Aussie Tajpan.

Ritkán szoktam három kívánságot teljesíteni, hiszen nem vagyok én Dévényi Tibi bácsi. De azért néha én is kivételt teszek. Főleg, ha azok a kívánságok a  kedvenc késgyártó cégemmel (is) kapcsolatosak. Van egy különleges vásárlóm, aki szintén imádja ezt a márkát. A megbízás részéről annyi volt, hogy készítsek neki egy fixpengés kést, ami hasonlít a Spyderco black mambára.....de .....hosszabb legyen a pengéje, mint az eredetinek.....olyan acélból legyen, ami bírja a kemény feladatokat is .......és......famarkolatos legyen, bőrtokkal. Ez kb. három kívánság volt. ha jól számolom. 

Mi sem könnyebb ennél, hiszen ez a kedvenc időtöltésem. A rajzolással kezdődik minden. Az nagyon meg nagyon megy nekem. a pengét, és a markolatot is 120 mm hosszban maximalizáltam. Az átlagos kéznek ez egy kicsit nagy, de mivel ennek a JOÓ embernek a sok girjázástól nagy tenyere lett, ezért lett ekkora a markolat. A penge hossza is elég, majdnem minden feladatra. Az alapanyagon kellett a legkevesebbet agyalnom, mert pont volt még 80CrV2 acélom, amivel mellesleg nagyon szeretek dolgozni. Hálás, és egyben könnyen megmunkálható acél, és ráadásul nagyon finom élt lehet rá csinálni.

A markolat fája is mindkettőnk számára ismerős volt, hiszen gyerek korunkban mind a ketten ettük a madármeggyet. Hozzá is láttam a feladathoz....méghozzá szép komótosan. Vélem azt, ha az ember fia, jó kedvel készít egy kést, akkor ez benne marad a késben is. Ez csak annyit jelent, hogy kedvét fogja lelni a használatában. Van aki fogékony erre, és a "legcsumpibb" kézzel készült kést is örömmel használja. Egy szó mint száz, nagyon élveztem ennek a késnek a készítését. Ha kíváncsi vagy néhány készítés közbeni "fázisképre" , akkor kattints ide.....vagy inkább ....IDE.

Annyit viszont mondhatok, hogy előbb vagy utóbb minden késkészítő számára eljön az a pillanat, amitől a késkészítés, nem munka, hanem szórakozás. Sőt ezt kihasználva a profik, még meg is tudnak élni belőle. Én viszont mindig csak annyit kérek, amiből tudok venni, egy kevés alapanyagot a következő késeimhez. Ja, és a páromnak is szeretek adni belőle, mert elviseli ezt a nem mindennapi hóbortomat. Abban pedig biztos vagyok, hogy egy darabig még megmaradok lelkes AMA-tőrnek. 
 

Bucky Bowie.

Minden rendben lesz, nemsokára. Mehetünk minden felé maszk nélkül, kirándulhatunk ahol csak akarunk, és nem utolsó sorban levegőt is kaphatunk. Csak el kell addig ütni az időt valamivel. Nekem könnyű dolgom van, mert évek óta ugyanavval a tevékenységgel foglalkozom kevéske kis  szabadidőmben. Ezért különösen örülök annak, hogy kertes házba költöztünk a párommal. Saját műhelyben, profi csiszolóval, minden percét élvezem a kint létnek. A minap is azon kaptam magam, hogy kezemben a flex, és már vágtam is a kutterlapból a megálmodott késformát.

Van aki semmire sem tartja ezt az acélt. Én szeretem, mert alapállapotában a vastagabb részeknél fúrható, az élnél viszont semmilyen reszelő nem viszi. De a szalagcsiszolónak már nem tud ellenállni. Azért így is eltartott egy kis ideig, mire a legszélesebb részén 40 mm-es acélt V-re csiszoltam. Mellesleg megtaláltam a mérőszalagomat, és olyat csináltam, amit nem igazán szoktam. Lemértem a penge, és a markolt hosszát. Az előbbi 145 mm, az utóbbi 125 mm. Azóta viszont megint nem találom...HI-Hi-Hi. Igaz nem is keresem.

