A valkűrök kapitánya pedig Gunilla volt, aki azon kevesek közé tartozott akik, elbírták Thor pörölyét a Mjölnír-t. Masszív egy menyecske lehetett, annyi biztos. A pörölyt láttam a hátán, de azt is láttam, hogy a másik kezében, is szorongat valamit. Biztos vagyok benne hogy kés van a kezében. Na de milyen ? Egy könyv olvasása közben, ennek a gondolatnak semmi nem szab határt, és mindenki elképzeli, hogy mi illik a hősnőhöz. Hát én is ezt tettem.
Régi dédelgetett álmom volt, hogy ekevasból ( a profi késkészítők szerint, késkészítésre alkalmatlan anyagból ) készíthessek egy vastag pengés, nagy kést. Egy régi rozsdás ekedarab került hozzám, egyik vásárlóm jóvoltából. Úgy csengett, ha megütöttem egy kulccsal, mint egy hangvilla. Ebből kindulva, nem egészen puha alapanyagnak saccoltam. Erről később abszolút meg is bizonyosodtam. Tíz teljes órámba került, mire a kezdetben a fok résznél 10 mm-es anyagot, valamivel több mint 8 mm-re, és a pengét ( full flat grind ) teljes szélességében V-re csiszoltam.
Ezek után úgy döntöttem, hogy mégis tartok egy kis edést a megformázott acélnak. Narancs színig felhevítettem, majd hőn tartottam, tíz percen keresztül, és belemerítettem négy liter fáradt olajba. A több mint fél kilós acélban annyi hő volt, hogy kigyújtotta az olajamat, és kis híján a műhelyemet is. Oltás után megeresztés következett, maradékhőn, szintén tíz percen keresztül. A hátam mögé, betonra dobva, sem tört darabokra. De azért kíváncsi voltam, hogy a reszelő teszt mit mutatna. A legszuperebb reszelőmet végig toltam az él felőli részen, és örömmel konstatáltam, hogy úgy csúszik rajta, mint csiga a jégen.
Ezek után, két szögvas darabkából, kialakítottam a kézvédőket. Most megfogadtam Karesz ( szintén lelkes késkészítő ) tanácsát, és szinte majdnem teljesen, a végleges formára köszörültem őket. Ez jó ötlet volt.............de ! Jobban jártam volna ha a markolatot is előbb csiszolom, és utána ragasztom össze. Így ugyanis a jobb kezem kényelmesebbnek találja, mint a bal. De hát.......hol itt a baj ? Jobb kezes vagyok, és a képek alapján Gunilla is. Akkor meg pont megfelel. Gyorsan megélezem, és ki is próbálom, mondtam magamban. Aha. Na ebbe volt egy két kanyar.
Egy átlagos konyhakést, maximum öt páros húzásból megélezek, a szalagcsiszolómmal. Itt viszont A Gunillánál ehhez, majdnem ötven páros húzás kellett. Mert az ekevas igencsak ellenálló és szívós anyag. Legyen elég annyi hozzá, hogy a markolattüske ( elvileg nem föledződött ! ) kiálló darabját, majdnem negyed órán keresztül ütlegeltem a kalapáccsal, hogy befeszüljön az alsó bakni résébe. Pedig nem is lötyögött amikor rátettem. Szóval meg vagyok elégedve az alapanyaggal, de mocskosul. Nem beszélve a markolatról, amit pedig a kedvenc markolatanyagomból, a nyírfából készítettem. Mert ugye Gunillának is szőke volt a haja. A "sztájlisztja" ezt színt ajánlotta volna neki.
Már csak egy dolog volt hátra. Egy tokot kellet készítenem neki. Vastag, a pengéhez illő bőröm volt, de az nyers és világos volt. Nekem meg nincs itthon bőrszínező pácom, márpedig Gunilla ruhája barna volt. Na most mi legyen ? Megvan............egy régi turkált bőrkabát, néhány darabkája pont olyan színű volt amilyet szerettem volna. Így hát a vastag bőrt bevontam Pattex ragasztóval, és itt ott beterítettem a vékony barna bőrökkel. Aztán belejöttem, és mindenhol beborítottam. A végén, még az egyik régi nyakláncom darabkáival is megdíszítettem egy kicsit. Meg voltam elégedve az eredménnyel. És ezen oknál fogva, kivételt tettem. Igen belemarattam, némi vas-klorid segítségével a AMA feliratot. ( jelzem ez nem a logóm ) Remélem az utókor ezt el fogja nézni nekem.
UI: A történekben kitalált személyek vannak. Mindenfajta megegyezés, bármelyik másik személlyel, a véletlen, és .................Gunilla műve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése