TabbyCat.

Néha szükségszerű olyan dolgot csinálni, ami nem szükségszerű. Csak azért csinálja az ember az ilyen dolgokat, mert jól esik neki. Nyáron a 35 ˚C fokban kovácsolni, nem biztos hogy ebbe a kategóriába sorolható. De mindenképpen az extrém időtöltések közé sorolnám.  Mindenképpen becsüljük meg azokat a késkészítőket, akik ilyenkor is képesek odaállni a kovácstűz mellé.  Most nem kimondottan rólam van szó, hanem a kés, bicska készítő mesterekről.

Az én kovácsolásom sem tartott sokáig. Mert egy 51CrV4 acéldarabkát püföltem csak pár percig. Kipróbáltam egy nagyon egyszerű dolgot. Mivel simító kalapácsom nincs, ezért egy 10 mm vastag acél, és az üllő közé raktam a késacélomat. Így egy viszonylag sima, de roppant érdekes mintázatot kaptam. Nagyjából itt be is fejeztem, a kalapálást. Csiszoltam egy keveset, és fúrtam az acélra néhány lyukat. Majd visszaraktam a tűzbe, és meghőkezeltem. Maradék parázson pedig megeresztettem. Csak úgy mint ahogy, máskor is szoktam. Kihűlés után készre csiszoltam a levezető élt, és egy kicsit vaskloriddal, megmarattam a felületet. Cirmos lett a felület, és így már meg is született a neve. TabbyCat, ami nagyjából cirmos macskát jelent. Miután megéleztem, készítettem neki egy nagyon egyszerű bőr tokot is. Halkan jegyzem meg, hogy régen vágytam egy Giant Mouse kis fix késre, amit  soha nem tudtam volna megfizetni. De ezen a kiskésen felbuzdulva, lehet hogy elkészítem egyszer magamnak. Bár nem szeretek másolni senkit, de óhatatlan hogy az ember ne olyat csináljon, amit már valaki, kitalált, és elkészített. Mégis úgy vélem, valami újat alkottam.És ...bár fából vaskarikát, még nem tudok készíteni...de "foltos macskát" acélból már igen. Legközelebbi munkám, pedig ismét egy bicska lesz, amihez még be kell  szerezem néhány alapanyagot. Elöljáróban csak annyit, hogy már meg van a rajz, és a neve is. Annyit elárulhatok, hogy HunCut ....😁....lesz !

 

MaxyTrash...

Vannak az ember életében olyan dolgok, amik fontosabbak a késkészítésnél. Nem avatlak be benneteket a részletekbe, de legyen elég annyi, hogy egy kicsit meg kell húzni a nadrágszíjat. De a kés, illetve bicska készítésről, akkor sem mondok le. Számtalanszor előfordult már, hogy másodnyersanyagból dolgoztam, és most, ismét eljött ennek is az ideje. Nincs az égegyadta világon semmi baj, az aszfaltmaró tárcsával, mint alapanyag. Bár nem a legnemesebb acél, de egy hobbistának ez is megteszi. 

Úgy döntöttem ma reggel, hogy a mások szerint szemétre való acélból, kihozom a legtöbbet, amit csak lehet. Régi befejezetlen pengéim közül, elővettem egyet, és néminemű flexelés után, a kezemben volt egy csupafém markolatos keresztzáras bicska. Amit ráadásul nem is csavarokkal, hanem, különböző átmérőjű hegesztési pótanyagokkal, csak simán összeszegecseltem. Előtte mondjuk, egy kicsit megsüllyesztettem a furatokat, hagy tudjon belezömülni rendesen a szegecsként használt anyag. Kis átmérőjűvel már csináltam ilyet, a hasított baknis késeimnél, és meg is látszik, hogy szinte...nem is látszik. A nagyobb átmérőnél, viszont nem tudtam úgy belezömíteni a furatokba. Sebaj, majd még gyakorolom egy kicsit. Mindezek ellenére, nagyon jó érzés volt a kezemben tartani, egy működőképes, framelock zárrendszerű, ezüstösen csillogó, s nem lötyögős pengéjű bicskát. Azt hiszem teljesítettem a feladatot, miszerint a hulladékból, újrahasznosítva, kihoztam a lehető legtöbbet. Ezért szerintem, jól illik hozzá, a MaxyTrash név. Mindig is azt szerettem magamban, hogy nem a kifogásokat kerestem, hanem az alkalmat...a kés/bicska készítésre. És ez most, határozottan, egy jó alkalom volt. 