Egy kósza ötlettől vezérelve kitaláltam azt hogy corby csavarral fogom rögzíteni a markolatpaneleket. Esztergályos ismerősöm el is készítette őket, egy régi késemért cserébe. Hasított baknit már készítettem, és nagyon szeretem panelos késeknél használni. Csak egy bajom van vele. Sose tudok derékszögben belevágni a reteszacélba, amit e célra használok. Így mindig utána kell csiszolnom, mert különben csálén állna. Megedzettem, másik két pengével együtt, a számomra szokásos módon. Narancsig fölhevít, öt percig hőn tart, majd langyos olajban lehűt, és végül....maradékhőn megereszt .....metódust követve. Majd némi kis tisztogatás után, felragasztottam a markolatpaneleket, amik alá fekete fíbert is raktam. Nagyon tetszett ahogy a corbyhoz hasonlító csavarok odahúzták a textilbakaelit panelokat, miközben kipréselik a maradék ragasztót. Már alig vártam hogy csiszolhassam a markolatot. Aztán egy kis üröm került a az örömömbe, mert a corbyhoz hasonlító csavarokban, túl mély volt a zsákfurat, és egyszer csak ott tátongott előttem a egy M4-es furat. Semmi baj ! A Barna féle módszerrel betömítettem azt, egy M4-es csavardarabbal, és összecsiszoltam őket. Így az egyik oldalon Corby, a másikon Loveless módon rögzítettem. Végül is jól is jött ki, mert így mindkét stílust meg lehetett valósítani egy késben. Plusz még hogy ezt egy bowiehoz is hasonlít, végképp örömmel töltött el. Szerencsésnek érzem magam, hogy ha karanténban lennék, akkor lenne értelmes dolog, amivel eltölteném az időmet.

Replikáns.

Azt szeretem ebben a mai világban, hogy modernizálódik, és percről percre fejlődik. Az emberek meg minden újdonságért oda vannak. És....meg is veszik a legújabb modelleket.... mindenből.Azt viszont nem szeretem, hogy a régi dolgokat nem becsüli. Se a világ, se az ember. Tisztelet a kivételeknek. Az az ember aki ezt a kést készíttette velem, viszont nagyon is becsüli a régi jól bevált dolgokat. Ilyen volt számára az Aitor Raid Gauloises, Tőr, ami ugye a "kommen-diós" katonák számára készült. De a civil felhasználók, másra is, többek közt vadászkésnek is használták.

Neki is volt egy eredeti kése. De .....csak volt ! És vágyott rá, hogy újból legyen neki. Na mivel én varázsló nem vagyok, de ha feladatot kapok akkor azt tehetség(???)emhez mérten végrehajtom. Mivel alapanyagot is adott hozzá, nem volt más választásom, meg kellett csinálnom a replikát. A még működő laptopomon a kellő méretűre nagyítottam a kést ábrázoló képet képernyőn, és átlátszó papírra lemásoltam a körvonalakat. Aki ismeri az eredeti kést, az fogná a fejét, hogy az a vonal nem is ott van, amott meg van benne egy lecsapás...stb...stb. De itt most nem ez volt a lényeg. Hanem az hogy használható kést tudjak alkotni, a kapott ( cutterlap ) alapanyagból. Örömmel konstatáltam, hogy csak három kis flexkorongom fogyott el, mire kivágtam a kés kontúrjait. A VSM csiszolószalagjaim, viszont betyárul jól birják. Még a fúróhegyeim is.Mert jócskán van a merbau markolatpanelok alatt könnyítőfurat. Amit viszont meg kellett látványosan meg kellett változtatnom, az a levezető él szöge volt. Mert a cutterlep vastagsága 5,5 mm volt. Majdnem a fokig fel kellett köszörülnöm, hogy ne repesszen, hanem vágjon a kés. Így viszont még "csapkodásra" is alkamas lett, a sima vágások mellett a Aitor hason...más. Hőkezeltem, és megeresztettem. Csak úgy csúszkált rajta a finom reszelőm. Majd a gazdája egy pár hónap után, úgy is referálni fog nekem, hogy milyen az éltartása. Én viszont egy valamit megtanultam a készítése közben. Ha képes vagy rá.......akkor csináld is meg......és ne halogasd ! Addig teheted csak meg, míg egészséges vagy, és az idő, nagyon gyorsan telik. Lehet hogy az unokáink sem nem látnak már eredeti dolgokat, csak replikánsokat, de abból jó sokat. Én viszont büszkén mondhatom, hogy egy van csak belőle a világon, mert nincs az az Isten, hogy én ezt, még egyszer replikálom.

Fat Horse, avagy kés a kalapban...újra.

Van egy különleges késes csoport a Facebookon. A legfőbb jellemzőjük  az önzetlenség. Ezen kívül segítőkészek is. Meg barátságosak. Egy valamit viszont nem szeretnek. A határidőket. Ha valaki nem érti miről is beszélek, egy pár szóban elmondom. Minden évben, legalább egyszer, elkészítünk egy kést, a legjobb tudásunk szerint. Ezt a kést bedobjuk egy virtuális kalapba, amiből kisorsolják a leendő gazdáját. Senki nem tudja mit fog kapni. Ez a tudat lelkesítőleg tud hatni. Rám legalábbis úgy hatott.

Kaptam egy darabka szénacél (80CrV2) alapanyagot a késewebsop.hu tulajdonosától ( ezer hála érte néked, Csaba.) és már be is indult a gépezet. Mert most már az is van ám ! Csöszmékelhetek kedvemre, amikor csak akarok. Vagy ha ráérek. Avval kezdtem amivel szoktam. Rajzoltam...egy...bowie-t  Ez még  megy nekem. Aztán festettem. Körbe a rajzot. Fúrtam néhány lyukat a fémlapba. A lefestett részeket levágtam. Körbecsiszoltam a kontúrokat. Majd befogtam a kezdetleges kis JIG-embe a pengét, és levezetőélet csiszoltam neki.

 Políroztam. Kicsit szálcsiszoltam, de keresztben. Ezután tüzet raktam az edzővályúmba és felhevítettem a pengét világos cseresznyevörösig ( ez kb. 850 C° ) itt 5 percig hőn tartottam és egy izzó csavarral előmelegített  olajban lehűtöttem. az acélt. Maradékhőre ( ez kb. 200 C° ) visszaraktam, és 15 perc alatt megeresztettem. Reszelőtesztet végeztem, és megnéztem hogy egyenes maradt e. Majd megtisztítottam a pengét, minden fölösleges szennyeződéstől. Másnap az ujjvédőt készítettem el és bőr téglalapokat vágtam, amiket pecekvágóval kilyukasztottam.

Következett a kedvenc részem, a markolat készítése. Kollégám hegesztett nekem a markolattüske végére egy M4 csavart, én meg menetet vágtam a két részből álló markolatvégbe. Felfűzetem a bőröket a tüskére, és megdíszítettem a markolatot egy kis marha csont gyűrűvel, és némi piros alátéttel. Majd oválisra csiszoltam a markolatot. Políroztam, de most a bőrt. Meg voltam elégedve majdnem teljesen. Az ujjvédő, és a penge ricasso részének találkozása nem sikerült tökéletesre. Majd, még ezt gyakorolnom kell. Hiába no, számomra a pontos illesztés, értelmezhetetlen fogalom. ( Atyavilág, már csak az hiányozna, hogy egy ilyen ember késeket készítsen ! ) De ezt a hibát valamivel ellensúlyoznom kell. Viszont olyan fényes lett a penge, hogy úgy döntöttem, egy kis vas-kloriddal meg maratom. Természetesen, nem az egész felületet, csak egy részét. Rárajzoltam egy lovas cowboy-t a maszkoló szalagra. De a figura kivágásánál, egy kicsit megcsúszott a sniccer hegye, és ívesebb lett a kelleténél a ló hasa. Hát innen kapta nevét a kés. A maratás után sem lett soványabb.   A kalapos ember viszont boldogan ült így is rajta, két szikla árnyékában. Remélem ezzel elég egyedivé varázsoltam a pengét, és tetszeni fog leendő gazdájának.

UI: Készítettem neki egy tokot is, hogy ne fázzon se a ló, se a kalapos ember.
UI2: Kicsit furdalja az oldalamat a kíváncsiság.........hogy én, milyen kést fogok kapni ?
UI3: Már nagyon várom !

Stalker, a Zónából.

A helyzet az, hogy én is szeretem a filmes késeket. Ennek tetejébe sci-fi rajongó is vagyok. A minap, böngészés közben, arra lettem figyelmes, hogy valaki a 10 legjobb fantasztikus filmet, sorrendbe állította. Sokat láttam közülük, de a legjobbat ( a kritikusok szerint ) még nem láttam. Nosza, gyorsan beszereztem, egy jelképes összegért, az egyik multiban. Mit ne mondjak.............az első alkalommal, szégyen nem szégyen, de elaludtam rajta. Hülye kritikusok mit láthattak ebben ? Vagy, lehet hogy ők is egy jót aludtak közben ? Talán álmot is láttak ? Sok a kérdés, de a válasz egyszerű.  

