Nagyzási hóbortomban egy ígéretet tettem valakinek. Miszerint, a minőségi markolatanyagába, belefúrok egy pár lyukat. Vagyis, nagyjából kialakítom a leendő penge markolattüskéjének a helyét. Cserébe kapok érte, egy régi favésőt. Kihagyhatatlan ajánlatnak volz ez számomra. Így , nagyjából 200 Forint anyagköltségből, lesz egy új késem. Mert ennyiért árulták a jó öreg favésőt, a " Lengyelpiacon ". Nosza, egy perc alatt beindult a fantáziám, és miután a kollégámmal lefeszegettül a régi markolatot, már rajzoltam is a penge ívét, az acélra.
Nem kis kés lesz. Ennyit már az elején tudtam. Eleve 36 mm széles volt a szerszám, amit én nem akartam elkeskenyíteni. Így a penge hosszát sem kurtítottam meg. Az maradt 120 mm. Akkor a markolatnak is szélesnek kell lennie. De akkor nem fogom átérni az ujjaimmal. Sebaj. Akkor, legfeljebb két kézzel fogom. De azért próbálok, itt-ott csalni egy kicsit. Ezek után csiszoltam egy keveset, és beleraktam, némi faszénbe a pengét. Bár tudtam azt, hogy így is vágná a fát, hiszen favéső volna, vagy mifene. De a lelkem akkor nyugszik meg, ha hőkezelem egy kicsit.
Narancsig fölhevít. Pár percig hőn tart. Majd kevés olajban lehűt. Maradékhőn ( parázson ) megereszt. Ennyit tettem, és elégedett lettem. Kikerestem egy régi szilvafadarabomat, és vágtam belőle két téglalapot. Megcsiszoltam egy kis marhacsontot is, és vágtam két bőrcsíkot. Két 6mm -es furatot összereszeltem, és már kész is volt a tüske helye. A kisebb fába már nagynak találtam ezt a furatot, de mivel 6 mm vastag a penge a ricassonál, ezért azt is avval fúrtam ki. Csak egy minimálisat kellett tágítanom ezután rajta. Üverapiddal összeragasztottam, és hagytam egy pár napot kötni. Mert ugye más dolga is van az ember fiának. De összehoztam valahogy. Egy valamit megtanultam ennek a fának a csiszolásánál is. A markolat elején, és a végén a fának ( jó esetben ) a bütü része látszik. Ami ugye könnyen megég, vagy..........ami még ennél is rosszabb.............rossz szögben való csiszolásnál, lereped. Na ez történt velem is. A madárfejes markolatot így, nem tudtam megvalósítani. De azért így sem csúszik ki a kezemből. A súlypontja pedig, pont a markolat, és az a penge találkozásához ( basszus, de égő, hogy ezt nem tudom szakszóval ) esett. Nem tudom ki mit tart rólam, de én rendesen élveztem, hogy egy régi szerszámot újra életre keltettem. A neve pedig az Angol véső ( chisel ) és a nutella kereszteződéséből keletkezett. Mert ezt ettem, miközben készít-ettem !
Üdv!!! Egy email-címet szeretnék kérni!!!!!!!!
VálaszTörlés(egy volt vásárlód Szolnokról :) )jeneyg68@gmail.com