 

Cheapy...olcsó, de használható.

Néha engedek a csábításnak, és megveszem, azt a bicskát, amire vágyom. De legtöbbször, inkább ( mivel nagyon szeretem csinálni ) elkészítem őket. És itt jön az ami miatt hülyének szoktak titulálni. Ugyanis az elejétől a végéig, az én ötleteimet valósítom meg, és nem lemásolok, egy meglévő modellt. Mondják, hogy mennyivel könnyebb lenne szétszedni egy bicskát, és legyártani az alkatrészeit. Hát én nem szeretek másolni. Inkább megküzdök minden egyes alkalommal, a forgás, és a nyomáspontokkal.

Lehet hogy nem lesz tökéletes, de hát nem mindenki mesterszakács, aki ételeket készít. Ennyit tudok, de erre büszke vagyok. Na de elég a fölösleges dumából. Ma úgy keltem föl, hogy adok magamnak ( egy divatos kifejezéssel élve ) egy kis énidőt. Semmi másra nem koncentrálok, csak arra, hogy a nap végén, egy működőképes bicska legyen a kezemben. Párosával szoktam hőkezelni, úgyhogy egy másik pengét is kicsiszoltam. De a lényeg a bowie penge volt. Régóta dédelgetett álmom volt, egy "zsebbowie" elkészítése.

A másik gondolatom csak annyi volt, hogy maradékokból fogom elkészíteni. Kicsi darabkák az 1.4116 acélból, némi aszfalvágó tárcsa, leeső darabkája, egy küllő, és néhány M3 csavar kellett csak a megvalósításhoz. A markolat panelokat először 2,5 mm fúróval fúrtam át. Majd az egyikbe M3 menetet metszettem, a másikba pedig 3 mm-re bővítettem a furatot. Ja és 6 mm fúróval megsülyesztettem azokat. A pengét, hőkezelés után csiszoltam meg, mert így kisebb a hibázási lehetőség. Mondjuk így is belecsiszoltam a pengébe. De hát nem is én lennék, ha nem csinálnék ilyet. Aztán a biztosító reteszelővel ősszehangoltam a pengét, és kezdődhetett az összeszerelés. Gyanus volt, hogy elsőre működött, de néha nekem is összejöhet. Szétszereltem, és megcsiszoltam, de csak egy kicsit, mert imádom a rozsdamart, gödrös felületeket. Készítettem egy új rugót, és egy zsebcsipeszt is, hogy teljes értékű lehessen a bicska. Utoljára maradt az élezés. Amikor ez is megvolt, elégedetten ültem ki a lenyugvó nap fényébe, és a kezemben lévő bicskán gyönyörködve. Boldogsággal töltött el az az érzés, hogy kedvemre való lehet a kezembe, és nem került szinte semmibe. Mert lehet valami, egyszerre olcsó, és használható is. Tudom, tudom arra rá van írva, hogy "médincsájna"...! A Cheapy viszont garantáltam nem az, mert még az sincs ráírva hogy "éncsináltam"...!

 

Dumpy, a göröngyös bicska.

Szinte mindig egy rajzzal kezdődik egy bicska készítése. Nem mindig lesz ugyanolyan, mint a rajzon, de hellyel közzel hasonlítani fog rá.

Miután kivágja az ember fia a papírból, már foghat is hozzá a flexeléshez. Pikk pakk készen van vele, és már örül annak hogy jól alakulnak a dolgok.

Az első összerakáshoz fogható érzéshez fogható dolog kevés van, mert teli van izgalommal. Itt derül ki hogy ami a rajzon müködik, az az valóságban is fog e.

Sok sok apró reszelgetés után, örömmel konstatálja az amatőr késkészítő, hogy ez bizony működik. 

Szólhat egy kis Depeche Mode, a hangszóróból, jöhet némi csiszolás, kicsi ragasztás, és egy kevés csavarozgatás.

No meg egy zsebklipsz elkészítése, mert mégis csak egy zsebkésről van szó.

Betyár jó érzés kézben tartani egy saját készítésű bicskát. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy készítsen egyet.

Bár göröngyös az út, de érdemes rajta végigmenni. Innen jut eszembe, hogy a nevét onnan kapta, hogy a penge és a markolat is rozsdás, göröngyös felületü körfűrész lapból készült. Mert az ember fiát nem állíthatja meg az hogy elfogyott a minőségi alapanyaga. Ez a lényeg. A többi már csak közönséges kofalárma.
 

SpaceRat, és társai.

Régen , azért többet blogoltál. Kaptam meg a tömör kritikát, az egyik vásárlómtól. Igen, többet. Nem akarok mentegetőzni, de egy kicsit megváltozott az életem. Na nem nagyon, csak leheletnyit. Egy valami viszont nem változott. Még mindig imádok késeket készíteni. Az hogy nem mindegyiket posztolom, az meg annak a következménye, ahogyan most élek. Mindenre jut időm, csak ügyesen kell beosztani. Nagy munkákba bele sem kezdek, mert azt nem tudnám záros határidőre elkészíteni. Az apróbb dolgokat viszont nagy lelkesedéssel csinálom. Ide tartoznak a lehullott anyagokból készített bicskáim, és az úgynevezett 

"poison" késeim. Ez utóbbit én neveztem el, kissé irónikusan "méreg" késnek, mert akkor szoktam őket készíteni, amikor valamelyik másik kést elbojszintom. Ilyenkor kicsiszolom magamból a tehetetlen dühöt, és megnyugszom. Csiszolás közben nem létezik más, csak az acél, meg én. Ilyenkor tervet sem készítek, csak teszem a dolgomat. Az alapanyag is szinte mindegy, ( körfűrész lap, régi gyalu kés, cutter lap, markológép köröm darabja, stb...) hiszen nem nem csúcs kést akarok ilyenkor csinálni. Visz a fejem.....mozog a kezem.....ennyi. Az első ilyen késem Bambusz névre halgatott, és számtalan követte még. 

Az utóbbi időben viszont csak egyszer folyamodtam ehhez a egyéni nyugtatóhoz. Így született meg a SpaceRat. Ha nyomokban is emlékeztet az Extrema Ratio valamelyik késére, az nem a véletlen műve. Imádom azokat az igazi masszv pengéket, amiket ők készítenek. De én nem másolni akartam , csak úgy jött, hogy nekem ilyet kell készítenem.

Na erről beszéltem az elején. Bambusz növény által inspirálva, egy szép darab acélból, a kedvenc "wharncliffe" penge formámmal. Amit mellesleg nem egyszerű elkészíteni, aki a hasas kések csiszolásához szokott. Mert minduntalan, belehúz az ember fia, amikor a hegy felé közeledik. Na itt ezt nem kell. Cserébe viszont olyan hegyet kaphatok, amit nagyon pontosan lehet irányítani.

Még a születésnapomra is ilyen pengéjű késsel leptem meg magam. Reggel korábban kéltem, és egy bő fél óra alatt megcsiszoltam. 

Nem akarom bő lére ereszteni a mondandómat, és csak annyi mondok, hogy az idén még lesz egy olyan posztom, amiben egy olyan bicskáról lesz szó, amit egy  összeszedettebb napomon készítettem. Annyit elöljáróban, hogy nyitófurat van rajta. Aki érti a csíziót....az vágni fogja....hogy miről van szó.
 

PocketPuukko....?

