Brownie, de nem süti.

 Van az életemben, sok fontosabb dolog, mint a késkészítés. Ezen dolgok, mindent felülírnak. Legyen annyi elég, hogy az egészség a legfontosabb...... mind közül. Ha az megvan, utána jöhet bármi. Ha például az ember fia jól érzi magát, akkor néha, süteményt készít. Mert ugye az tele van, olyan, boldogságot okozó endor...izékkel. Az igazi finom sütik, viszont csak akkor születnek, ha követjük a jól bevált recepteket. Így van ez a késkészítésnél is. Történt egyszer késztetést éreztem, hogy Brownie-t készítsek. Íme a receptje !

 

 Zárójelbenjegyzemcsakmeg  (((( Nem is oly régen, készítettem egy Loweless stílusú, kis kést. Ekkor döntöttem el, hogy magamnak is készítek egyet. Csak egy kicsit méretesebbet. Olyat amivel a hátizsákjában, magabiztosabban sétál, vagy túrázik az ember. Az előző kés is Böhler N690-es acélból készült. Egy hivatásos késkészítő ( Kunhegyesi ), és vadászboltos barátja ( Pilisi ) jóvoltából, jutottam hozzá, a 3 mm-es vastagságú kés alapanyaghoz. Jó, és hallatlanul értékes emberek mind a ketten, annyi biztos. Ezt le kellett írnom, mert így lesz Jó, a Bownie receptje. )))) Zárójelbezárva.

  A Jól bevált recept szerint. Ha (1) Szép íves vonalakat rajzolsz egy acél darabra. (2) Körbevágod ezeket a vonalakat, lehetőleg kívülről. (3) nagyjából V-re csiszolod az acél  elülső részét. (4) Kifúrod néhány helyen az enyhén elvékonyított hátsó részét. (5) Behasítasz egy reteszacél darabkát, és vele együtt kifúrod a középső részét. (6) Berakod a tűzbe, kb. 800 C° fokra, majd hirtelen lehűtöd olajban. (7) Berakod a sütőbe 200 C° fokra egy órácskára. (8) Megtisztítod. (9) Két tetszőleges, de kemény markolatanyagot rögzítesz ( én a bakelitet választottam a színe miatt) , némi ragasztó, és egy pár szegecs segítségével. (10) Ezek után az egész, ragasztótól csöpögő, nem kicsit szögletes dolgot hagyod pihenni egy éjszakán át. (11) Másnap legömbölyíted a a sarkos részeket a kész (KÉS) süteményen.........akkor te mindent megtettél annak érdekében hogy a kezedben lévő dolog boldogsághormont termeltessen a testeddel. Ha nem indul meg a nyálelválasztásod akkor megdíszítheted még némi extra bőr tokkal, vagy csak simán szórhatsz rá porcukrot. A lényeg az hogy azt érezd, hogy fincsi dolgot készítettél.

Chupacabra...

 Ejtsd: kupak-árbra. De csak azért így, mert kupakokból készült a markolat, és nonfiguratív ábrák vannak benne. Ennyi elég is lesz a nyelvújításból. A lényeg az, hogy ehhez volt kedvem. Már hogy, bohóckodjak egy kicsit. Nem k ell mindent véresen komolyan venni. Talán csak a hurkát. Azt mondta egy bölcs ember ( Jane Seymour ) Úgy kell élned életed minden egyes napját, hogy a legjobban érezd magad a bőrödben. És hogy ha holnap vége mindennek, akkor is elégedett légy magaddal.

Úgy kell élned életed minden egyes napját, hogy a legjobban érezd magad a bőrödben. És hogy ha holnap vége mindennek, akkor is elégedett légy magaddal. ............Ja, és csak egyszer élünk. Ezt megmondták a reinkarnációs tanfolyamon.

Igaza van. Ma, mint minden nap, busszal jöttem haza. A szokásos dolgokat láttam. Tíz emberből tíz panaszkodott. Egyszer csak, megmagyarázhatatlan okokból, a zsigereimben éreztem a veszélyt. De itt is csak a szokásos dolog történt. Két bazi nagy fékezés. Buszos is, BMW-s is nyikorgó gumikkal állt meg. De az élet ment tovább. Mi lett volna ha ? A tiz ember úgy távozott volna, hogy élete utolsó perceiben ( is ) panaszkodott. Én hülye meg úgy, hogy őket figyelem. Máskor, játszani ( telefonon, természetesen ) vagy tervezni szoktam.

