Öreg kés, nem vén kés.

Biztos vagyok benne, hogy ilyen mondás nem létezik. De ez engem egy cseppet sem feszélyezett abban, hogy egy rozsdás, és életlen bökőből.............egy kevésbé rozsdás, és éles kést varázsoljak. Elvégre erre való a szalagcsiszoló. Meg a sasszemem, ami észre vette a " japánbirs " tövében megbújó kerti szerszámot. Nagyon sokra becsülöm a régi dolgokat. Ami a legjobban tetszik bennük az a patina. Bár megviseltnek tűnnek, de ez vajmi keveset von le az értékükből. Mindig lehet rájuk számítani, mert bírják a gyűrődést. Régen még odafigyeltek arra, hogy miből készülnek a használati tárgyak. Manapság pedig csak a darabszám számít. Az pedig többnyire a minőség rovására megy. Na mindegy nem panaszkodom. Miután szerét ejtettem az élezésnek, rögtön ki is próbáltam. Faragtam vele egy bokent, nyírfából. Nem egészen 10 perc alatt. Szerintem nem csak én élveztem a munkát, hanem a kés is. Biztos hogy örül neki, hogy nem csak sárkaparásra használjuk az elkövetkezendő időkben.