 A Stalker című film, valahol Oroszországban játszódik. Ott is, leginkább egy bizonyos, Zóna nevezetű, a külvilágtól elzárt, és ezáltal emberi tevékenységektől már nem zilált térségben. Ahol nincs más, csak romok, és a természet. Két ember elindul, egy stalker ( hivatásos cserkelő ) segítségével, hogy felkutasson egy bizonyos szobát, ami teljesíti az oda eljutott ember vágyait. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a stalker olyan, de olyan szintű alázattal viseltetik a Zóna, és a természet iránt, hogy az példaértékű. Másodszorra már könnyeket hullattam, mert megérintett ez az érzés.

 Kicsit később, úgy gondoltam, emléket állítok neki. Mégpedig egy kés által. Amit minden bizonnyal szívesen vitt volna magával a főhős is. Kiválasztottam egy 7 mm vastag lágyított laprugó darabot alapanyagnak. És nem sokat tököltem a formájával, mert mostanában beleszerettem egy SOG tőrbe. Ha látszódik a végeredményen, hogy melyikre, annak felettébb örülök. De markolatnak én fát képzeltem el, és nem akartam ragasztót sem használni. A merbaunak, gyönyörű mélybarna színe van. Tökéletes ! Az átmenő csőszegecs pedig, ha ügyesen vésem ki a fában a markolattüske helyét, elégnek kell lennie, hogy fixen rögzüljön a penge. Nem volt egy leányálom, de sikerült összehoznom. És a pengén is............a szokásos  belecsiszolós hibáimat. Nem is én lennék, ha minden stimmelne. Különben is számomra nem a tökéletesség, és hibátlanság a lényeg, hanem az hogy újra kést készíthettem. Számomra ez az élmény, nem az X-fucktor. Kimentem hát, és tüzet raktam fenyő, bükk, és tölgyfaágakból, mert úgy vélem, így benne lesz az erdei fák szelleme is. Csodálatos élmény volt a tüzet nézni ! Kikapta az az ember fiát, ebből a rohanó világból, egy kevés időre. Úgy is mondhatnám, hogy megnyugtatott a tűz ropogása. Pláne úgy, hogy tudtam hogy a közepén ott lapult az én késem is. Más dolgom már nem volt, csak az hogy rárakjam a markolatanyagot, és megcsiszoljam egy kicsit. Éppen csak annyira, hogy ne törje fel a tenyerét a Stalkernak !!! Nem hiszen hogy valaha is eljutok a Zónába. De nekem nem is kell, mert az én vágyaim sorra teljesülnek. Ezt a mondatot pedig kifejezetten, csak egy hölgynek írtam le !

Tőr tuning.

 Az élet néha tartogat meglepetéseket. Nekem leginkább, azok tetszenek, amik a hobbimmal kapcsolatosak. Meg lehet érteni, hogy mekkora öröm számomra, amikor az egyik kedves ismerősöm felajánlott számomra egy kést, avval kérdéssel hogy : -Tudsz evvel valamit kezdeni ? Mert akkor neked adom. Épelméjű ember, nem utasít vissza ilyen ajánlatot ! Én sem. Innen tudom, hogy ép ( bár ezt néhányan kétségbe vonják ) az elmém. Alig vártam hogy hazaérjek, és hozzáfogjak az átalakításhoz. Mert ez a tőr, nem így néz ki ám a valóságban. A Józsefvárosi piacokon lehet az eredetivel találkozni, és megvenni, ha meg tud egyezni az ember fia, a hunyorgó..... ész a madal nelvet kicit fulcán beszéló embelkékkel ! Ezeosszá ! ( 1500 HUF ) Ez az az összeg amit le kell szurkolnunk, ha jól tudunk alkudozni. Na de, ezt mindenki tudja. Azt viszont hogy milyen lesz a pimpelés után a tőr, azt csak az új gazdája..... Becsuktam a szemem, és belenyúltam a fiókomba. Az első dolog ami a kezembe akadt, egy mogyoróbokor gyökér darabkája volt. De ez igencsak kevésnek bizonyult. Főleg azért, mert elég amorf volt a lelkem. No, akkor ebből csak betét lesz ! Szem becsuk, turkálás folytat. Hohó, egy agancs ! Ráadásul pont akkora, amekkorára szükségem volt. Naná hogy megörültem neki.

