A szokásos útvonalon indultunk el a kollégámmal, az éves " magunkat-megnyugtató " TPK ( tökön, paszulyon keresztül ) túrára a Bükkben. Minden olyan jól kezdődött. Feltankoltunk élelemmel, és ivóvízzel, és nekifeszültünk az első etapnak. Jelezném.........jobban birtuk az emelkedőt, mint néhány évvel ezelőtt, az első túránkon. Beszélgettünk, haladtunk, csokit ettünk. Egy viszonylag sík részen hallottuk meg először az első égdörgést. Gondoltuk azért halljuk olyan hangosan mert közelebb vagyunk az éghez. Én legalábbis, alföldi gyerek lévén így gondoltam. Aztán megtapasztaltuk azt az érzést, amit a Vietnámban járt emberek, hónapokon keresztül élvezhetnek. Esett az mindenhogy. Függőlegesen nagy cseppekkel, oldalról kicsikkel. És néha olyan volt, mintha alulról esne..........ahogy Forest Gump is mondaná.
De két olyan ember indult el, aki fel van készülve, az ilyen esetekre is. Tehát mentünk tovább, ééééssss.......sz@rrá áztunk. De kitartásunk, meghozta a gyümölcsét, és kis "svédcsavarral " elértünk a célállomásra. Én közben fotóztam, ahol csak tudtam. Így került lencsevégre az egyik késem. Ami ráadásul nem is új halef. Hanem a
Ljudmilla Pavlichenko, megpimpelt változata. Sokan tudják, hogy a kedvenc késem, a
Cold Steel Sisu. No hát egy kicsit megkarcsúsítottam, mind a pengét, mind a markolatot. Tudom, hogy meg sem közelíti az eredetit, de nekem akkor is azt az élményt adja, mintha már ................majdnem...........a Sisut fognám. Nagyon imádom ezt a formát, mert végtelenül egyszerű(nek látszik), és jól fog-óóóóóó. Mivel nem három rétegű az penge, ezért merészkedtem egy kis savazással feldobni, az amúgy végtelenül unalmas V-re csiszolt levezető élt. Ja, és ( távolról ) lekerekített? gyémánt formájúra alakítottam a markolatot is. Ezt mutatom az utolsó képen is. No meg azt hogy, az kurv@ eső hiába esik, az alföldi gyerek, kétségbe nem esik !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése