Firewood. Avagy, fának, tűznek lelke van.

Ebben teljesen bizonyos vagyok. Na de amikor a tüzelőnek szánt fából kés készül, akkor szerintem a késnek is lelke lészen. Mindig is szokásom volt, hogy a számomra tetsző fadarabkákat, soha nem dobtam a tűzre. Őrizgettem, nézegettem simogattam őket. Aztán eljön néhányuknál az az idő, amikor felhasználom őket. Természetesen kés markolatot készítek belőlük. Így történt ebben az esetben is. A tavalyi akácrönkből vágott karika, egy nagy repedéssel átvészelte a 12 hónapot. Ahol el is hasítottam. Aztán megnéztem, hogy melyik része alkalmas a feladathoz.  

 Az apróbb repedések nem nagyon izgattak, mert azok kimondottan tetszettek. Bár ezek mentén könnyen elhasadnak, de ez adja meg a varázsát az egésznek. Izgulni azért, hogy kibírja a fűrészelést, és a csiszolást. Óvatosan nyúltam a fához, mert nem sok reményt fűztem ahhoz, hogy egyben fog maradni. De kellemesen kellett csalódnom. Nem úgy a penge anyagában. Jó, most próbáltam ki először ezt az anyagot. A neve pedig nem más, mint egyszerű szerkezeti acél. Szén van benne ........... Akkor meg mi baj lehet ? Ja, hogy úgy sem lesz olyan kemény mint a gyári kések ! Ki nem ...... le.

Ilyen anyagom van, és ezt kell szeretnem. Amúgy sem vagyok valami nagy Rockwell vadász. Hasonlítson ahhoz, amit elképzeltem. és akkor boldog leszek. Szóval, kivágtam flexel, megcsiszoltam a szalagcsiszolóval, és megütögettem kalapáccsal. Mindezt a fatüzelésű kazánban való edzés előtt. Majd ismét az abrazív eljáráshoz folyamodtam, és egy keveset ragasztottam. A végeredményt pedig csiszoló vászonnal alakítottam ki. Ritkán szoktam kontúros kést készíteni, de néha jól esik az e-fajta kések készítésével bíbelődni. Ha valaki megkérdezné, hogy mi az ami legjobban tetszik ezen a késen, akkor csak annyit mondanék, hogy az a rész a markolatpanelon, ahol a szíjács, és a geszt találkozik. Csodálatos ahogy a fa frissen nőtt része elválik, és egyben egybe olvad, az öregebb évgyűrűkkel. Az a véleményem, hogy a természet csak ilyen varázslatos dolgokat tud alkotni. Mi emberek csak nagy erőfeszítések árán vagyunk csak hasonlóra képesek. Én, a magam kis szerény módján, emléket állítottam annak a dolognak, ami sok embert melenget meg, testileg, lelkileg....................... A tűzifának.