Most már csak az üreget kellett kialakítani a különböző anyagokban. No meg, megrövidíteni a markolattüskét. Nekem értelmetlennek tűnt, a keresztvas fölötti pengerészen, a dupla ujjtámasz. Le is csiszoltam azon nyomban. A többi munkafázis, szinte már rutinból ment. Ami nem biztos hogy jó hozzáállás, ha pontosan akar az ember dolgozni. De itt csak a fölösleget kellett lecsiszolnom az agancsról, és kicsit feltuningolni a betétet, egy-egy bőrgyűrűvel. Aztán pedig ráilleszteni a tüske végére a markolatgombot. Kész is van. De még gyerek az idő. Akkor viszont, készítek neki egy tokot is. Mert megérdemli. Fenyődeszkát találtam. Pont jó lesz ! Hagyom ám magam befolyásolni, és úgy döntöttem, ebbe is rakok egy kis mogyoró gyökér betétet. És hogy végképp passzoljon a tőrhöz, még egy kis bőr varró szíjjal is feldobtam.Bár, tőr tuningot említek a címben, ez valójában nem volt más, mint egy kis átalakítás. De az nem hangzott volna ilyen szépen, mert nem alliterált volna.

Félkniven a kontúros kés.

Van úgy hogy az embernek kedve van valamihez. Optimális esetben az illető azt is tudja, hogy mi az a valami. Olyan szinten " késkészíthetnékem " volt, hogy még a kedvenc műsoromat is kihagytam, csak azért, hogy kést készíthessek. Hétfőn kaptam a faanyagot, és azonnal megindult tőle a nyálelválasztásom. Egy olyan egzótát kaptam a Nagy Manitutól, amitől leesett az állam. Először viccelődtem, hogy szépen be van pácolva az a fenyő deszka darabka, de aztán a kezemben már egyáltalán nem tűnt fenyőnek. Az a neve, hogy merbau, és általában arra használják, hogy tornácokat burkolnak be vele. Mindenfajta kezelés nélkül kibír 25-30 évet.