Az egyik ilyen tervem az volt, hogy piros színű kupakokból készítek markolatot, egy jobb napokat látott, régi, gyári késnek. Pár hónap alatt össze is gyűlt annyi, hogy megvalósíthattam, e tervemet. Tudom, megnézhettem volna néhány videót a YouTube-on, és akkor jobban sikerült volna. De nem ez volt a célom. Hanem az, hogy bohóckodhassak egyet. Hát ez lett az eredménye. És én így is büszke vagyok rá. Holnap ugyan nem lesz vége mindennek. De én megtettem amit megtehettem, és MA is elégedett vagyok magammal. Ja, és a neve onnan jött, hogy a chupacabra sem valami gyönyörűség, hanem egy ........olyan.......na pont ilyen mint ez a markolat.

Kés a kalapba --------> __("")__

 Avagy.....csak elkészült.....pedig nem bíztam benne. Kész csoda ez a mondat tőlem, mert 93' óta agy-kontrollozom, és a abban a a pozitív hozzáállás a dolgok mozgatórugója. Az előző bejegyzésemben, ezt képekben is megmutattam nektek.De ha az ember fia hisz magában, és ( most jön a lényeg ) más is ( a csoporttársakra gondolok, akik szaktanácsadássál, és lelkesítő szavakkal segítettek ) hisz benne, akkor csak felfelé vezethet az út. Tehát, összeszedtem magam, és újramarkolatoztam a kalapos kést.

 A

A javítás is tele van buktatókkal, és amit egyszer már lecsiszoltál azt nem lehet visszatenni. Tehát tovább csiszolsz, és egyre jobban távolodsz az általad elképzelt kés formától. Aztán rájössz, hogy semmi nincs kőbe vésve. Egy kis változtatás itt, egy kis csiszolás ott, és akkor is .....késnek látszik az, ami a kezedben van. Amikor meg lerakod az asztalra, és észreveszed, hogy milyen szép íve van az él felőli résznek, akkor meg egyenesen örülsz neki, hogy így sikerült a dolog. A recézésről nem is beszélve, ami pont jó helyre került.

Egyszóval....soha ne add fel ! A késkészítés, kitartást igényel. No meg egy másik dolgot, a késztetést . Ezt az érzést úgy hívják, hogy ....úgy viszket a tenyerem, mert kést akarok készíteni. Ha ez meg van akkor sínen vagyok. Csak minden lassan és szépen, ahogy a csiga megy a jégen, úgy érdemes. Minden lépcsőfok fontos, ha ( te is ) el akarsz jutni a következő szintre. Hát ne hagyj ki egyetlen egy lehetőséget sem, ha kés-zítgethetnéked van. Így készült el az én késem is a kalapba(n) ! Július 30-án kisorsolják számomra, hogy ki fogja kapni a késem. Kicsit később pedig megtudom, hogy én kitől kapok kést. Tiszta izgalom, nem ? Addig is gyakorlok még egy kicsit. Mert ha jövőre is lesz egy ilyen játék, hát szeretnék .......kést készíteni a kalapba.

Hogyan ...ne... készítsünk kést !

Ezt a kést a Kés a kalapban nevezetű játék keretében készítettem.

Az alapanyagot Oláh Barna (késes mester ) barátomnak köszönhetem.

Nagy tervezés közepette, fúrtam egy párat. Oda is ahova nem kelett volna.

A panel rögzítés módját is megoldottam ( gondoltam ...naívan ) zsákfuratos, menetesszáras csavarockkal.

Az előző képen ott az első hiba. Azt a furatot ami az ujjvédőt rögzíti, egyszerre kell átfúrni az ujjvédővel.

Kireszeltem a hasítékot, mind a pengében, mind az ujjvégőben.

Próba stifttet raktam bele, és meggyőződtem róla, hogy nem lötyög.

Bejelöltem a középvonalat. 

Nagyjából elkészítettem a levezető élt.

Karcsúsítottam egy kicsit a markolaton. Második hiba....nem eleget.

Faszénen felhevítettem, narancs színű izzásig. Én így hőkezelek. De ti küldjétek el egy szakértőhöz, mert akkor lesz az igazi.

Lehűtöttem fáradtolajban. Csak a penge felőli részét.

Maradékhőn megeresztettem. Ezt is megcsinálja nektek aki a hőkezelést végzi.

Reszelőteszt ( csúszkált a pengén ) finomreszelővel, majd ( ez van a képen ) finomcsiszolás.

