Fehér Holló. ( Avis Alba )

 Nem fogok most túlzott okfejtésbe ! Sajnos az internet ördöge kitolt egy kicsit velem. De ígérem vasárnap este, mindent leírok a legújabb késemről. Elöljáróban csak annyit, hogy félig puukko, félig integrált kést készítettem................Most vasárnap van, és ahogy ígértem, bővebben írnék a kissé innovatívra sikeredett késemről................na nem teljesen, csak félig. Tudomásom szerint azt a kést nevezik integráltnak, amelynek a kézvédő keresztvasa, és a markolatvége, és természetesen a pengéje is egyazon acélból készül. Tulajdonképpen nagyon is egyszerű dolgunk van. Hiszen fogunk egy darab, viszonylag vastag vasat, és a fölösleget eltávolítjuk róla. Pont mint a szobrászat. Én nekem nem volt kedvem annyit csiszolni, ezért úgy döntöttem, hamis integrációt ( más szóval egységesülést ) készítek. Amihez ugyebár a hegesztőgépet be kellene üzemelnem. Nálunk ez a szerkezet, megközelítőleg 80 kg-os, tehát pontosan annyi mint az én súlyom, de legalább kerekeken gurul. Nekem viszont nincs ki mind a négy kerekem, és azonnal hozzá kezdtem az eszeveszett művelethez. Itt jegyzem meg, hogy szakszóval szólva " taknyolni " tudok, és nem hegeszteni. Ez a végeredményen meg is látszódott. Az alapanyag választásnál könnyű dolgom volt, mert egy olyan acélt ismerek
ami el tudja viselni az effajta megpróbáltatásokat. A gyalukést ! Csak a feszegetést nem fogja majd bírni az új késem. Tehát az  " összekókányolás " után már csak csiszolnom kellett, és közben kigondoltam hogy milyen fából lesz a markolata. A két hegesztés között elkeskenyítettem a markolattüskét, és kimartam a helyét a két gőzölt bükk ( helyett............ kőris ) lapocskából. Ezek lesznek a markolathéjak, és egyben ezek adnak helyet a rejtett markolattüskének is. A többit majd a kétkomponensű ragasztó megoldja. A vonalvezetés egyszerű, a kés pedig masszív lett. Csak egy kicsit csúszkált a kezemben, mert túl egyszerűek lettek a vonalak. Nem baj, majd reszelek bele ujjtámaszt. Aha...............ahogy azt Spíderman Móriczka elképzeli ! Olyan kemény lett a penge, hogy még a flex-korong is alig akart belekapni.

Határozottan elégedett voltam a kissé egyénire sikeredett acél edzéssel. Ki hallott már olyat, hogy ívhegesztéssel keményítjük meg az anyagot. Én még nem. De az nem jelent semmit. Miközben a kezemben forgattam, eszembe ötlött hogy még nevet sem adtam neki. Rágyújtottam, és felvettem a szemüvegem is. Ettől ugyanis okosabbnak érzem magam. De csak az a gondolat motoszkált az elmémben ( ??? ) hogy nagyon ritka a tört fehér markolatos kés, kis hazánkban. Legalább annyira mint az a bizonyos.................fehér holló ! Ez az ! Ez lesz a neve. Arra viszont kíváncsi lennék, hogy néhány szakember találna e hibát ( az illesztési hézagok, az abrazív eljárás , és a hegesztés nyomainak eltüntetésén, stb............kívül. Én nem. Olyan lett mint én. Tele forradásokkal, és szépséghibával, de mégis valahol ( még keresem én is hogy hol ) szép.