Bealapoztam egy háromcentes bodzapálinkával, és hozzáláttam az alapanyagok összekaszabolásához. Apropó kés alapanyag. Minden vasat alkalmasnak tartok arra, hogy kés legyen belőle. Ha minőségi acélt használunk, akkor használható tőrünk, illetve késünk lesz, ha pedig csak egy laposvasat alakítunk át éllel rendelkező eszközzé, akkor díszkésünk lesz. A papírt mind a kettő vágni fogja. Csak a minőségi acélos kés egy kicsit többször. Úgy 1000-szer többször. Jelen esetben a választásom ( ezt most úgy írtam le mintha teli lennék, jobbnál jobb acélokkal ) az egyszerű 5 mm vastag laprugóra esett, azon megfontolásból, hogy ez van jelenleg itthon raktáron.
Miután a 115-ős flex-el kivágtam a leendő késem kontúrjait ( hoppá-hoppá, hát lehet hogy ezért hívják ezeket a késeket kontúrosnak ) a laprugóból, neki álltam kifűrészelni a merbauból egy elégséges nagyságú darabot. A fene ott ette volna meg aki kitalálta hogy egy fa olyan kemény legyen, hogy zenélni lehet a keretes fűrésszel rajta. Komolyan mondom, néha meg kellett állnom pihegni egy kicsit, hogy utána újult erővel nekiláthassak, ugyanezen fa kettéfűrészelésének. Hiszen markolat panelek lesznek rajta, vagy mifenék. Hét, kötőjel kilenc perc alatt ezt a problémát is megoldottam. De egy kicsit mintha egy kicsit lecsökkent a volna a munkakedvem.
Gyorsan engedélyeztem magamnak egy pár perces kávészünetet. De mivel nem volt készen lefőzve,fel kellett tennem a egy újat, és már loholtam is ki a műhelybe. Most jön az a rész amit legjobban kedvelek. Az előző munkafázisnál kialakított nagyjázott körvonalat kell átalakítani, finom vonalvezetésű alakzattá. Juj de szépen fogalmaztam ! Csiszolni kell, és kész. Ja, és ugyan ez a teendő akkor is ha valamiféle levezető élt is akarunk látni a vasunkon. Ezt kb. fél óra alatt meg is csináltam. Ugyanezt tudom elmondani a kávéról is, amit simán a tűzhelyen hagytam, és az utolsó cseppig kigőzöltem a vizet a tartályból.
Gyorsan a csap alá tartottam, és csak úgy sistergett. De nagyon jól esett.
Erről jut eszembe ! Az én vasamat is meg kellene valahogy hőkezelni. Gázmelegítő zsámolyra raktam, és ott hagytam rajta, had melegedjen. Asszem inkább most kellett volna kávéznom, hiszen rengeteg időm van amíg a vasam átmelegszik. Amúgy gázperzselővel szoktam az ilyen edzéseket tartani, de oly-bár tűnik, eléggé kevés a matéria a palackban. Sebaj, a zsámoly még így is működik. Azért elfoglaltam addig magam, mert olajat kerestem. Úgy elraktam a múltkor, hogy majdnem fél órába telt amíg megtaláltam. Mire visszaértem, már vörös színű volt a késem él felőli része. Több türelmem nem lévén, azonnal belehajítottam a frissen talált ( he-he-he ) fáradt olajba. Nem lett agyon hőkezelve, tehát nem fogok neki olyan munkát adni,mint a terepre szánt késeimnek. Nekem így is megfelel. Nyársat faragni, még így is tudok vele.
Kivettem, és átcsiszolgattam néhány, változó szemcsefinomságú csiszoló vászonnal. Az eredmény egy viszonylag elfogadható ( de csak az egyik oldalon ) majdnem V alakú felköszörülés. Ki lehetne javítani a hibákat, de akkor az nem én lennék. Igenis tetszik nekem ha valami nem tökéletes. Persze az még jobban tetszik ha valamin nagyítóval se lehet hibát találni. De én ezt meghagyom a mesterembereknek. Mármint a tökéletes kések készítését. Jómagam is rendelkezem számos testi hibával ( és akkor még elég visszafogottan fogalmaztam ) így hát a késeimen is meghagyom azokat a belecsiszolásokat, amiket még mindig, minden körülmények között tudok csinálni.
Na de a markolatnál majd kompenzálom, valahogy az acélon elkövetett hibáimat. Avval kezdem a kompenzációt, hogy mozaik szegecseket fogok használni a markolathéjak rögzítésére. Ezeket 8x1,5-ös húzott vascsőből, és 2 mm-es réz pótanyagból, némi epoxi műgyanta hozzáadásával készítettem. Zé barátom bejegyzése után kaptam kedvet ahhoz, hogy én is készítsek ilyeneket. Két komponensű ragasztóval összekevertem egy kevés ( a fűrészelésnél keletkezett merbau fűrészporral, és összeragasztottam a fémet a fával. Hajszárítóval rásegítettem a száradásra, és 20 perc múlva már csiszoltam is a késre már igencsak emlékeztető tárgyat. Rohadt nehezen haladtam vele, mert igen szívós ez a fajta merbau nevezetű egzóta. De egy óra múlva, ámulva vettem tudomásul, hogy egy kést tartok a kezemben. Azt kell mondanom, miután végeztem a markolat csiszolásával, hogy egy igencsak kézre álló, még inkább tenyérbe simuló kést, illetve tőrt sikerült készítenem. Bár jobban szeretek markolattüskés késeket fabrikálni, de azért a kontúros kések készítését is szoktam élvezni. Márpedig minden munkafázisnál kidugtam a nyelvemet az ajkaimon. Ez nálam annyit jelent hogy baromira koncentrálok, és nagyon élvezem azt amit csinálok.

Az eldobható tőr, új nadrágja.