 Avagy, miért nem használnak a skandináv népek, bicskát ? A válasz egyszerű. Mert okosok. Nézzük csak. Egy régi vágású bicska kinyitásához régen is, és ma is, két kéz ( minimum ) szükségeltetik. optimális körülmények között, ha kevés a szennyeződés benne, akkor ezt a mozdulatot könnyedén meg tudjuk tenni. Na de Skandináviában mikor vannak optimális körülmények ? Vagy esik az eső, vagy fúj a szél ( fúúújjj )....vagy csak simán a hó esik. Elgémberedett, netán átfázott kézzel, bizony nem könnyű egy bicskát kinyitni. Pláne hogy ha még valami zár is volna rajta.

 Másrészt egy bicskának nem szoktunk nagy munkát adni, arra ott vannak a fixpengések. Márpedig igen nagy munka, sok akad ott fenn északon. Egy puukko-t elkészíteni, valljuk be, nem nagy ördöngösség. A bicskakészítés ( kicsit ?) munkaigényesebb. Dióhéjban ennyi. Az ő puukkoikat, leukuikat, csak előveszik a tokból, és már használják is. Bicskára meg......nincs szükségük. Én mégis megpróbáltam egy északi stílusjegyekkel bíró, hajlítható pengés, skandi élezésű bicskát készíteni. Egyenlőre kidobott anyagokból. Úgymint....körfűrészlap...."1-eslemez"....laposvas....hegesztési pótanyag....pillanatragasztó....és OSB lap. Egyrészt azért ezekből, mert ez még csak próbaverzió, másrészt, szeretném megmutatni, hogy Nem fontos mindig szuper ( és indokolatlanul drága ) anyagokkal dolgozni. Na most fogják a fejüket, a legnagyobb tisztelete megadva...."megélhetési" késkészítők. Neki amit ki adnak a kezükből, az áru. Legyen is minőségi alapanyagokból. Nekem itthonra...próbának megfelel. Így is rájöttem néhány hiányosságra. A legfontosabb közülük az, hogy hova rakom a körömvályatot ? Hát hiányzik a pengehát !Ha meg volna, már nem puukkós volna. Mélyítsem be a markolat alsó részét ? de mikor így esik jó fogás kinyitva rajta ! Csináljam meg keresztzárasra ? Neeem akarom ! Így hát végül is úgy döntöttem ( nagykorú elkövetőt ...G. Balázst idézve ) hogy #pöckösbicskát készítek. Természetesen hasonló stílusban, és jobb alapanyagokból.

Squat Spyder...a guggoló pók.

 Álmodd meg, tervezd meg, valósítsd meg ! Nagyjából ennyi lenne a tanácsom annak, aki nem tudja meg venni a hőn áhított bicskáját. Nekem a titánium markolatos folderek jönnek be. De az áruk már nem annyira. Megfizethetetlenek számomra. Na de ha találok olyan anyagot, ami, legalább színében hasonlít az előbb említett fémre, akkor ráveszem magam a bicska készítésre. Számítógép klaviatúra alja, pont olyan sötétszürke, mint a titán. A penge sem porkohászati, csak egyszerű bóracél. Sőt az linerként működő lemez is csak egyszerű húzott acélllemez.

Tehát igen csak távol áll a minőségi anyagoktól. De hiszen számomra ezek az anyagok pont megfelelnek. Rajzoltam, papírból, majd  lemezből kivágtam, és evvel kezdődött a guggoló pók készítése. A pengét is V-re csiszoltam, és meg is hőkezeltem. Már csak a markolatpanelok rögzítése okozott egy kis fejtörést számomra. de hála a sok év alatt összegyűjtögetett , csumpi bicskákból csavaroknak, ez sem okozott gondot. Mgeejtettem a bemetszést a linerlock zárként működő lemezen, és összereszeltem a penge tálungját a rugóval. Felcsavaroztam az övklipszet. A meglepő az volt hogy működött. Rám nem jellemző módon semmit nem kellet változtatni rajta. Aztán mégis beraktam egy hézagoló alátétet, és nem bántam meg. Finomabb lett a nyitása. Akárki akármit mond.....néhány méterről akkor is Spyderco bicskának látszik. Meg vagyok elégedve magammal. De nem fogok ráállni a sorozatgyártásra. És már nagyon viszket a tenyerem , hogy újra puukkokat készíthessek !

Nó-nimusz bicskány. Sience "friction" folder.