Ilyen lett 400-as csiszoló papír után. Ekkor még azt hittem jó úton haladok.

Mások micartának hívják, én textilbakalitnek. Ilyenem van, és kész. Ti inkább vegyetek, eredetit a neten !

Végre felrakhattam a kézvédőt. És elcsiszoltam a rögzítőcsapot is.

Kifúrva minden, és ragasztásra készen.

Érdesítettem a panelokat, és ekkor kellet volna .......kidobnom a csavarokat is. Nem lettek jók. Corby csavart kell használni !

Ettől függetlenül tették a dolgukat és rögzítették a panelokat.

A pillanat amikor rádöbbentem, hogy a menetes szár végei, kifognak látszani. Most már nincs visszaút. 

Lenagyjázva a markolat is.  Kicsit csiszolok rajta, és legömbölyítem.

Íme a végeredmény.....ami bizony.....teli volt hibákkal. Amit egyszer lecsiszoltunk, azt már nem lehet visszatenni.

Leszedtem hát a régi markolatot, és ujraterveztem a rögzítést is.

Hatos csavar, nyolcas hüvellyel, és némi ragasztó. Ez is megfogja a merbau panaelokat.

Ilyen az arcom, amikor reménykedem. hogy ez jobb lesz mint az előző. 

A kontúrozáskor, már nagyságrendekkel elégedettebb vagyok.

A gömbölyítésnél, meg már egyesen ....boldog vagyok.

Még egy kis finomítás, és hézagkitöltés, és azt mondom, hogy már le lehet fényképezni. De ezt majd, csak a következő bejegyzésemben fogjátok meglátni. Hiszen a türelem....ró...illetve.....nálam, kést terem.

Szudajev kése.

 Ki is az a Szudajev ? Tervező mérnök volt, és katona. Mint ember, nem sokat tudunk róla. De mint tervezőmérnök, igencsak maradandót alkotott. A PPSZ43-t, ami egy géppisztoly. Nem rég volt alkalmam, a kezemben fogni, egy hatástalanított példányát. Hogy is fogalmazzak ??? Ilyen egyszerű, de nagyszerű fegyvert ritkán lehet látni. Pont ebben rejlett a nagyszerűsége. Mivel könnyű volt legyártani, ezért nagy számban lehetett előállítani, a II. világháború idején. Többnyire lemezből, lett kialakítva, és némi hegesztés is található benne.

 Egyszóval egyszerű, mint a faék. Úgy gondoltam készítek egy hozzáillő kést, mert a neten sehol sem találtam. Utána néztem, hogy ebben az időben milyen kést használtak az orosz katonák. Aztán úgy döntöttem, az enyém nem olyan lesz.

 Egy markolattüskés kést képzeltem el, amit pár mozdulattal össze lehet rakni, és ugyanígy szét is lehet szedni. Hogy miért ? A háborúban minden szürke ! Az az mindent por fog belepni, és szennyezni. De ha a fegyveredet tisztán tartod, te is életben maradhatsz. Ehhez az szükséges, hogy mindenhova be tudj férkőzni egy olajos ronggyal. Na ezért lett ilyen egyszerű, a Szudajev késem.

 Fogtam egy darabot a reteszelő acélból, és a penge fél szélességig leéleztem. Majd a markolattüskét csiszoltam párhuzamosra. Levágtam, két darabkát, egy zárt szelvényből, és kialakítottam bennük a tüske helyét. Textilbakelitből összeragasztottam, két vastagabb, és két vékonyabb darabot, majd összecsiszoltam őket.. Így tudtam megoldani, hogy végig szoruljon a tüske, a markolatban. Meg némi bőr hézagolással. Aztán az egészet, egy "vaskarikával" rögzítettem. Pont olyan egyszerű lett, mint amit elterveztem.

Mikor fotókat akartam csinálni, róla, eszembe jutott, hogy van egy elhagyatott épület a közelünkben, ahol jó képeket ( szürke háttérrel, és romos épületben ) tudok készíteni. A véletlen műve, hogy egy letűnt kor emlékét idéző alakzatot is sikerült fölfedeznem, az egyik sarokban. Kizárólag művészeti célból fotóztam le a késsel együtt.

UI: Ha valaki azt mondja nektek, hogy az egyszerűbb.....jobb ! Higgyetek neki. Nem kell mindent túlkomplikálni. Használható legyen, és működjön.......mint Szudajev, ppsz43 géppisztolya.