Ritkán szoktam elvállalni olyan feladatot, aminél tudom, hogy nem leszek képes végrehajtani. De most kivételt tettem. A kérés csak annyi volt, hogy ilyen legyen ! Majd rámutatott a leendő tulajdonosa a nagy késes enciklopédia borítóján díszelgő tőrre. Mi sem egyszerűbb ennél. De............................bele is buktam, az első próbálkozásba. Mert nem igazán tudok szimmetrikus pengét készíteni. De mivel improvizálásban viszont nagy vagyok, ezért kitaláltam hogy egy általam már nagyon rég használt dobótőrt ( mert ugye azt el kell ismerni, hogy szabályos alakjával megfelel a kérésnek ) fogok pimpelni. Evvel a feladat végrehajtva.
Tehát fel kell öltöztetnem egy olyan tőrt ami meztelenül érzi jól magát. Kiraktam a markolat anyagokat az asztalra egy körben, és az óramutató járásával megegyezően megpörgettem a tőrt. A mahagóni felél állt meg heggyel. Akkor barna gatyód lesz, vazze ! Mindezek tetejébe úgy döntöttem, hogy megpróbálkozom a mozaik szegecs elkészítésével is. A markolathéjakban, a felső marós, dűbeles módszerrel kialakítottam a markolattüske helyét, és egy alumínium függönykarnis 7 mm átmérőjű csövét is teledugdostam sárga, és vörösréz drótokkal. Majd mindkettőben kitöltöttem a szabadon maradt helyeket kétkomponensű ragasztóval.
Már csak össze kellett csiszolnom a markolat két felét, és valami elfogadható formát adnom neki. Lehet hogy nem lesz használva, csak levélbontásra, de azért legyen már kényelmes a fogása, ha már kézbe veszi az ember. Csiszológép ide vagy oda, a végleges,kézbeillő ovális formát, akkor is kézzel, és csiszoló vászonnal alakítottam ki. Egy kevés polírozás, és némi olajozás után már csak úgy szikrázott a déli napsütésben, a betonon. Leszűrtem a konzekvenciát. Máskor is fogok mozaik szegecset készíteni, csak avval a változtatással, hogy rövidebb darabokból, és színezett ragasztóval fogom elkészíteni őket. A mahagóni, pedig még mindig tetszik. Ma délután nekiülök, és meg próbálok egy tokot is készíteni neki. Végül már csak annyit mondanék, hogy bátran merem ajánlani, a késkészítést azoknak az embereknek akik fogyni szeretnének. A hátamon is csorgott a lé, ahogy a tikkasztó hőségben csiszolgattam, fúrtam, fűrészeltem. Ezt az érzést akartam a képeimen is érzékeltetni, és ezért készültek a betonon.

Jok-Mok,és a hamuban sült pogácsa.

Ez a kétszínű evő alkalmatosság nem mostanában lett elkészítve. Megbeszéltem a késes barátaimmal, hogy bemutatok néhányat a régi késeim közül. Elsőként arra a késre esett a választásom, amelyiket nap mint nap az elemózsiás táskámban hordok. Ugyanis evvel étkezem. Számomra több szempontból is különleges, és kitűnik a társai közül. Többek között itt próbáltam ki azt az anyagot, amit azóta nem szívesen használok. A műanyagot. De itt mentségemre legyen mondva, azért eléggé jól mutat. Vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy erős kontrasztban áll a markolat középrészének természetes anyaga ( ami ebben az esetben egy almafa ága volt ) a polypropilen baknikkal ( ami tudomásom szerint nem fordul elő a természetben ) kiegészítve. Említésre méltó még a penge anyaga is. Valaha egy jobb napokat látott Zodiak nevű konyhakésként teljesített szolgálatot, de aztán utolérte a végzet szerény személyem képében. Széles is volt, vastag is volt, hát osztottam szoroztam, és vágtam, nem szaroztam. Az eredmény egy 25 mm széles rozsdamentes acél csík lett. Amit még a régi szalagcsiszolómmal, egy hanyatt fektetett " obis " gépemmel gyorsan V-re csiszoltam. Mert ugye a jó munkakések is evvel a profillal rendelkeznek. Szépen keresztül fúrtam hát miden összetevőjét a markolatnak, és a keletkezett résekbe két komponensű ragasztót, és markolattüskét töltöttem. Kivéve a kézvédőként szolgáló műanyag darabkába, mert azt csak simán kireszeltem, tűreszelővel. nem egészen 20 perc elteltével, már kezdett körvonalazódni az ami a fejemben már rég készen volt. Én meg csak csiszoltam.............megint csiszoltam....................és a végén még egy kicsit csiszoltam is. A fa tökéletesen formálódott, de a műanyag csak nyúlt, és csak nyúlt a csiszolás hatására. Na ezért nem szeretem. De végül is megbarátkoztam vele. Ez azt jelenti, hogy nem zavar hogy ott figyel a markolaton, de újból már nem dolgoznék vele. A nevét pedig onnan kapta, hogy olyan egyszerű lett mint a híres Svéd bútorgyártó cég egyik konyhabútora. Bár azt, úgy vélem Jokkmokk-nak hívják. A hamuban sült pogácsa pedig az egyik túrám alkalmával elkészített ( csupán lisztből, és vízből álló ) tészta megsütése után jött létre. Itt készült róla ez a fotó is. A pogácsáról már nem tudtam képet készíteni, mert mind elfogyott.

Skinny 2.0 avagy, régi a forma, de új a kés.

Egyszer régen, nagyon régen, volt egy blogom, kérem szépen. S, hogy miért szüntettem meg, azt most nem ecsetelném. Hülye döntés, volt de meg kellett hoznom. A szívem így diktálta. Aki ismer, az tudja, hogy senkinek nem akarok rosszat. Hát ezért. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy újra kezdem az egészet. Már ha még akad érdeklődő az amatőr késkészítés témájában aki ez után a húzásom után még hajlandó lesz olvasni a blogomat. Egy próbát megér. Kezdeném azzal, hogy egy rövid túrázásom alkalmával elkezdtem újra fotózni a régi késeimet ( mert bizony azok a képek is elvesztek ) egy kölcsön fotó-aparáttal. De azért valahogy közéjük keveredett a Skinny 2.0 is. Aki még emlékszik a régire, az tudja, hogy egy kis vézna, és narancs színű zsinórmarkolatos kés volt. Na ez most nem lett vézna. Sőt ! Szolid 6 mm-es vastagságával nem tartozik a karcsú pengék közé. De azért nem lett egy bumfordi kés, mert végrehajtottam életem első V-re köszörülését. Kb. 2.5 órámba telt mire elfogadható, és ezalatt azt értem hogy tényleg V alakja lett a vasdarabnak. Segített ebben a most már teljesen működőképes szalagcsiszolóm. Komolyan mondom, öröm vele dolgozni. De térjünk csak vissza még egy pillanatra a késre. Miután kialakítottam a végleges formát ( már ami a fém munkákat illeti ) elkezdtem keresni a markolatnak való faanyagot. De nem találtam, olyan színűt mint amilyet elképzeltem. Ugyanis sárgát szerettem volna. Aztán eszembe jutott a régi trükk a bakelittal. Ez az az anyag amelyik hő hatására nem sötétebb lesz, hanem kivilágosodik. Amikor már közel jártam markolatügyileg ahhoz a formához amit elképzeltem, elővettem egy kopott szalagot, és erőteljesen nekinyomtam a majdnem sima abrazív felületnek. az eredmény pedig egy fura, kissé fára emlékeztető struktúrájú anyag lett. Már csak egy kevés díszítés volt hátra, pontosan a pengehátra. Reszelővel sitty-sutty meg volt, és már csak a polírozás volt hátra. Ezt hittem, én kis naiv. De rájöttem, hogy a kés formára csiszolt laprugó még semmilyen edzést nem kapott. Hát tartottam neki egyet. Lángszórósat, és fáradt olajosat. Bár nem lett olyan kemény amilyet szerettem volna, azért a húst még úgy vágta mint az a bizonyos Sallai f.... a langymeleg vizet. Több mint elégséges. De ami a lényeg, nagyon büszke vagyok rá, hogy végre vastag anyagokat is meg tudok munkálni. Remélem még lesz utánpótlás belőle. Addig is, mind a 303 grammjával ott púposkodik az oldalamon amikor kiszabadulok a természetbe.

Újra belevágok...

Szervusz kedves olvasó !
Van akinek ismerősen cseng ez a blogcím. Nem véletlen,hiszen négy éven keresztül jelen voltam a neten, és szorgalmasan irkáltam a bejegyzéseimet az újabbnál újabb késekről. De ennek egy csapásra vége lett, amikor bekapott az email fiókom egy támadást. Mindig szívből döntök, és nem gondolkozom, így hát mindent töröltem ami evvel az emeil címmel kapcsolatos volt, hogy a levelező partnereim ne kapják el a fertőzést. Gondoltam majd újra kezdem ha lesz rá alkalmam. Laptop meg van, vezetékes kapcsolat szintén. Akkor már csak egy fényképezőgép híja van. De előbb, vagy utóbb az is meg lesz. Mert amíg nem voltak meg az internetezéshez szükséges eszközeim addig sem tétlenkedtem. Igen, igen , késeket készítettem. Remélem hamarosan közzé is tehetem majd őket. Ez a tervem.

UI: Azoknak az embereknek,akik a régi AMA-tőröket olvasták, a bocsánatukat szeretném elnyerni. Amiért töröltem a blogomat. Ígérem az új blogom is pontosan olyan stílusú lesz mint a régi.