az egyik a hamvában holt ötleteim közül. Nem igazán okos dolog sugárirányban vágott fát feszegetni.

De semmi nem szegi kedvemet. Töretlen, és feltétel nélküli szeretettel, tovább készítem a késeimet. Ja........... és ezúton kívánok minden kedves olvasómnak, késbarátnak, boldog, áldott ünnepeket. No meg, boldog új évet !