Barnabás és a lágytojás.

Ez volt az első mesém címe. Volt idő amikor ilyen dolgokra vetemedtem. De az idők során az ajtófélfával együtt én is tovább vetemedtem. Már nem írok meséket, se leveleket. Pedig régen nagyon imádtam az efféle időtöltést. Mostanában mással múlatom az időmet. Nem kell nagy ész hozzá hogy mivel is. Hát a késkészítéssel. Bár másnak csak egy fém, és egy vasdarab, de az én számomra, mindegyik darab maga a megtestesült mese. Ugyanis mindig úgy kezdődik hogy, hol volt, hol nem volt. Ez ugye a pengeanyag volna. Már mint ami hol van, hol nincs. Na de nélküle nem kezdődne el a mese. Mi után túl vagyok a főhős meglelésén ( aki mellesleg jobb napokat látott Cirkula herceg volna, aki ugye inkább vékonyka, mint délceg ) jöhet a többi szereplő is.

 Itt van példának okáért Mahagóni, a pej paripa. Semmihez sem fogható, szemet gyönyörködtető barnaságú, és dúsan erezett. Vagy itt van a semmirekellő, kétszeresen is gyorsan komponáló, Német udvari zenész Uve Rapid. Nem egészen 20 perc alatt elvégzi a dolgát. A nagyot is ! És képes mindenbe, és mindenkibe belekötni. A sort, akarom mondani a short, az ugyan rövid de roppant fontos szerepet kapott Carlson Severin Ölstjökülle, rövidítve C.S.Ő. aki a szegecset játssza ) zárja. Együtt az egész csapat, és indulhat a kaland..............Nem bírom ki............írnom kell egy mesét. Csak egy kis rövidet. Hogy nehogy megálljanak a gyerekek tőle a fejlődésben. Kezdődjék hát a se füle se farka, ellenben roppant kacifános történet.
   

Barnabás, és a lágytojás.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy herceg. Kemény volt és céltudatos, hiszen egész álló nap aprította az önjelölt faszablyás vitézeket. Ő volt Cirkula herceg. Egyszer egy reggelen ( miközben egyszerre ásított, és szellentett az ágyában ) kedve szottyant zenét hallgatni. De nem ám komolyzenét, hanem valami komolytalant. Olyan zúzósat, vagy még inkább gépzenét. Azonnal elvágtatott Mahagónin, a pej lován, a tőle nem egészen 36 méterre lakó, német származású udvari zen-észéhez. Megkérte Uve rapidot, hogy kompon-álljon neki egyet. - Na de herceg, ha én kompon állok, attól még te nem fogsz zenét hallgatni ! Szólott imigyen a komponista. -Mi van ? A herceg kezdte elveszteni a fonalat. -Mit bánom én hogy mit csinálsz, estére zenemű legyen ! -Javoll, herr Cirkula. Mondta erre a német. - Vascht mach ogs ? Kérdezett vissza a herceg. Na itt mind a ketten elvesztették a fonalat. De azért mindenki elindult a dolgára. A zenész a nagy, a herceg a kis dolgára. Ekkor jött a képbe Carlson Severin Ölstjökülle, az apró termetű svéd udvari udvaros. -Eriggyé mán a műhelybe te gyökérson ! Ott hallhatson ilyen zenétson. Mondta majdnem latinul a svéd a németnek. Ott viszont csend honolt. Mivel Barnabás, az udvari műhelyes ( ??? ) éppen reggelizett. -Mi kéne, ha vóna ? Szólott ízes magyarsággal. -Gépzene vazze ! Szólt a sváb. -Nekem meg áram vazze ! Szólt a magyar. -Hát nem tudom megfőzni a tojásomat a reugeot-mon ! Azzal se szó, se beszéd, a német feltalálta a váltakozó áramot, és beindították együtt a csiszológépeket. Volt ám öröm, mert Uve az egészet felvette Tesla tipusú, csehszlovák szalagos magnójára, és " újradídzsézte " az egészet. A hercegnek nagyon tetszett, és electric boogiezni kezdett. Mindenki boldog volt és lelkendezett, csak Barnabás nem örvendezett. Zárlatos volt az a rohadt rezsó, és így nem készült el a lecsó. Megette hát nyersen, ami ugye nem volt kemény. De hát mit is várunk tőle, hisz egy tökös magyar legény. Elfáradt mindenki, és nyugovóra tértek, de csak azért hogy vége legyen a mesének.

Nochy.

Remélem ti is elálmosodtatok. Álmodjatok szépeket ! Bicskákat, tőröket, késeket.