2018. március 24., szombat

Tallvella a tél--->űző puukko...


 Az idén tavasszal eljutottunk a párommal a Nyíregyházi vadasparkba. Gyönyörű napsütéses időt fogtunk ki, és nagyon jól éreztük magunkat. A következő hétvégén pedig ismét fel kellett vennünk a nagykabátot, mert befagyott a sej-hajunk. Ez így nem mehet tovább ! A télnek mennie kell. Na majd én intézkedem. Készítek egy olyan puukkot, ami ha elviszem valahova,( egyenlőre csak  öt méteren belül ) akkor ott elűzi a telet. Ha beválik, szabadalmaztatni fogom.


 Saami, de legalább is Suomi a neve annak a népnek, akik a legszebb puukkokat készítik. Rénszarvasagancsból, bőrből, és nyírfából. Én viszont nem vagyok Saami, és abból dolgozok, amim van. Magyar vadnarancs fából, és agancsból. Ami nem olyan, mint az északi szarvasok fejdísze, mert roppant sok benne a szivacsos rész. Egy órámba telt mire megtaláltam, és összevagdostam a markolatnak valókat. A másik egy óra alatt kifúrtam, és kireszeltem a markolattüske helyé
 Ja, majdnem elfelejtettem. Elhasználtam a harmadik 80CrV2 anyagból készült nyers pengémet is. Csak egy kicsit megkurtítottam, hogy 80 mm alatt legyen a penge hossza. Hogy ugye bárhova vihessem magammal, ha már unom a telet. Ama-rkolat pedig pont az én "M" -es méretű tenyerembe fog illeni. Miután alaposan bekentem a összevagdosott anyagokat, kétkomponensű ragasztóval, lepréseltem, a félkész kést. Másnap már csiszolhattam is, az őskori rablónyársra emlékeztető dolgot.


Nem tartott sokáig, mire a szögletes formát, gömbölydeddé átalakítottam. Pont elég is volt ennyi idő a jéggé fagyott (késpengét) hűtő vizzel megáldott műhelyben. Bár, még egy pillanatra visszatértem, mint a T800-as, hogy a toknak találjak egy agancsvéget. De lefagytam mint a T1000-es. Már csak az hiányzott, hogy valaki megszólaljon a háttérben, hogy -Hasta la vista baby ! De csak egy fülesbagoly huhúzott amikor meglátta késemet. Jól van na. Nem lett olyan szép mint egy eredeti Saami puukko. Mondtam neki hogy csináljon szebbet........erre elfordította fejét, és elrepült. Azóta is várom, hogy hozza az ő uhu kését. Mondjuk addig is elfoglaltam magam, avval hogy egy kicsit megdíszítsem a Talvella-t. Igen igen megint filctollal. Majd ha sok időm lesz belevésem, ahogy az északi népek szokták. A jó hír az hogy ha lekopik, akkor más mintát is rajzolhatok rá. Mert néhány próbavágás után kezdett eltűnni róla a minta.........mint a hogy a hó is ahova leraktam. Rögtön olvadni kezdett. HŰHA ! Mondtam magamban, ez működik. Aztán rájöttem, hogy csak a kezem melege olvasztja havat. Viszont, itt kell megjegyeznem, hogy késem március 21-re készült el, és ........másnap már tavasz lett. Tehát elűzte a telet. Megígérem, jövőre korábban fogom elővenni, hogy már januárban kisüthessen a nap.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése